A szalagavató bál, mint minden évben, idén is lezajlott 2012. december 8-án.
Az este hangulata most is fantasztikus volt, végzőseink ismét elkápráztattak minket és hozzátartozóikat.
Az ünnepséget egy irodalmi műsorral nyitottuk meg, melyet a végzőseink felvonulása követett. Ezek után, idén először a csodálatos Silver Girls, a tanáraink által létrehozott lenyűgöző tánccsapat következett, mely óriási sikert aratott mind a diákok, mind a vendégek körében. Ezt követte a szalagtűzés, mely az egyik legmeghatóbb pontja az estének. Végzőseinkre osztályfőnökeik rátűzték a szalagot, ez a felnőtté avatás szimbóluma. Majd csodás osztálytáncukkal elkápráztatták a nézőközönséget. Minden osztály színvonalas produkciót adott elő. Az est fénypontjaként következett a fényűző keringő. Idén 54 pár bűvölte el a közönséget táncával. A lányok csodás ruhában, a fiúk szokatlanul elegánsan siklottak a táncparketten.
Gratulálunk végzőseinknek! Sikeres érettségi vizsgát kívánunk.

[nggallery id=36]

Vers a reményvesztett Mikulásról, aki régi önmagát keresi

Én amikor hazaérek, azon nyomban meccset nézek.
Mondja is az asszony mindig, nem volt ez így régen,
Letetted az üres zsákot, mellénk ültél szépen
És mesélted minékünk, hogyan szálltál fenn az égen.
(Egyszer volt egy nagy csoda.)

Szarvasaim eladtam, suhan a Volvo alattam.
Mondja is a fiam mindig, nem így volt ez korábban,
Csillogott a szemed és azt vártad minden órában
Hogy örömet ossz és örülj te is, abban a piros ruhában.
(Egyszer volt egy nagy csoda.)

Unom már a pirosat, Nike kell meg Adidas.
Mondják is a gyerekek, milyen Mikulás vagy te, hé!
Régen alig vártuk, hogy leszálljon végre az éj,
Csak lestünk téged, orrunkban vanília és fahéj.
(Egyszer volt egy nagy csoda.)

De mondok én nektek valamit és most figyeljetek jól,
mert ezt nem mondtam még senkinek, mióta leesett a hó,
vágyom én is a régi lenni, vidámnak lenni, másnak,
mutogatni, mily nagy lelke van a Mikulásnak.
(Egyszer volt egy nagy csoda.)

De ahhoz bizony az kell, hogy jöjjön nekem egy jel,
Hogy én is lássak igazi csodát egyszer.
Oda akarok menni, mert ott az én helyem,
Ahol minden gyerek együtt örül és együtt szaval velem.
(Egyszer volt egy nagy csoda.)

Köszönöm nektek, hogy megint a régit Mikulás lehetek.
Krampuszok, ajándékot mindenkinek!

Videó:

http://youtu.be/b_GBloUoel0

[nggallery id=35]

A meteorológiai előrejelzések ellenére napsütéssel fogadott minket Baranya megye székhelye. Sorra jártuk a város nevezetességeit, sok érdekességet tudtunk meg osztálytársaink ismertetőiből.

Az első napon meghallgattuk a Szent Bertalan harang játékát a Széchenyi téren, megcsodáltuk az eklektikus stílusú, impozáns látványt nyújtó pécsi Megyeházát. Megtekintettük a világörökség részét képező ókeresztény sírkamrákat, melyek misztikus hangulata egészen elbűvölt bennünket. A Bazilika tornyainak magasságától megszédülve másztunk fel a Barbakán lőréseihez, ahonnan pazar kilátás tárult elénk. A Püspöki Palota erkélyéről Liszt Ferenc rendkívül impresszív szobra tekintetével követte lépteinket.
A Vasarely Múzeum lépcsőjén tartott rövid pihenő után megtekintettük az op-art legjelentősebb képviselőjének alkotásait. A zebrák fekete-fehér vibrálása, a tiszta színekbe öltöztetett geometrikus formák különleges hatással voltak ránk.
Végre eljött az este és a várva várt szabad program. Legtöbben az Árkádban vacsoráztunk, a vacsora melletti különszám egy divatbemutató volt. Mindenki ott folytatta az estét, ahol kedve tartotta, voltak, akik bárban vagy diszkóban szórakoztak, mások az éjszakai, gyönyörűen kivilágított városban sétáltak.
Sajnos éjfélre vissza kellett érni a szállásra, de ott még hajnalig tartott a jókedvünk.

Másnap reggel nehezen kászálódtunk ki az ágyból, de reggeli után újra nekivágtunk a városnak. Az úti célunk a Zsolnay-negyed volt. Alaposan elfáradtunk, mire a szemerkélő esőben odáig gyalogoltunk. Viszont megérte a fáradtságot, mert csodálatos kerámiákban gyönyörködhettünk. A leglátványosabb a Zsolnay-gyár aranykorát idéző Gyugyi-gyűjtemény volt. A nap hátralévő részét ki-ki kedve szerint töltötte, majd késő délután vonatra szálltunk és hazaindultunk. A Pécs nevezetességeiről tartott vetélkedő után élvezettel majszoltuk a nyeremény-csokoládékat.

Szép volt, jó volt, gyorsan eltelt. De jó lenne tavasszal is kirándulni az érettségi vizsgák előtt!

[nggallery id=33]

Idén a 11.D és a 12.D együtt vágott neki az osztálykirándulás rögös útjainak. Kíváncsian vártuk, vajon hogyan fogjuk magunkat érezni.
Reggel izgatottan találkozott a két osztály az Örs Vezér téren. Voltak, akik kabáttal készültek a beígért esőre, ám Murphy a közelben andaloghatott, mert nem esett semmilyen csapadék. Természetesen nem bántuk a dolgot egyáltalán. Villamosra szálltunk, hogy megközelítsük első úti célunkat, a Közlekedési Múzeumot. Lenyűgöző látványt nyújtottak a régi mozdonyok, gépjárművek, motorok, hintók és a lemodellezett hajók. Megtekinthettük a Titanic tervrajzait, Szent Jupátot, Fa Nándor hajóját, és az első, Szentgotthárdon legyártott Opel G Astra-t. Egy szempillantás alatt csöppentünk vissza kisgyermekkorunkba, amikor érdeklődve nézegettük a terepasztalt kisvonattal.. A múzeumból továbbhaladva a Vajdahunyad vár felé vettük az irányt. Ekkor már olyan kellemes idő volt, hogy a ?felruházottak? nemcsak kabátjaiktól, de pulóverjeiktől is megszabadultak. A 12.D osztály tagjai ismertető előadásokat tartottak a helyszínekről, még a gyökeres pestieknek is tudtak újat mondani. Kísérő tanáraink egy kis humorral gazdagították utunkat. A várat körüljárva megtekintettük Anonymus szobrát, majd átmentünk a Hősök terére. Itt még a nap zárásaként egy utolsó előadást meghallgattunk, majd kicsit fáradtan de új ismeretekkel gazdagodva hazafele vettük az irányt.A kirándulás jó hangulatban telt el. Örültünk a késő nyári túrának.

Őry Kinga, Pápai Nóra 11.D

[nggallery id=34]

Izgalommal vártam a szeptember 21-ei első gimnáziumi osztálykirándulást. Ekkor még csak pár lányt ismertem meg a közösségből és kíváncsi voltam ,milyenek lehetnek a többiek. Tetszett, hogy a helyszínt mi választhattuk meg. Örültem,hogy az általam jól ismert Budai-hegységre szavaztak a többiek is.
Már korán reggel lázasan készülődtem, hogy időben az Örs vezér térre érkezzek, ahol sok osztálytársammal találkoztam. Innen együtt indultunk a Szél Kálmán térre a megbeszélt gyülekező helyszínére. Mikor mindannyian együtt voltunk, villamosra szálltunk és a Hűvösvölgyig meg sem álltunk. Egy kisebb gyalogtúrával elérkeztünk a Nagy-rétre. Pár percig gyönyörködtünk a háborítatlan természetben és nagyokat szippantottunk a friss levegőből.
Hamarosan megtudtuk osztályfőnökünktől, hogyan kell csapatokat alkotni és milyen feladatok várnak ránk. Jó érzés volt, hogy a számomra ?ismeretlen? gyerekekkel is könnyen együtt tudtam dolgozni. Hozzám az ügyességi feladatok álltak a közel, mert szeretek sportolni. Az előadást már sokkal nehezebb volt összeállítani, de végül sikerült megegyeznünk. Ezt követte a versírás, amit Andi nélkül nem tudtunk volna megoldani. A játékos feladatok során sokat nevettünk, kezdtük megismerni egymást.
Utunkat a Gyermekvasúttal folytattuk a kupola formájú János-hegyig, mely529 méteres magasságával Budapest legmagasabb pontja. Itt felkerestük a hegyvidék és Budapest egyik legszembetűnőbb épületét, a több mint 100 éves Erzsébet kilátót. A torony 23-méter magas, kerek alapformájú, teraszos elrendezésű, melynek tetejére 101 fokból álló csigalépcső vezet fel. Innen gyönyörű körpanoráma nyílt, nemcsak a főváros látványosságaira, hanem még messzebb is.
Zugligetbe Libegővel utaztunk tovább. Lefele káprázatos kilátás nyílt a Hármashatár-hegy vonulatára a Pilis-hegység csúcsaira, a budai és pesti városrészek makettszerű házaira. Míg felső szakasza a János-hegy meredek lejtőinek erdőjében, alsó szakasza a zugligeti villanegyed utcái és kertjei fölött haladt.
Hazafele megbeszéltük a nap eseményei és kíváncsian vártuk a csapatmunka eredményét. Mi a 2. helyen végeztünk, ezért pilóta tallér lett a jutalmunk.
Visszagondolva a kirándulásra, nagyon jól éreztem magam. Örülök, hogy jobban megismertem a csapatom tagjait. Annát, aki mindig segítőkész. Rajmit, aki jobban érti a viccet mint bárki más. H.Bencét, akinek a csapatmunka gyerekjáték. Andit, akinek a versírás sem okoz gondot. É.Marcit, aki szakszerű és mindig pontosan fogalmaz,és Marcsit , akinek még gyakorolnia kell a talicskázást.
Köszönjük ezt az élményekkel teli szép napot, izgatottan várjuk a következő kirándulást.

Készítette: Szabó Dóra

[nggallery id=30]

Legelőször szeretnék köszönetet mondani Kasné Havas Erika főszervező tanárnőnek, hogy megszervezte az utat, rajta kívül még Bodnár-Józsa Ildikó és Nagy Péter kísérő tanároknak is.
2012. szeptember 29. Ez az a nap, amikor mindenki felpörögve várta, hogy elinduljon otthonról végre. Alapvető dolgok, amik kellettek ahhoz, hogy a busz elinduljon este 6 órakor: 1 busz, 2 sofőr, 40 tanuló, 14 Nutella, takarók, hálózsákok stb. Ezek nélkül lehetetlen lett volna elindulni. :D A busz elindulása után a hangulat a tetőfokára hágott, ami a hajnal 1 órai megálló után alvásba fulladt. Legközelebb már csak 5 órakor ébredtünk fel, amikor lassulni kezdett a busz, mivel elérkezett a következő megálló ideje. Felébredve még homályosan, de mindenki konstatálta, hogy már Németország területén vagyunk. Miután mindenki elvégezte a dolgát, továbbálltunk, és belefért még egy gyors délelőtti szunya is. :D A következő megálló már Belgium fővárosa, Brüsszel volt, ahol mindenki vásárolhatott kedvére. A legtöbben kipróbálták az ottani specialitást a waffle-t (gofri-t), amiből akár még 40-et megettünk volna szívesen, ha a pénztárcánk engedte volna . :D A délutáni órákban elindultunk a tranzitszállásunk felé, ami a Csalagút-tól nem messze lévő kis francia városka volt. Itt este közösen elmentünk az ottani McDonald?s-ba, amihez egy ott élő kedves pár mutatta az utat. Gondolom mindenki kíváncsi, milyen is ott a meki, szóval kötelességemnek érzem elmondani, hogy ugyanolyan. Mire hazaértünk már besötétedett, így mindenki lezuhanyozott, majd rövid internetezés után aludni tért. Reggel 6:00-kor kelés, bepakolás a buszba, majd indulás a Csalagúthoz. Hamar odaértünk, ott a határon volt még fél óránk, így be tudtunk vásárolni. Ezután gyors iratellenőrzés, és a következő pillanatban már csak az alagút belsejét láttuk.
A túloldalon az eső és a bal oldali közlekedés várt minket, de ez nem akadályozott a célunk elérésében. Az első megálló Canterbury volt, ahol megnéztük a híres katedrálist, ezután pedig szabadon barangolhattunk a belvárosban. Találkozó, majd indulás Rochester-be. Itt elsétáltunk az ottani kastélyhoz, majd egy újabb, de rövidebb szabadprogram után indultunk a mobile home-ok felé, ahol a szállásunk volt. Körülbelül 1 órás út után meg is érkeztünk a Temze torkolatának partjához. A kilátás nagyon szép volt, el is feledtette velünk, hogy milyen fáradtak is vagyunk. A saját lakókocsiját mindenki elég nehezen találta meg, pedig térkép is volt nálunk, ami túl sokat nem segített. Egy rövid órás keresés után megtaláltuk azt, amelyik a miénk volt. A gyors lepakolás és vacsorakészítés után mindenki bedőlt az ágyba.
Reggel kelés, szokás szerint, és uzsonnakészítés nagyon fáradtan. A buszon még volt lehetőség aludni, amíg meg nem érkeztünk a Westminster Apátsághoz. Itt megnéztük a királyi sírokat, sírkamrákat, majd elsétáltunk a London Eye-hoz. Itt várnunk kellett egy keveset, de minden várakozást megért az a látvány, ami fent fogadott minket. Egyszerűen lélegzetelállító volt az, ami elénk tárult. Az itt kapott jeggyel be tudtunk menni egy 4D-s 5 perces mini filmre, ami szintén fantasztikus volt. :D Utána következett az Imperial War Museum, ami az itthoni Hadtörténeti Múzeumnak felel meg csak 5x akkorában és jobban. :D (Boros Tamás tanár úr figyelmébe ajánlom, ha esetleg Londonban járna ).
Szerda reggel már mindenki fáradtabban kelt fel, mint az előző napokban, de azért mindenki időben a buszon volt, mint mindig. Az aznapi programunk volt talán a legsűrűbb a héten. Őrségváltás, Covent Garden, és az egyik személyes kedvencem a National History Museum. Az őrségváltás épp aznap maradt el, amikor ott jártunk, így az kimaradt a programból, de helyette a közelben lévő St. James's Park-ban több időt tölthettünk el, amit senki sem bánt, hisz London leggyönyörűbb parkja ez. Amikor már minden mókust lefotóztunk, akkor tovább indultunk a Covent Graden-hez, ami egy bevásárlócsarnok, és körülötte bevásárló utcák. Itt 2 órát vásárolgattunk és nem is késett el senki a találkahelyről (Apple Store). Innen busszal mentünk a National History Museum-ba. Az itt látottakra szerintem senki nem volt felkészülve. Tömérdek mennyiségű kitömött állat, földrengésszimulátor és egy csomó dolog, amit ki lehetett próbálni. Az egész múzeum interaktív volt, amit itthon kevés helyen látni. Miután megnéztünk mindent, a mobile home-ok már vártak minket jól befűtve.
Csütörtökön a British Museum kiállításait csodálhattuk meg a déli órákban, majd délután az Oxford Street-en vásárolgathattunk. Este elköszöntünk a mobile home parktól, és mindenki kitakarította a sajátját, ami nem egy 5 perces művelet volt. :D
Péntek reggel már a bőröndökkel együtt sétáltunk le a buszhoz gyönyörű kilátás mellett. A busz kigördült a parkolóból és már a főutakat róttuk egyenesen Greenwich felé. Itt fotózkodhattunk a képzeletbeli 0. hosszúsági foknál és körbejárhattuk a környékét. A sétálgatások után indulás a Csalagút és Franciaország felé. Párizsba este 11-re értünk oda, ahol már mindenki csak a pihe-puha ágyát akarta. Éjfélkor mindenki sikeresen berendezkedett, és megtudta azt is, hogy reggel mikor mehet reggelizni.
A reggeli igazi franciás kis önkiszolgáló pultból történt, de a kis mérete ellenére minden volt, ami csak kell egy reggelihez, és mindemellett nagyon finom is volt. Az Eiffel torony 9 órai nyitására könnyedén oda is értünk. Akik felmentek azok elé felejthetetlen látvány tárult. Párizs gyönyörű és nemcsak fentről! Nap közben megcsodálhattuk a Diadalívet és a pazar belvárost is. Délután a teljes végkimerülés határán elindultunk haza, mindenki sajnálatára. A hazafele úton mindenki aludt, még aki idefele nem is tudott, az is, szóval az utazásból egy nagy össznépi alvás lett. A megállókban ezáltal olyan arcokat láttam, hogy azt inkább nem is részletezném, de nem voltak üdék és frissek az biztos! :D Budapestre a déli órákban értünk. Jó volt végre újralátni a családot.
Ez lett volna az én beszámolóm, remélem tetszett . Jövőre (remélhetőleg) újra nekiindulunk a nagy túrának. :D .

Márton Attila

11. c

10. a kirándulás

A 2012/2013-as 10.a osztály idén Visegrádot választotta úti célul. A kirándulást Müller Janka tanárnő, és Markovics László tanár úr vezette.
A Nyugati pályaudvarról indultuk a 11.c kíséretével. Ők azonban Vácnál leszálltak. Így a 10.a zakatolt tovább. Az út nagyon jól eltelt, hamarabb értünk oda, mint gondoltuk.
Érkezés után máris célba vettük a kompot. Míg vártunk a hajóra, hogy addig se unatkozzunk kacsázásba fogott az egész osztály, több-kevesebb sikerrel. A végén már egyre nagyobb szikladarabok repkedtek a Duna vízébe. Aztán megjött a komp és mindenki abbahagyta a dobálózást. Miután kikötött a hajó, máris célba vettük a Fellegvárat. Azt kell mondanom, hogy távolról alacsonyabbnak tűnik az a hegy, de megéri felmászni, hiszen szenzációs a kilátás onnan fentről. Mikor felértünk csak az osztály egy része vonult be a múzeumi részlegbe. A maradék kint maradt és nézelődött.
Miután kijöttek a várból, az osztály nagy része elkezdte kipróbálni az ott kiállított fegyvereket: Íjat, számszeríjat, és a dobófegyvereket. Ezeket elég nagy sikert arattak. Már csak a nap fénypontja következett: a Bobozás! Mindenki izgatottan hagyta el a Fellegvárat, alig vártuk már, hogy odaérjünk. Pár perc séta és már ott is voltunk. Két óránk volt arra, hogy kicsúszkáljuk magunkat. Ez, is mint a vonatút nagyon hamar elrepült. Alig akartuk otthagyni, de muszáj volt, mert el kellett érni a vonatot. Nem találtunk utat lefelé, ezért vissza kellett menni a várhoz, hogy onnan le tudjunk jutni a városba. A kompra ismét várni kellet, így megint el kellet ütni az időt egy kis kacsázással. Voltak bátrabb gyerekek, akik lemerték venni a cipőjüket, zoknijukat és belemártóztak a vízbe. Majd felszálltunk a szállítóeszközre. A Tanárnő már jelezte, hogy 5 percünk van, leszállni a kompról és elérni a vonatot. Így hát a kikötés után futottunk a vonathoz.
Sikeresen elértük a vonatot és időben visszaértünk a Nyugati pályaudvarra. Onnan mindenki egyedül ment haza.
Röviden összefoglalva, szerintem nagyon jól sikerült ez a kis kiruccanás. A többiek szerint is megérte elmenni. A kirándulásnak köszönhetően még jobban meg tudtuk egymást ismerni, így egy év után!

Rákóczi Ferenc

Idén Eger-Szilvásvárad volt az osztálykirándulásunk úticélja. Kétnapos osztálykirándulásunkat Eger városában kezdtük, ahol közösen meglátogattuk a várat utána pedig szabadon, kis csapatokba verődve szétnéztünk a városban. Délután buszra szálltunk, ami elvitt minket a szálláshelyünkre, Szilvásváradra az Anna Vendégházba. A szállás nagyon jó volt, és az ott kapott vacsora és svédasztalos reggeli is finom volt. Másnap délelőtt elindultunk a Szalajka-völgybe, ahová kisvasút vitt fel minket. Az osztály egy része a rövid, de fárasztó ?hegymenetet? is vállalva megnézte az istállóskői ősemberbarlangot, másik részük pedig a völgyben pihent addig. Miután az ?ősemberes csapat? lejött a barlangtól, elindultunk lefelé a völgyből. Ezután még volt pár szabad óránk, ami alatt lehetett ebédelni, sétálgatni, bobozni, vásárolgatni. Délután visszamentünk a szállásra, összepakoltunk és elindultunk a buszhoz, ami hazahozott bennünket. Néhány óra buszozás után este 7 óra környékén megérkeztünk Budapestre.
Nagyon jól sikerült osztálykirándulás lett az idei, mindenki reménykedik benne, hogy jövőre is lesz lehetőségünk eljutni egy kétnapos kirándulásra a sok tanulás és az érettségire való felkészülés mellett.

Takár Alexandra
12. c

[nggallery id=28]

Magyar Zoltán tornász 1968-72-ig volt iskolánk tanulója. Kétszeres olimpiai, négyszeres VB, négyszeres EB bajnok.

Sivadó János tornász 1967-71-ig volt iskolánk tanulója. VB 4. helyezett.

Sára György hegymászó 1967-71-ig volt iskolánk tanulója. Többek között végigjárta Körösi Csoma Sándor útját.

Szekeres János sportlövő 1966-70-ig volt iskolánk tanulója. VB ezüst érmes és nagyszerű tornász.

Hupka Ilona 1962-66-ig volt iskolánk tanulója. Sokszoros válogatott tornász.

Oroszi Margit tornász 1959-63-ig volt iskolánk tanulója. EB 4. helyezett, mesterfokú bajnok.

Paulányi Magda gerelyhajító 1959-63-ig volt iskolánk tanulója. EB ezüstérmes, főiskolai VB, olimpikon.

Gyurcsik Zsuzsa röplabdás 1955-59-ig volt iskolánk tanulója. A magyar röplabda válogatott tagja.

Domonkos Anna evezős 1955-59-ig volt iskolánk tanulója. Kétszeres EB bronzérmes.

Tímár István 1954-58-ig iskolánk tanulója volt. Kétszeres VB, háromszoros EB győztes és olimpiai ezüst érmes.

A 12. b osztály 2012. szeptember 21.-én Ráckevére látogatott. Ezen a szép, napsütéses pénteki napon, már hajnali fél kilenckor az Örs vezér téri metrómegállóban vártuk az időben felkelni képtelen későket. Mikor mindenki megérkezett, megvettük a péksütinket az útra, majd metróra szálltunk. A keleti pályaudvartól villamossal a Közvágóhídig, majd onnan a ráckevei HÉV-vel utaztunk. Minden fáradtságunk ellenére maga az út is szórakoztató volt. Célunkhoz érve a Penny-t vettük célba elsőként. Itt mindenki alaposan bevásárolt. Innen a szállásunk felé vettük utunkat. A hely meghitt és hangulatos volt ugyan, de tisztának épp nem volt nevezhető. Így a lányok takarításba kezdtek. Ezek után ellátogattunk a városka főterére, ahol egy verset hallgathattunk meg Ráckeve történetéről.

Később a Nagyboldogasszony - templomhoz is ellátogattunk. Az erről készült beszámolót Balázs Fruzsinától hallgathattuk meg. Megtudhattuk tőle, hogy ez az ország egyetlen ortodox temploma, melynek teljes belső terét freskók díszítik. Ez után sok egyéb érdekeset is láthattunk.
Este egy nagyon hangulatos kis pizzériában vacsoráztunk meg. Lágy zene szólt, meghitt félhomályban derengtek az éhes, vidám arcok. Az étel isteni volt, s a tanár úr még egy kis ajándékot is kapott tőlünk. Ezek után szabad program következett. Mindenki szabadon barangolhatott, voltak, akik egy esti kávéra ültek be, voltak akik sütivel fokozták jókedvüket, s voltak, akikről nincsenek pontos információink. A lényeg, hogy mindenki istenien érezte magát.
Másnap szép napsütéses reggelre ébredt a 12. b osztály, a lányok már korán felkeltek, hogy szépen elkészülődjenek, míg a fiúk az utolsó pillanatig lustálkodtak az ágyukban. Mindenki kialvatlanul ébredt, hiszen sorkerült rengeteg éjszakába, sőt hajnalba nyúló beszélgetésre. Kedves Major Tibor tanár úrnak sem sikerült kipihennie magát, hiszen sokszor zavartuk fel álmából hangos nevetgéléseinkkel. Ezért utólag is elnézést kérünk, de nagyon jól éreztük magunkat és ennek hangot is adtunk.
A reggeli nehéz ébredés után szépen rendbe raktuk a szobákat és összepakoltuk a csomagjainkat. Elindultunk reggeli után nézni és természetesen kávét fogyasztani. Miután mindenki megreggelizett lementünk a Duna partra, ahol tegnap még csak egy-két ember sétálgatott, ott most piac kapott helyet, telezsúfolva vásárlókkal, nézelődőkkel és természetesen a 12. b osztállyal.
Ezután átmentünk Csepel szigetre, ahol tettünk egy nagy sétát a jó levegőn. Majd elindultunk visszafele, jó nagy utat tettünk meg, kicsit el is fáradtunk. Megérkeztünk a szállásra, ahol a csomagjainkat hagytuk, szépen felszedelődzködtünk és elindultunk a buszhoz. Maradt még egy kis időnk a busz indulása előtt, így egy parkos részen leültünk és megpihentünk.
Amikor eljött az idő, feltápászkodtunk és elbaktattunk a buszmegállóig. A busszal csak két megállót mentünk pedig tudtunk volna még üldögélni. Amikor megérkezünk a HÉV-hez mindenki helyet fogalt magának és kényelmesen elhelyezkedett. Az út során beszélgettünk, de többnyire inkább pihentünk.
A villamos után már csak metróznunk kellett és már meg is érkeztünk az Örs vezér térre, ahol elköszöntünk egymástól és mindenki ment a maga útjára. Biztosan állíthatom, hogy legtöbbünk első dolga egy kiadós alvás volt, másnap már mindenki kíváncsian fürkészte a jobbnál jobban sikerült képeket. Nagyon jól éreztünk magunkat, köszönjük a tanár úrnak és a tanárnőnek, hogy elvitték az osztályt.

Készítették: Sápi Henrietta és Bathó Zsófia 12. b osztályos tanulók

Kis osztálykánk, élén a mi kedves Major Tibor tanár urunkkal

Idén ősszel is meglátogattak minket testvériskolánk diákjai. Október 6.án szombaton érkeztek meg Ferihegyre, ahol tanáraink várták őket. A hosszú utazás után a délutánt fürdőzéssel töltötték. Vasárnap tettek egy kis kirándulást a budai hegyekbe. Sétáltak Normafán, meglátogatták az Erzsébet-kilátót és a János hegyet is. Majd a Gyermekvasúttal is megnézték a környéket. A délutánt a Bazilikánál töltötték. Hétfőn nekik is kezdődött az iskola a Corvinban. A könyvtár látogatása után a tanítási órák következtek. Német, angol és testnevelés órákon vettek részt. Ilyenkor lehetőségünk nyílt megismerni őket mikor németül, mikor angolul. Az utolsó órában pedig röplabda és kosárlabda meccsekre is sor került. Iskola után volt egy kis szabadidejük, ezt a Hősök terénél és a Városligetben töltötték. A kedd délelőtt matematika és német órával telt. Délután pedig meglátogatták a Terror Házát és a Parlamentet. Szerda este mi egy kis búcsúvacsorával készültünk nekik. Pörkölt, krumpli,savanyúság nagyon ízlett nekik minden, és remekül szórakoztunk diákok és tanárok is, Csütörtökön ismét a repülőtér volt a program, délelőtt 11:10 perckor már indult a gép vissza Németország felé.

[nggallery id=26]

BRÜSSZEL-CANTERBURY-ROCHESTER-LONDON-GREENWICH-PÁRIZS (AHOGYAN ÉN LÁTTAM)

 

Hosszú-hosszú tépelődés után szántam rá magam az út előkészítésére és megszervezésére. Tapasztalatban nem volt hiány, hiszen évekkel ezelőtt összesen 5 alkalommal szerveztem már hasonló utazást. Tudtam, mivel jár: álmatlan éjszakák, szaladgálások, számtalan levél megírása, májkrém és zacskós leves dömping, stb. Aztán egy áprilisi reggel úgy ébredtem, hogy belevágok. Először nagy lelkesedéssel jelentkeztek a diákok, aztán egy kicsit elcsendesedett a dolog. Majd a nyári szünet folyamán egymás után kaptam a leveleket, szeretnének csatlakozni a csoporthoz. Az utazás előtti hétre 40 főre nőtt a létszám. Az én lelkesedésem is attól függően változott, hol állt éppen a szervezés.

Szeptember utolsó hete az utolsó feladatokkal telt: dobozolás, levelezés, egyeztetés.

 

ÉS AZTÁN 29-ÉN?. VÉGRE ELINDULTUNK!!! Nem próbáltam összeszámolni a népes sereget, akik az utazókat kikísérték. Voltak persze szülők, testvérek, szerelmek, tanárok? Első ránézésre elég ijesztőnek tűnt a dolog, de a sofőrök segítségével minden megoldódott, időben elindultunk.

 

Az úti élményeket hagynám a diákokra. Az angol mondás szerint ?egy kép többet ér ezer szónál?. Nézzék/nézzétek meg őket, mert érdemes!

 

A programban ígértek teljesültek: voltunk Brüsszelben, Canterburyben, Rochesterben, több napot töltöttünk Londonban, ahol a legfontosabb nevezetességeket láttuk. Számomra nagy élmény volt figyelni a ?nagyok? rácsodálkozását, a csillogó szemeket. Etettünk mókust, madártávlatból láttuk Londont, olyan múzeumokba jutottunk el, ahonnan az egyébként múzeumba nem gyakran járó diákságot alig lehetett kivonszolni (Ld. Natural History Museum, British Museum, Imperial Museum, Tower). Az idővel nagyrészt szerencsénk volt, csak a párizsi programunkat mosta el az eső.

 

Hogyan tovább? Ez egy érdekes kérdés. Soha még olyan helyzetben nem voltam, hogy a diáksereg rögtön hazaérkezés után visszavágyik. Nagyon jó csapat volt, remélem mindenki csak pozitív élményekkel jött haza. Nagyon sok munka van ebben az útban, de talán most először mondom azt, hogy hagynám magam rábeszélni egy következő út megszervezésére. Kastélyok? Várak? Edward király, angol király? Benne vagyok, ha Ti is benne vagytok.

 

Köszönöm Bodnár-Józsa Ildikó tanárnőnek és Nagy Péter tanár úrnak a segítséget és a türelmet, amire azért 40 gyermek terelgetése során igencsak nagy szükség volt.

 

Hogyan is lehetne egy ilyen szubjektív beszámolót lezárni? ?JÖVŐRE VELETEK UGYANITT?? Vagy inkább ?!?

Kasné Havas Erika

[nggallery id=24]

Több évnyi szünet után a Corvinos diákok végre ismét látogatást tesznek a ködös Albionban. Idén elsősorban Londonra koncentrálunk. Meglátogatjuk az olimpia helyszíneit, bevesszük a Towert, kipróbáljuk, milyen az, amikor egyik lábunk keleten, a másik nyugaton van Greenwich-ben és végigböngésszük a piacot Covent Gardenben. Nem feledkezünk el a mókusok és kacsák etetéséről a gyönyörű parkokban.  Természetesen nem maradhatnak ki a világhírű múzeumok sem. Ha mindezzel megbirkóztunk, a London Eye tetejéről madártávlatból szemezgetünk London további szépségei közül.

Programunkban szerepel az egyik legismertebb gyöngyszem, Canterbury és egy másik nagyon kedves kisváros, Rochester is.

Persze mindez nekünk nem elég. Hazafelé egy ígéretes napot töltünk Párizsban, a szerelmesek városában; andalgunk egy kicsit a Szajna partján, megnézzük a Notre Dame-ot és kipróbáljuk a hangulatos teraszokat.

Reméljük, az őszi időjárás nem tréfál meg minket és nagyon kellemes napokat fogunk együtt eltölteni. Ígérem, hogy élményeinkből fényképes/videós élménybeszámolót tartunk, hátha másnak is megjön a kedve egy hasonló kiránduláshoz.

Kasné Havas Erika

szervező

A Corvin Mátyás Gimnázium nem igazán szokott gólyatábort szervezni, de szerencsére a mi osztályfőnökünk szervezett.

Négy napot töltöttünk el Balatonakaliban. Az osztályból nagyon sokan eljöttek, hamar összemelegedtünk. A tábor alatt sok programon vettünk részt, ami jól összehozta az osztályt. Köztük sok csapatépítő program, múzeum látogatás és a kedvencünk a balatoni fürdőzés.
Reméljük, hogy még sok kiránduláson fogunk részt venni.

Janicsek Dóra

[nggallery id=16]

A szalagavató bál, mint minden évben, idén is lezajlott 2012. december 8-án.
Az este hangulata most is fantasztikus volt, végzőseink ismét elkápráztattak minket és hozzátartozóikat.
Az ünnepséget egy irodalmi műsorral nyitottuk meg, melyet a végzőseink felvonulása követett. Ezek után, idén először a csodálatos Silver Girls, a tanáraink által létrehozott lenyűgöző tánccsapat következett, mely óriási sikert aratott mind a diákok, mind a vendégek körében. Ezt követte a szalagtűzés, mely az egyik legmeghatóbb pontja az estének. Végzőseinkre osztályfőnökeik rátűzték a szalagot, ez a felnőtté avatás szimbóluma. Majd csodás osztálytáncukkal elkápráztatták a nézőközönséget. Minden osztály színvonalas produkciót adott elő. Az est fénypontjaként következett a fényűző keringő. Idén 54 pár bűvölte el a közönséget táncával. A lányok csodás ruhában, a fiúk szokatlanul elegánsan siklottak a táncparketten.
Gratulálunk végzőseinknek! Sikeres érettségi vizsgát kívánunk.

[nggallery id=36]

A Budapest Főváros XVI. ker. Önkormányzatának Környezetvédelmi Bizottsága 2009. október 1-jén tartotta meg a természetismereti versenyt. Iskolánk csapatát Takács Ágnes, a 13. c-ből, Gyarmati Renátó, Hőgenwarth Zsófia, Magyar Veronika és Szalai Eszter a 11. c-ből képviselte. Felkészítő tanár: Pacskó Irén. A verseny a Csömöri-tónál zajlott. Összesen hat állomás volt. A feladatok sokfélék voltak, például: ehető és mérgező gombákat, madarakat, növényeket,
emlősöket kellett felismerni, és tudni kellett melyik nemzeti parknak mi a jelképe. A feladatokat csapatunk eredményesen oldotta meg. Egy-két állomáson még plusz pontot is kaptunk. A verseny eredményét a pol-gármester ismertette. Összesen három korcsoport volt: általános iskola alsó, általános iskola felső tagozata és középiskola. Köszönhetően a jó és összehangolt csapatmunkának fölényes győzelmet arattunk és 1. he-lyezettek lettünk.

Magyar Veronika 11.c

A Csapody Vera Természetvédelmi Tanulmányi Versenyen 2009. október 2-án voltunk, amelyet az Arany János Gimnáziumban és a Sas-hegyi tanösvényen tartottak. A csapatunk tagjai: Takács Ágnes, a 13. c-ből, Gyarmati Renátó, Hőgenwarth Zsófia, Magyar Veronika és Szalai Eszter a 11. c-ből. Felkészítő tanár: Pacskó Irén.
A versenyre 41 csapat érkezett, de ebből csak az első 10 juthatott tovább. A verseny szervezői kettéosztották a csapatokat: az első 21 a Sas-hegyre ment, a többi a gimnáziumban versenyzett, majd cseréltünk. Mi a Sas-hegyre mentünk először. A feladatok között szerepelt többek között: bőr,-és levélfelismerés, kőzetek és termések felismerése. Másfél óra múlva pedig a gimnáziumban

kellett kitölteni egy tesztet Csapody Vera életéről. Fel kellett ismerni növényeket és állatokat képről, majd madarakat hangjuk alapján is. Aztán kihirdették az elődöntő eredményét: csapatunkkal a 9. helyezést értük el, így továbbjutottunk a Föld napján tartandó döntőbe! Hurrá!

Tavaly első ízben rendezett iskolánk a XVI. kerületi középiskolák csapatainak részvételével kerületi történelmi vetélkedőt. Folytatva a hagyományt, idén az 1848/49-es események 160. évfordulója adta a verseny témáját. Az első forduló feladatlapját 11 négyfős csapat oldotta meg, s küldte be. Közülük került ki a döntő 6 résztvevője.

2009. április 22-én vette kezdetét a történelmi csata, amelyben a 6 csapat küzdött a győzelemért. A hadszíntér iskolánk könyvtára volt, ahol a 16. kerület középiskoláinak tanulói álltak ki egymással szemben. A próbatétel az 1848/49-es forradalomról és szabadságharc eseményeiről, személyiségeiről való ismeret.

A zsűriben helyet foglalt Rácz Árpád (a Rubicon történelmi folyóirat főszerkesztője) és az iskolák parancsnokai, vagyis a felkészítő tanárok. A haditerv ismertetője, a dandár tábornok, Boros Tamás tanár úr volt. Ezután a csapatok között megkezdődött a küzdelem.

Az erőviszonyok kiegyenlítettek voltak, fej fej mellett haladva törtek előre a csapatok, a győzelmet végül a Corvin 2 csapatának küzdői szerezték meg.

A kiegyezés során mindenki megkapta méltó jutalmát, melyet a zsűri elnöke adott át a résztvevő katonáknak, alias tanulóknak.

Köszönet az esemény támogatójának, a Rubicon szerkesztőségének a könyvjutalmakért!

Jövőre is várjuk a kerület minden középiskolájának vállalkozó kedvű csapatait!

2009. április 7-én élhettük át először a corvinos szavalóverseny izgalmait. Már korábban választottunk kedves, hozzánk illő verset az előre megadott korszakból, vagyis napjaink költészetéből. Nagy szorgalommal és lelkesedéssel készültünk.

Elérkezett a várva várt délután. Nemcsak a zsűri, hanem a közönség jelenléte is fokozta izgalmunkat. Ezt a feszültséget Mándoki tanár úr megzenésített versek éneklésével és gitározással oldotta.

A tanárok biztató tekintettel néztek ránk, miközben egymás után szavaltunk (összesen tizenheten). Miután mindenki elmondta a versét, a zsűritagok elvonultak döntést hozni. Ki fog nyerni, kik lesznek helyezettek? Ez a kérdés foglalkoztatott bennünket, de már egyre felszabadultabban majszoltuk ajándékba kapott csokinkat és hallgattuk a zenét.

Az első hat helyezett könyvjutalomban is részesült, dicsérő oklevelet mindenki kapott.

Mi nagyon jól éreztük magunkat, örültünk, hogy sikerült legyőzni félelmünket. Úgy gondoljuk, hogy igen színvonalas versenyen vehettünk részt. Jövünk jövőre is!

Örömmel írok róla, hogy az 1932-ben nyílt, a ?méltóságos urak? ideje óta fennálló, nagyhírű Corvin Mátyás Gimnázium és SZKI. nevét sikerült ismét egy kicsit öregbíteni. Nem nagyon. No, de azért talán egy kicsit mégis?
Az a megtiszteltetés ért, hogy iskolánkat én, Nagy Szebasztian képviselhettem az MFPI által szervezett német nyelvi szavalóverseny budapesti döntőjén. A megmérettetésre 2009. február 18.-án került sor a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet épületében, a Vass utcában. Az én kategóriámban kb. 14-15 ember mérte össze erejét, ha jól emlékszem. A verseny egyébként rendkívül nyugodt, és kultúrált hangulatban folyt le. Felkészítő tanárom, Hajdúné Gyurkovics Zsuzsanna is elkísért, akinek segítsége, törhetetlen nyugodtsága, és mindent elsöprő humora segített abban, hogy olyan magabiztosan, nyugodtan mondhassam a verset, hogy esélyem legyen helyezésre. Meglepetésként szolgált, hogy Busa Istvánné is megjelent a versenyen, akinek szintén köszönettel tartozom bíztatásáért, tanácsaiért. A kortárs, német költők verseit megpróbáltam legjobb tudásom szerint elszavalni, majd apró szereplésemet azzal próbáltam vidámabbá tenni, hogy sarkam összecsapásával búcsúztam, ahogy az a régi-régi ?Kabos- és Páger-filmekben? volt szokás. Ez némi derültséget keltett, de bízom benne, hogy nem emiatt értem el a második helyezést.

Mint említettem, szereplésem a döntő második helyezésére volt elég, melyet örömmel fogadtam, ámbár jövőre az első helyet célzom meg, ha lesz rá ismét alkalmam. Örömmel tölt el, hogy iskolánkban sokan gratuláltak, és az is, hogy talán egy kicsit hozzá tehettem a Corvin hírnevéhez. Remélem, hogy máskor is lesz alkalmam hasonló megmérettetéseken részt venni.

Nagy Szebasztian
2009. február 25.

Élménybeszámoló

Amikor az ember egy új, idegen közösségbe kerül, mindig fél egy kicsit, hiszen nem tudja mi vár rá.

Mi is ilyen gondolatokkal indultunk a vasútállomásra azon a nyár végi reggelen, vagyis a gólyatábor első napján. Mindenki csendben nézett végig osztályának új tagjain, és csak remélni tudtuk, hogy jól kijövünk majd egymással. A vonathoz érve már kialakult egy-két csapat, akik rögtön egymás közelében foglaltak helyet a kocsiban, és már csak a nevetéstől volt hangos a vagon.

A törökmezői elágazásnál szálltunk le a buszról, innen Edit néni fuvarozta a cuccunkat a turistaházig, mi pedig gyalog tettük meg az utat. Akkor még nem is sejtettük, hogy ez a tevékenység fogja meghatározni az ittlétünket?

A táborba érkezést követően rossz hírt is kaptunk: nem azt a szállást kapjuk, melyet lefoglaltunk, így az egész osztályt egy kis vadászházba irányították, ahol pótágyaktól és csomagoktól zsúfolva kellett elférnie 24 gyereknek és 3 felnőttnek. De mint kiderült: sok jó ember kis helyen is elfér! Elég hamar elrendeződtünk, kipakoltunk és indultunk is az első túrára, az erdőbe. Péter bá? növény-, és állattani ismeretekkel bővítette a tudásunkat. A ?séta? vége felé máris mindenki megtapasztalta, hogy milyen a másik a legrosszabb állapotában. Mindannyian izzadtan, fáradtan értünk vissza a szállásra, és semmi kedvünk nem volt bármit is csinálni. Ennek ellenére a vacsora utáni csapatépítő játékokat már vidáman játszottuk: megtanultuk egymás nevét, Péter bá? gitárkíséretével még énektudásunkat is bemutattuk.

Másnap ? a lódarázsveszély miatt jókora kerülővel ? Zebegénybe túráztunk, megnéztük a hajókiállítást. Mindenki ?érdeklődve? figyelte az idegenvezető unalmasra sikeredett előadását. Vissza a szállás felé megálltunk rétest enni, ami láthatólag mindenkinek nagyon ízlett. Este ismét vetélkedtünk és a tábortűz mellett ?fantasztikusan? énekeltünk.

Nem volt olyan nap, amikor ne túráztunk volna valamerre, de azt hiszem, ki lehet mondani, egész jól bírtuk. Az utolsó előtti napra egész napos túra volt tervezve, amelynek keretein belül Visegrádra mentünk, szabadon bejártuk a Fellegvárat, és hogy még egy kis szórakozást belevigyünk a napba, elmentünk bobozni. Mindenki megrohamozta a bejáratot, és már száguldoztunk is. Ez volt az a program, ami kivétel nélkül mindenkinek tetszett (a sok gyalogláshoz nem voltunk hozzászokva, de Péter bácsit megismerve úgy gondolom, lesz alkalmunk bőven). Minden kör végén a kijáratnál található kijelzőhöz futottunk, és a nevetéstől fetrengve néztük a nagy képernyőn a képeket, melyeket bobozás alatt készített egy automata gép. A körök végén a legtöbben jégkásával hűtötték magukat, és padoknál ülve nevettünk.

A nap végén fáradtan érkeztünk haza, a vadászházba, de mivel ez volt az utolsó esténk, mindenki ki akarta használni. A tanárok megengedték, hogy tovább maradhassunk fent, és majdnem mindenki sokáig virrasztott.

Utolsó nap ezért aztán nehezen ment a felkelés. Szerencsére nem mentünk sehova, mindenki pakolt, és az utolsó osztályépítő vetélkedők (Japán foci, kötélhúzás, rajzverseny, kígyó) is lezajlottak.

Lényegében egész jól összeállt a csapat ezalatt a 4 nap alatt, és reméljük, hogy az elkövetkezendő 4 évben ez így is marad!

Prohászka Nikolett és Thurzay Gábor

Bp. 2012. 09.09.

[nggallery id=10]

A Corvin legújabb gólyái, avagy hogyan válhat valaki Mátyás király apródjává?
Az izgalmakkal és nevetéssel teli gólyanapot minden évben a tízedik évfolyam szervezi meg. Sokat hallottunk arról, hogy ezt a programot mindig nagyon jó megszervezni, de most végre a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg. Nem csalódtunk. Tényleg nagyon sokat nevettünk, mindemellett természetesen sokat agyaltunk a feladatok kitalálásán.
Idén a gólyák azt a feladatot kapták, hogy egy tehetségkutató show műsor mintájára elő kellett adniuk egy kis műsort. Plusz még, hogy meg tudjuk különböztetni az osztályokat, mind a 4 osztálynak más-más mintázatú ruhába kellett megjelennie. Volt kockás, pöttyös, csíkos és virágos. Ezt a feladatot nagyon jól teljesítették. Ezek után jött a vetélkedő része a programnak. Itt a 10. évfolyamosok osztályonként 5-5 feladatot találtak ki. Próbáltunk minél viccesebb feladatokat kiagyalni, de természetesen nem vittük túlzásba. A feladatok közé csempésztünk némi művészetet is. Ezt úgy oldottuk meg, hogy verseket írattunk velük..
Miután a vetélkedő része lement a programnak, következett a gólyabál, ahol az osztályok bemutathatták, hogy az általunk adott feladatot hogyan tudták kivitelezni.
Ezeken az előadásokon is nagyon sokat nevettünk, miközben felfedeztük a tehetségeket. Voltak, akik a hangszereken zenéltek kiválóan, volt, aki már oktathatna táncot, annyira jól tudja, és volt egy énekes palántánk is, akinek a hangja már most nagyon jó. Megvan benne az X. És persze a ma modern gangnam style sem maradhatott ki az előadásokból.
Nagyon jól szórakozott a közönség és a zsűritagok is, de az előadó osztály is nagyon élvezte, amit éppen akkor csinált.
A zsűritagok nehéz döntés előtt álltak, mivel mind a négy osztály ötletesen oldotta meg a feladatokat. De sajnos, csak egy maradhat bent a végén. Az eredményhirdetésre november 6-án, az apródavatáson került sor. A zsűri véleménye alapján a 9.b osztály bizonyult a legkreatívabbnak. Utánuk következtek a 9.c-ek majd fej-fej mellett haladva a 9.d és a 9.a-sok következtek. Jutalmuk nagyon ?édes? volt. Ugyanis nemcsak oklevelet, hanem mellé egy szép nagy tortát kapott mind a 4 osztály.
Mindenki nagyon jól szórakozott még a feladatok megoldása alatt is, miközben koncentrálni kellett, még akkor is sok nevetést hallottunk., ami arra mert minket következtetni, hogy a gólyák is nagyon jól szórakoztak.
Örülünk, hogy sikerült egy emlékezetes napot szerveznünk a gólyáknak!

Csóti Borbála és Nacsa Panna
10.c

[nggallery id=29]

Október 18-án, csütörtökön délután ismét szokatlan látványosságban lehetett része a könyvtárba látogatóknak.Azaz...
Tulajdonképpen az utóbbi években már nem is ér senkit váratlanul, ha egy-egy kimonóba öltözött lányba, esetleg fiúba botlik a Corvinban. Kimura Makiko tanárnő és két Magyarországon élő japán vendége ismét bemutatta, milyen szép ez a hagyományos japán viselet. Filei Kitti, Hőhn Árnika és Rippel Ádám 11. c osztályos tanulók úgy festettek a ruhákban, mintha maguk is csak látogatóba érkeztek volna hozzánk - egyenesen a távol-keleti országból. Hát még mikor meg szólaltak! Japán nyelvű bemutatkozásaik mellett Makiko tanárnő tájékoztató szövegét is ők fordították magyarra a kilencedikes hallgatóságnak.
A színpompás viseletek megtekintése után egy igazi kuriózummal is gazdagodhattak a délután résztvevői. Kitti, Árnika és Ádám japán betűjegyekkel is leírták mindenkinek a nevét.
Köszönet Kimura Makiko tanárnőnek, vendégeinek és a három szereplőnek!

[nggallery id=25]

Megalakult a Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör ifjúsági tagozata a Corvinban.
Részletek itt olvashatók.


[hr]
[nggallery id=19]

November 8.-án, csütörtökön, lehetőségünk volt elmenni az Erzsébetligeti színházba, ahol két olimpikon beszélgetett egy újságíróval, és mi nézők is bekapcsolódhattunk ebbe a beszélgetésbe, kérdések feltevésével.
Izgatottan vártuk már a sportolókat. Amíg megérkeztek megtudtunk, hogy a nézők között is vannak sportolók, érmet szerzett olimpikonok, köztünk vívó is. Mivel a meghívottak késtek, Takács Ferenccel, mindkettejük edzőjével kezdődött a beszélgetés, többek között a birkózásról, valamint a sportolók életútjáról.
Nem sokkal azután, tíz perc késés után meg is érkezett a két profi birkózó: Módos Péter és Lőrincz Tamás. A fiúk elmesélték, hogy hogyan kerültek ki az idei olimpiára, Londonba, ahonnan mindketten éremmel tértek haza. Azután pedig a birkózásról, mint sportról beszéltek. Bevallom, én nem vagyok rajongója ennek a sportnak, de néhány dolog még az én érdeklődésemet is felkeltette.
Ugyanakkor ehhez is, mint minden más sporthoz, hatalmas akaraterő és kitartás kell. Hiszen ha valakinek leszakad a bicepsze, vagy eltörnek a bordái, és ezek után is folytatja azt, amit elkezdett, ráadásul érmet is szerez, akkor az az ember minden tiszteletet megérdemel.
Mindent összevetve, remekül éreztük magunkat, sokat tanulhattunk ezektől az emberektől. Reméljük, hogy lesz még lehetőségünk sikeres sportolókkal találkozni itt, a kerületben.

[nggallery id=31]

Az RTL Klub ismert műsorának felvétele zajlott iskolánkban.

Ide kattintva megtekinthető a teljes műsor.

[nggallery id=27]

Harmadik osztálykirándulásunkon Vácon jártunk, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Megnéztük Vác legfontosabb látványosságait, mint például a helyi múmiákat, a dómot, a Duna-partot, na meg a bormúzeumot. Persze mindenhol a megfelelő színvonalat tartva, illetve néha még picit fölé is mentünk? Az odaút és a visszaút hangulata is kiváló rá- illetve visszahangoló hatású volt.

Nagyon jó volt végre osztályostul kimozdulni a Corvin négy fala közül, nem mintha olyan rossz iskola lenne, de azért jóból is megárt a sok!

A képek megtekintéséhez kattints ide.

Előadás a japán játékokról

Április 15-én a 13. A osztályban Makiko Kimura és osztályunk négy tanulója tartott előadást a japán játékokról, és azok eredetéről, ezzel kicsit közelebb hozva a többiekhez a japán kultúrát.

Az előadáson szó esett a kártyajátékokról is, de a táblajátékokon volt a hangsúly, főleg az egyre népszerűbb GÓ-n, mely köré már magyar szövetség is szerveződött, és a szövetség tagjai Makiko tanárnőnek köszönhetően a japán tanórák keretében többször is jártak iskolánkban. Mivel a játékhoz elegendő egy tábla, és két különböző színű toll, így az előadók egy gyors szabály-magyarázat után játszmára invitálták az osztály többi részét, így interaktív formában folytatódott az előadás. A tanulók gyorsan rádöbbentek, hogy bármennyire is primitívnek tűnik a játék, bizony nehéz és komoly gondolkodást igényel.

Az óra vége felé a játékok témájától kicsit eltérve, az öltözködés kultúrájával is megismerkedhettünk. Makiko tanárnő megmutatta a Kimono-t, és egyik osztálytársnőnk be is öltözött.

Sajnos a 45 perc hamar eltelt, mindenki szívesen élvezte volna tovább ezt az érdekes órát.

Sutta Dávid 13.A

Ilyen még nem volt!
Japán kultúra
Iskolánkban már 2007. szeptembertől szakkör keretében ismerkedhetünk a japán
kultúrával, a japán emberekkel és a japán szokásokkal.
Megtudhatjuk, hogyan élnek a japánok, hogyan öltözködnek és mit esznek. Kérdéseket
tehetünk fel, melyekre igazán kompetens választ kapunk.



...és egy kedves levél a messzi távolból 2007 nyarán:
Jó napot kívánok!

This is the first Hungarian language I learned.  Your language is different from English and much more different from Japanese.  I want to learn Hungarian language while I stay in your country.  It seems to be difficult for me, but I will try!  Just as I try to learn your language, I would like you to study Japanese as hard as you can.  I will be very happy to help you with Japanese.

I am Makiko Kimura, a Japanese.  By means of the direct contact with different cultural background, I hope you will understand and accept what is different from your way of thinking, manners and customs.  I am going to take advantage of this opportunity and so will you, too.  I am looking forward to seeing you in September !!

Azóta már megismertük Makiko Kimurát. Több órát töltöttünk együtt. Ha többre is kíváncsi vagy, kattints a virágra!

Ha tudni szeretnéd, mi volt 2010. április 15-én a kis batyuban, kattints rá!

Kovács F. Mihály 1942-65-ig volt iskolánk tanára. Miska bácsinak nem volt családja, szerény vagyonkáját szeretett iskolájára, a Corvinra hagyta. Sopronban temettük el 1983-ban.
Sopronban járva, az 1958-ban érettségizett volt diákunk Lándor Béla felkereste Miska bácsi sírját. Elhanyagoltan összetörve találta azt.
Miután az iskola jelenlegi és régebbi tanárainak egy része erről értesült, összefogtak és Lándor Béla segítségével Miska bácsi sírját rendbe hozták.
Ha Sopronban jártok, keressétek fel a sírt, az új Szent Mihály temető IV. parcella 11. sorában.

Iskolánkban a 2007/2008 ? as tanévben beindult az eszperantó nyelv oktatása kis létszámú csoportban. Az eszperantó a leggyorsabban megtanulható élő nyelv. Semleges nemzetközi nyelv, amely igazi egyenrangúságot biztosít, valamint jelentősen könnyíti más nyelvek tanulását. Segítségével a világ legtöbb országában otthon lehetünk.



Jó tudni, hogy eszperantóból is lehet érettségizni, állami nyelvvizsgát tenni, és így pontokat szerezhetsz a felvételin !

L. Zamenhof az eszperantó nyelv megalkotója                  Az eszperantó mozgalom zászlaja

Ha szeretnéd érteni az alábbi vicceket, akkor legyél te is corvinos, és tanulj eszperantóul !

-        Imagu, amiko, mia fileto ege similas al mi.

-        Ne malgaju ! Gravas, ke li estu sana.

??????????????????????????????

-        Kiel videble, anka? vi enuas en ?i tiu societo. Ni forlasu ?in!

-        Neeble! Mi estas la gastiganto.

?????????????????????????????

-        Feli?a homo : Hodia? mi rigardis en la spegulon. Kiel maljuni?is tiu spegulo !

??????????????????????????????

-        Patro, en ?i tiu jaro vi havos grandan profiton.

-        Kiel?

-        Por la venonta lerneja jaro vi ne bezonos a?eti al mi la novajn lernolibrojn.

További információkat a www.eszperanto.hu oldalon találhattok.

Az EFEA (The European Forum on Educational Administration) elnöksége 2010. november 20-án iskolánkban tartotta soros ülését. A találkozón részt vett Peter Taylor a szervezet angol elnöke, Zita Götte alelnök Németországból, Juan Salame Sala főtitkár és Pedro Navareno Pinadero sajtótitkár. A vendégeket Sándor László igazgató köszöntötte, s mutatta be az iskolát. Az ülésen megvitatták az európai oktatásirányítás aktuális kérdéseit: a tanulói és tanári kompetenciák mérésének lehetőségeit, az  iskolavezetés autonómiájának európai  perspektíváit, a roma és más  kisebbségek  oktatásának problémáit az EFEA tagországaiban, továbbá a szervezet tel kapcsolatos aktuális kérdéseket.

Sándor László

Köszönjük!

A tavasz utolsó hónapja újra elérkezett, s a Corvin diákjai és tanárai ismét összegyűltek, hogy a szülők és hozzátartozók jelenlétében búcsút vegyenek a végzős osztályok tagjaitól. A jó időnek köszönhetően, az ünnepséget az iskola udvarán tartottuk. Az alsóbb évfolyamosok már kora délutántól díszítették az iskolát, hogy az, minél szebb legyen, mire megérkeznek a vendégek és a ballagók. Mikor már minden készen állt, elfoglaltuk a helyünket a tantermekben és vártunk, hogy befejeződjön a negyedikesek utolsó osztályfőnöki órája. Mikor megszólalt a csengő a ballagók csokrokkal a kezükben elindultak, hogy a jól megszokott zenék és énekek kíséretében utoljára körbejárják az iskolát. Mielőtt még megkezdődött volna az ünnepség a harmadikosok színes lufikkal várták ballagó diáktársaikat.  A sok színes csokor és lufik közül alig látszottak ki a negyedikesek, de egyáltalán nem bánták. Boldogan, meghatódva hallgatták végig az ünnepséget, és persze a búcsúbeszédeket.
Sok mosollyal, és tapssal - a végén szívből jövő könnyekkel büszkén búcsúztattuk idei ballagó diákjainkat.

?Nomen est omen?, azaz a név kötelez ? tartja a latin mondás, s mi, corvinosok ezt így is gondoljuk. 2008 nemcsak a reneszánsz korszakának éve, hanem egy kicsit a miénk is. Igyekeztünk úgy összeállítani egész tanévi programunkat, hogy minél többször, sokféle formában, az iskola falai közül is kilépve kötődjenek eseményeink a reneszánszhoz, ily módon is tiszteletünket téve névadónk, Corvin Mátyás előtt.

Az, hogy a reneszánsz év ilyen sokat jelent iskolánknak, még egy aktualitással is összekapcsolható. 2007 szeptemberében ünnepeltük a 75 éves évfordulóját annak, hogy Mátyásföldön megnyitotta kapuit a hajdani Corvin. A jubileumi évünk tulajdonképpen két  tanévet  is felölel, már az elmúlt tanévben is programok, események sora kapcsolódott a jeles évforduló méltó megünnepléséhez. Úgy gondoltuk, a reneszánsz évében jó alkalom kínálkozik arra, hogy a két eseményhez egyidejűleg kötődjenek rendezvényeink. Ilyen volt többek között a szavalóverseny, amely tematikájában (?Történelmi témák és személyek a magyar költészetben?) mind névadónknak, Mátyás királynak, mind pedig egy tiszteletreméltó korszaknak, a reneszánsznak állított emléket.

Az alábbiakban egy felsorolásszerű áttekintést lehet olvasni azokról a már lezajlott programokról, melyeket a reneszánsz év jegyében szerveztünk. (a legtöbb eseményről a honlapon részletes beszámolót is lehet találni!)

• 2008. február 16.   - hagyományőrző Mátyás-vetélkedő - csapatverseny a 9. évfolyamosok részére Mátyás nap tiszteletére


• február 22.   - Mátyás király mellszobrának megkoszorúzása az iskola aulájában ? ünnepi emlékműsor kíséretében


• február 25.   - a kerületi középiskolák részvételével megrendezett Kerületi történelmi vetélkedő a reneszánsz és Mátyás korából


• április 1.     - Mátyás király mérnöke - a szakmai munkaközösség által rendezett kreatív / alkotó csapatverseny


• április 10.   - kerületiszavalóverseny ?Történelmi témák és személyek a magyar költészetben? - négy kerületi középiskola diákjainak részvételével


• április 16.    -    kiállítás látogatás - a Budavári Palotában a Mátyás - kiállítást tekintette meg a történelem emelt szintű csoport


• április 24 - 26.   - Hunyadi ? iskolák találkozója - a mosonmagyaróvári Hunyadi Mátyás Szakképző és Szakközépiskola szervezésében - iskolánk egy négyfős csapattal képviseltette magát


• április-október - Mátyás és a magyar reneszánsz - többfordulós komplex vetélkedő az Egressy Gábor Kéttannyelvű Műszaki Szakközépiskola által meghirdetve - iskolánk egy négyfős csapattal nevezett be


• február- május - levelező rendszerű tanulmányi verseny ? a debreceni TIT indította el - 39 tanulónk vesz részt benne szinte az összes meghirdetett tantárgyból


• május  11.  - Reneszánsz Pünkösd Mátyás földjén című rendezvény, melynek iskolánk adott otthont

---

---

2008.04.24.
Csütörtök 8:45
Örs Vezér Tér

Itt találkozott 9 ember, hogy álmos, de izgatott fejjel nekivágjon a nagyvilágnak, és meg se álljon Mosonmagyaróvárig. Az út nem volt zökkenőmentes, ugyanis a vonatunk késett,  de mire éhesen odaértünk a Mc?Donalds-hoz, már pont indulni akart?=) Röpke 2-2,5 óra múlva odaértünk a kollégiumhoz, ahol elszállásoltak minket, majd nem sokkal később egy elképesztően hosszú, bár relatívan érdekes kirándulás következett két nem túl profi idegenvezetővel. Órákkal később, túl a találkozáson a polgármesterrel, túl egy csimbókos férfi hosszas dalolásán, rengeteg hosszú beszéden, végre jött a vacsora. De az ?izgalmaknak? még nem volt vége, ugyanis ezután kaptuk meg első feladatunkat: menetlevél rajzolása (ne kérdezzétek.. :) Igazából a nap folyamán meg kellett tapasztalnunk a pestiekről való sztereotípiákat, de azért a hál?istennek ?képviselővel?  jól összebarátkoztunk. (Eszti és jómagam hajnali 3-kor a szekszárdiak fiúrészlegével. Nagyon vicces volt. xD)

2008.04.25
Péntek 7:00
Mosonmagyaróvár
Corvin Mátyás Gimi

Három órát aludtunk. Mármint nem mind a 8-an, csak Eszti és én. (Ja, meg a szekszárdiak xD) Letántorogtunk a harmadikról reggelizni ,és végigmenni a tömény programokon. Bár az idő kicsit borongós volt, azért a busz (velünk együtt -.-) elindult kirándulni valami gáthoz, ami azért volt izgis, mert átsétálhattunk a Duna felett. (Képzeljétek el, egy alig pár centis rácsos fémvalami választott el a haláltól! ;) Ez a kiruccanás egészen vacsoráig tartott. Az se volt gyenge, ugyanis 12 féle sült állatot szolgáltak fel, meg cipót, és az egészet kézzel kellett megenni. Itt még korántsem volt vége, hisz ezután (kb 21:00-kor) kezdődött a nagy vetélkedő. Állomásokról állomásokra rohangáltunk, pl múzeum (ahol egy gyerek hozzábilincselte magát egy rácshoz, és először nem volt meg a kulcs xD). Többek közt volt még íjászat, szerepjáték, plakátkészítés és megannyi ?érdekes? játék, hogy még éjfélkor is zsákban ugráltunk, koronát gyűjtöttünk, és a végén üvöltöttünk =). A szállásra visszaérve a csapat fele kisangyal módjára bedőlt az ágyába aludni(!!!), de jól gondoljátok, én nem. Kb négyen a nyolcból egész este nem aludtunk (vagyis reggel 20 percet) és leginkább ez az időszak tett arról, hogy megfogadjuk: jövőre is mi megyünk! =) Másnap délelőtt ?érzékenyen? elbúcsúztunk egymástól, majd mi is elmentünk.

Díjaink: Testvériskolává nyilvánítás; Legyen Ön Is Milliomos játékban a legjobbak (különdíj), na meg az utolsó előtti helyezés? :)

De ennyit a protokoll szövegről ;) Személyes tapasztalataim/élményeim (<lényeg:):
-első napi érdekesség: létezik pénztárgép kellékes bolt (engem kiakasztott xD)
-este összehaverkodtunk a két idegenvezetővel.. elmentünk velük sétálni.. =)
-hajnali három: megismerkedtünk a szekszárdi fiúkkal, akik nagyon viccesek
-második-harmadik nap hajnal? legjobb: megismerkedtünk a hódmezővásárhelyi lányokkal. Egyikünk >közelebbről< is megismerkedett velük, mi, a  maradék pedig (egy ideig) lent hallgatóztunk.
-mindegyik napon: a fényképezős bácsi, akit le kellett volna ütni...? =)
-hazafelé vonaton papírokra számokat felírás, azokkal való emberek pontozása xD

Az ünnepség a 4. órában zajlott le, melyet a diákok a tantermükben hallgathattak végig. A nyertes csapat, a  9. c oldalról nézte végig a műsort, melyet Ligety Gyöngyi tanárnő állított össze. A műsorban elhangzott kis történetet Bobos Attila, Nagy Sebasztian, Vígh Nikoletta és B. Boglárka olvasta fel. A műsor közben felcsendültek régi zenék, melyben a stúdiósok segédkeztek. (Stúdiósok : Albert Zsolt és Kálmán Gábor, a 11. C osztály tanulói)
A ?kis? műsor után a Mátyás vetélkedő első helyezettjei koszorúzhatták meg a Mátyás szobrot, és ezzel fejeződött be a Mátyás napi ünnepség.

Szitás Andrea és Nagy Brigitta 9.d

Szeptember óta a 12. évfolyamot nagyjából-egészéből egyetlen dolog tartotta lázban: a szalagavató. Nem volt olyan hét, sőt, megkockáztatom, hogy nem volt olyan nap, amelyen a három végzős osztály valamely tanulója ne hozta volna szóba az eseményt.

Aztán eljött január ötödike, vagyis a nagy nap. A számtalan próba és idegeskedés vége, a ?Final front ear?? Ennek tükrében a főpróbát elbénázva, a műsor előtt öt perccel még pattanásig feszült idegekkel álldogáltunk a két bejáratnál. Az ajtók feletti ?A küzdőtéren tilos az áthaladás? felirat nem látszott jó ómennek.

Aztán átléptük a bejáratot, ki a reflektorfénybe, a hangszórókból az Eye of the Tiger szólt, mi pedig egyszerre elengedtük magunkat, és nevetve, egymás közt viccelődve és a családtagoknak, barátoknak felintegetve, fülig érő vigyorral felvonultunk.

Következett az irodalmi műsor, ami talán egy icike-picikét hosszabb volt a kelleténél (, itt zárójelben megjegyezném, hogy ezen vélemény többektől elhangzott, ezért nem hagyhattam cikken kívül). Ennek keretében került sor az osztályfőnökök köszöntésére, majd mi is megkaptuk szalagjainkat.

Az ezt követő osztálytáncok azt hiszem, mindannyiunkban maradandó emléket hagytak, úgy jó értelemben. Ott voltunk, és nem számított, hogy elhibázzuk a koreográfiát vagy tökéletesen sikerül. Ezt nem lehetett elrontani, hisz mindenki beleadott apait-anyait, és élveztük. Szmorad tanár úr ?leányrablása? és Blanka néni korzózása a bevásárlóközpontban elég felejthetetlennek bizonyult, hisz a mai napig el-el lehet csípni egy-egy mondatot az iskola folyosóin, amelyek a két műsorszámot emlegetik.

A végzősök különböző táncai között az átöltözésnek jótékony és elengedhetetlen időt adva két osztály is eltáncolta a Chicagot.

A hivatalos műsor zárásaként felcsendült Strauss Művészélet című keringője, amire hófehér keringőruhában és elegáns frakkban ötvenhat ember lépett a csarnokba. A huszonnyolc pár kissé idegesen, de csillogó szemmel rendeződött különböző térformákba, majd izgatottan és megkönnyebbülten szaladt a végső, szó szerint ?művészien megálmodott? képbe.

Végül eljött az, amit csak ?össznépi keringő?-ként emlegetek; a rokonok és barátok leözönlöttek és felkérték táncolni a keringősöket, majd lassanként megtelt a parkett a végzősökkel és hozzátartozóikkal, valamint a tanárokkal és a fotósokkal, mi pedig egy-egy csoportképre összeállva, majd egy-egy tánc kedvéért újra szétválva hagytuk, hogy tudatosan szinte fel sem fogva, lassan emlékké váljon az est.

Zsíros Hajnalka

A gólyák hete a Corvinban

A múlt héten végre megérkeztek iskolánkba a gólyák! Holott eddig is itt voltak, csak ártatlan 9-seknek öltözve. De most aztán kibontakozhattak magukból rendesen és megmutathatták, milyen fából faragták őket: minden bátorságukat összeszedve oldották meg a feladatokat, melyeket mi a 10-esek osztottunk ki nekik. Láttuk, hogy ennyitől még csak meg sem hátrálnak, hát kitaláltunk még egy próbát. Minden osztálynak fel kellett dolgoznia egy Disney - rajzfilmet, és eljátszani azt a több száz fős közönség előtt. Hát tudjátok mit, ettől sem riadtak vissza?

Szóval az egész verseny november 6-án kezdődött a vetélkedővel. Minden osztályból 4-4 csapat vett részt. Minden csapatnak külön feladatai voltak, tekintettel arra, hogy más-más osztály fogott össze ellenük, és eszelte ki a jobbnál jobb dolgokat. Én csak a 10. A
által írt nyalánkságokról tudok.

Felsorolok néhányat a legjobbakból:

• Lépcsőszámlálás. Egy idő után elég idegesítő lehet a lépcsőket számolni, azzal a tudattal, hogy a másik csapat már egy emelettel feljebb jár.


• Legrégebbi tabló. Nincs jobb feladat, mint az iskola összes tablóját végigrágni, melyik lehet a legrégebbi osztály a falakon.


• Számösszeadás. Itt kiderült, kik lesznek majd az országos matematika verseny első helyezettjei iskolánkból.


• Csoki evés késsel-villával. El se lehet képzelni egy versenyt ilyen feladat nélkül.

Végeredményben mindenki nagyon szépen teljesített, nem is tudnék senkit külön kiemelni.

Ahogy már említettem, ezek a kis feladatok semmik voltak ahhoz képest, ami csak most következett. Egyik nap kisorsoltuk az osztályok között, kinek melyik híres Disney- rajzfilmet kell előadniuk.

November 8-én eljött az idő, amire mindenki várt! Legalábbis minden 9. feletti osztály? Az volt az a nap, amikor több száz ember csak arra várt, hogy a csupa fiúkból álló csapat előadja a Kis Hableányt, vagy hogy Kasné Havas Erika tanárnő fellépjen a színpadra, mint a kisbaba Csipkerózsika. Az A osztály az immár említett Kis Hableányt, a B osztály Hófehérkét, a C osztály a Hamupipőkét és végül a D osztály a Csipkerózsikát adta elő. Minden műremek humoros keretek között futott le, hatalmas sikerrel! A Hamupipőke kapott egy remek zenei aláfestést is, köszönhetően Mándoki Ferenc tanár úrnak és lelkes zenész társainak. De a B csapat sem tűnt el az egyhangúság sűrű erdejében! Előadásukban szinte megdöbbentően szabad nyelvezetet használtak és a történet feldolgozásába is sikerült beletenni korunk sajátosságait.

A bálon a D osztály vihette el végül a dicsőséges első helyet, és mint az összesítésből kiderült, ők vihették el a tortát is, mint a gólyavetélkedők győztesei. Természetesen a sok erőfeszítésért a többiek is kaptak süteményt, de a legnagyobb díj nem is a torta volt. Minden kedves 9. osztályos tanuló ünnepélyes keretek között Mátyás királyunk apródjává ?ütődött?, függetlenül attól, ki hányadik lett a dobogón. De a szervezők is örülhettek, hisz az ő feladatuk is sikerrel járt: mindenki nagyon jól érezte magát az események során és sikerült remek hangulatot varázsolni a monoton tanulásba.

2007. szeptember 21-én és 22-én Mátrafüreden volt kirándulni a 11. c osztály. A reggeli órákban már a buszon zötyögtünk. Az odafelé út nagyon jó hangulatban telt. Délelőtt 11 órára értünk az Avar Hotelhez, majd elfoglaltuk a számunkra kijelölt szobákat. Nemsokára elindultunk a Sás- tóhoz. Felfedezéséhez csónakokba szálltunk, bár voltak olyanok, akik gyalog járták körbe. Mikor mindenki megérkezett a felfedezőútról, elmentünk bobozni. Az estét Activity-vel töltöttük, a versenyt Ujlaki tanárnő csapata nyerte, aminek nagyon örültek a csapat tagjai. Másnap kisvasúttal elmentünk Gyöngyösre, sétáltunk a városban. A délutánt a szálloda medencéjében és a szaunában töltöttük, persze nem maradhatott el a pingpong és a biliárdverseny sem. Nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük tanárainknak (Ujlaki Csilla, Dr. Sándor László), hogy velünk töltötték ezt a két napot.

Az idén három napra a Nyírségbe utaztunk. Nyíregyháza-Sóstó egy kellemes kis hotelében szálltunk meg, melynek különlegessége, hogy országunk legszebb vadasparkjában van, így a kertben közvetlenül az ablak alatt már kenguruk rohangáltak. Az éjszaka csendjét az éjjeli vadak hangos rikoltozása törte meg. Akár a dzsungelben.





A szombat délelőttöt a hatalmas állatparkban töltöttük. A Föld minden égtájáról különböző érdekes állatokkal találkoztunk. Üdvözöltük a szeptemberben született afrikai elefántbébit is. A fókashow sok érdeklődőt vonzott a lelátóra, a pingvinek a vízben produkálták magukat, a barnamedve bocs a medencéjében kedvenc fatuskójával játszva szórakoztatta a közönséget.Szombat délután bementünk Nyíregyházára sétálni.
Megnéztük a belváros nevezetességeit.

Este tanáraink az állatpark lakóival kapcsolatos kérdésekből vetélkedőt rendeztek nekünk. Minden csokijukat elnyertük. Ezután osztályfőnökünk felvágta a 11.a születésnapi tortáját, amin 3 szál gyertya volt jelezvén, hogy milyen régen koptatjuk az iskolánk padjait.

Bármerre jártunk, játszótér akadt bőven. Természetesen nem hagytuk érintetlenül egyiket sem.Vasárnap délelőtt még sétálgattunk az állatparkban, hiszen a méretei és a hatalmas állatállomány miatt nem tudtunk eleget időzni a kedvesebb állatoknál, majd kora délután indultunk vissza Budapestre.
Remekül éreztük magunkat. Köszönjük tanárainknak a szervezést és hogy velünk töltötték a hétvégét.
11.a osztály

Egy szép nyári reggelen mi, a 9.d, nagy örömmel indultunk el a Tisza-tó melletti Sarud felé.

Mikor megérkeztünk, szenvedéssel és nagy kínok között felállítottuk sátrainkat. Ahogy elkészültünk, lehűtöttük magunkat a Tisza-tóban. Az első néhány napban megtanultunk evezni, hosszú-hosszú kenutúrát tettünk a szomszédos Poroszlóig a vadregényes Kis-Tiszán. A parton esténként csocsóztunk, biliárdoztunk. A tábor második felében kézműveskedtünk, pólót festettünk, faragtunk, karkötőt készítettünk stb. Mindenki nagyon szép tárgyakat készített. Esténként a közösen főzött bográcsos ételeket ettük, közben és utána nagyon jól szórakoztunk. Mindenki elszontyolodott egy kicsit, mikor az utolsó napon pakolni kezdtünk. Még az idő is rosszra fordult.

Szomorúan, de élményekkel teli indultunk haza, az esténként a sátornál melegebb és kényelmesebb otthonunkba.

 Kedves Corvinosok!

Június 26-án eljöttek hozzánk a ludwigsburgi diákok testvériskolánkból, hogy kiránduljanak és jól érezzék magukat nálunk. Este, miután elfoglalták szálláshelyüket, körülnéztek a városban. 27-én, szerdán délelőtt focimeccset rendeztünk az MLTC pályán, németek vs. magyarok. Majd délután ellátogattunk a Palatinus strandra és ismerkedtünk egymással. Persze sokukat már ismertük, és az első nap nagy öleléssel köszöntöttük a másikat. Másnap kora reggel útra keltünk és ellátogatunk Tihanyba várost nézni, illetve fürödni a Balatonban. Pénteken délelőtt sajnos nem volt közös programunk, elvégre akkor volt az évzáró ünnepély, de este remek kerti partit rendeztünk a számukra. Nekik tetszett és ugye ez volt a lényeg. Szendvicseket ettünk, pingpongoztunk és a tüzet körülülve beszélgettünk. Szombaton, 30-án elmentünk Szentendrére körülnézni, majd Visegrádon töltöttük a delet, boboztunk, később beültünk egy étterembe ebédelni, sétáltunk a Duna-parton. Kellemesen elteltek ezek a napok, csak sajnos, túl gyorsan. Reméljük, idén tavasszal újra látjuk őket, most ismét rajtunk a sor, hogy elutazzunk hozzájuk.

Iskolánk egy színvonalas, ám egyben közérthetően elmagyarázott nyelvészeti előadásnak adott otthont. A könyvtár székeivel és asztalaival valóságos kis nézőteret alakítottak ki a házigazdák, a rendszergazdák segítségével pedig a számítógépről vezérelt projektoros vetítés is lehetővé vált.
Az előadó, Balázs Géza professzor, humoros ábrákkal és fényképekkel csalt mosolyt a közönség arcára, és valljuk be: előadási stílusa és humorérzéke hatására nem is egyszer hangosan felnevettek diákok, tanárok egyaránt.
Előadásának témája természetesen a magyar nyelv volt, azon belül is a napjainkra jellemző többé-kevésbé helyes vagy helytelen nyelvhasználat. Előkerültek a leggyakoribb nyelvi hibák, valamint ezek következményei, az idegen szavak keverése és nem megfelelő használata, a rövidítések eltúlzása? Szó esett az elidegenedett, bürokratikus nyelvezetről és az átkeresztelésekről, de figyelemre méltó volt az  ?Egy szó száz helyett?? témakör is, mely arra hivatott felhívni a figyelmet, hogy szép, választékos magyar szókincsünk helyett sajnos egyre gyakrabban használjuk a legegyszerűbb, semmitmondó kifejezéseket.
A professzor egy tüneményes ábrával búcsúzott, melyen tíz nyelven köszönte meg a hallgatóság figyelmét.