Sokadik alkalommal megy osztályprogramra a 11. b osztály. Nagyon fontosnak gondolja az osztályfőnök és a tanulók maguk is, hogy az osztály  "összekovácsolódjon", hogy az osztályközösség minél erősebbé válásával emlékezetesebb legyen a középiskolában együtt töltött oly rövid idő!

Ez alkalommal az  Örkény István Színház "Liliomfi" című előadását tekintették meg. Íme Bujáki Attila beszámolója az eseményről.

2016. január 26.-án, kedden a Corvin 11. b osztálya ellátogatott az Örkény színházba, ahova én is meghívást kaptam. Szeretek színházba járni, így igent is mondtam rá. Nem bántam meg! A darab nagyon szórakoztató volt, a színészi játék is nagyon tetszett, kitettek magukért mind a rendezők, mind a színészek.

A történet egyszerű volt, mégis nagyszerű: szűkölködő, épp feltörekvő színészeket láthattunk, megismerkedhettünk Liliomfival, a főszereplővel, bonyolult szerelmi szálakba gabalyodhattunk bele, melyek hol beteljesedtek, hol viszonzatlanok maradtak örök időre.

Liliomfi szerelmes egy ifjú hölgybe, s kalandos utazásuk során többször is másnak adják ki magukat. Az idegesítő főbérlőasszonytól kezdve, a gonosz édesapán át, a részeges kocsmatulajdonosig mindenki keresztbe akar tenni nekik. A végén mégis ők kerültek ki győztesként.

Legjobban talán az tetszett a darabban, hogy maga a környezet, az emberek, tehát az idősík a múltba nyúlt vissza. A megfogalmazás, a szövegek, szituációk azonban teljesen mai áthallással dolgoztak. A poénok többsége is teljesen mai nyelven íródott, mai szemmel volt vicces.

Összességében én nagyon jól mulattam a két órás előadás alatt, szerintem gond nélkül megnézném még egyszer. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Bujáki Attila

12.b

Ide valami bekezdést kéne írnom, ugye? A kedves olvasónak, aki valószínűleg nem olvassa el az unalmas bekezdéseket, és az előszót is gyakran átlapozza a könyvekben, megpróbálok valami izgalmas szöveget írni. Tehát: osztályunk, a 11.b nemrég egy csillagászati bemutatóra utazott el. (Utazás alatt semmi komolyra nem gondolok. HÉV, metró, busz, azaz tömegközlekedés.) Ugyebár a csillagászat földrajzból a 9. osztályban tanulandó, mi mégis a fizika keretein belül látogattunk el a Gellért-hegyi csillagvizsgálóba. Ennyi, nincs több bevezető, jöhet az izgalmas rész.

Szóval a mi osztályunk "híres" a fizikai kísérletekről, hisz 3. helyezést értünk el a „Stiefel Tudományos Kaland” vetélkedőn videó kísérletünkkel. Útra keltünk hát és elmentünk november 18-án a csillagvizsgálóba, ahol először egy 3D-s filmet vetítettek le nekünk, ami az űrkutatásról szólt egészen a kezdetektől a napjainkig. Viszont most már tényleg jön az izgalmas rész:

Ezután felmentünk az épület tetejére, ahol egy távcsövön keresztül kémlelhettük az eget, elsősorban a Holdat. Nem volt igazán nagy szerencsénk, mert nem volt telihold, de legalább nem volt borongós az idő. A Hold fele tisztán látszódott és megtekinthettük azt 4000-szeres nagyításban. Nem is a mi osztályunk lett volna, ha nem pezsdítjük fel a hangulatot fárasztóbbnál fárasztóbb poénokkal, mint például:

"Látom az amerikai zászlót" - mondja az egyik, mire fellép a távcsőhöz másik:

"Én látom a magyar zászlót!!!"

Majd kimentünk a teraszra, ahol csodálatos kilátás nyílt Budapestre. Egy kis ideig ott időztünk, majd kijött a csillagász is és egy lézerfényű lámpával megmutatta a csillagképeket, és egy-egy főbb csillagot. Sőt, láttunk ufót is, ami három pontból állt, haladt előre, majd hirtelen eltűnt. És megtaláltuk a Fiastyúkot is, amit szintén megnézhettünk a távcsőben. És akármennyire hangsúlyozta (többször is) a vezetőnk, hogy a KISEBBIK távcsőbe kell belenézni, elsőre mindenki a nagyba nézett. Persze ezt fogjuk arra, hogy 20:00 volt.

Nos, ennyi lett volna a beszámoló a kis utazásunkról, és reméljük, hogy még több ilyenen részt vehetünk majd.

Tirczka Borbála 11.b

Nemrégiben meglátogattuk a Dohány utcai zsinagógát és még néhány érdekes épületet a pesti zsidónegyedben és környékén. Egy, a zsidó vallást gyakorló, kedves, fiatal hölgy vezetett minket körbe.

Az idegenvezető elmesélte, hogy ez a vallási épület a világ második, más értelmezés szerint harmadik legnagyobb zsinagógája. Megtudtuk azt is, miért kell a férfiaknak a zsinagógában kipát viselni. A kipa egy egyszerű fejfedő, ami csak a fejünk tetejét takarja, mindig emlékeztetve bennünket arra, hogy van valaki, aki fölöttünk áll.

A zsinagóga mellett található sírkertben megtudhattuk, mi mindenen ment keresztül a pesti zsidóság a II. világháború idején. Varga Imre fűzfájának levelein a holokauszt zsidó áldozatainak neve olvasható – örök emléket állítva a mérhetetlen emberi szenvedésnek.

A Rumbach utcai zsinagóga gyönyörű épülete régen nagy népszerűségnek örvendett. Majd a háborúban deportálásra váró zsidókat szállásoltak el benne. 1945 után pedig sokáig istállóként funkcionált, sajnos a restaurálására azóta sem került sor.

Sétánkat a Kazinczy utcai zsinagógánál zártuk, ahol további érdekességeket tudtunk meg többek között a zsidók étkezési szokásairól.

Sok elgondolkodtató dologról szereztünk tudomást, mindannyiunkat mélyen megérintett az, hogy mennyi kegyetlenséget kellett a zsidóknak a háború előtt és során elszenvedniük.

 

Mucza Levente, Papp  Máté 11.b

A Corvin Mátyás Gimnázium nem igazán szokott gólyatábort szervezni, de szerencsére a mi osztályfőnökünk szervezett.

Négy napot töltöttünk el Balatonakaliban. Az osztályból nagyon sokan eljöttek, hamar összemelegedtünk. A tábor alatt sok programon vettünk részt, ami jól összehozta az osztályt. Köztük sok csapatépítő program, múzeum látogatás és a kedvencünk a balatoni fürdőzés.
Reméljük, hogy még sok kiránduláson fogunk részt venni.

Janicsek Dóra

[nggallery id=16]