Legelőször szeretnék köszönetet mondani Kasné Havas Erika főszervező tanárnőnek, hogy megszervezte az utat, rajta kívül még Bodnár-Józsa Ildikó és Nagy Péter kísérő tanároknak is.
2012. szeptember 29. Ez az a nap, amikor mindenki felpörögve várta, hogy elinduljon otthonról végre. Alapvető dolgok, amik kellettek ahhoz, hogy a busz elinduljon este 6 órakor: 1 busz, 2 sofőr, 40 tanuló, 14 Nutella, takarók, hálózsákok stb. Ezek nélkül lehetetlen lett volna elindulni. :D A busz elindulása után a hangulat a tetőfokára hágott, ami a hajnal 1 órai megálló után alvásba fulladt. Legközelebb már csak 5 órakor ébredtünk fel, amikor lassulni kezdett a busz, mivel elérkezett a következő megálló ideje. Felébredve még homályosan, de mindenki konstatálta, hogy már Németország területén vagyunk. Miután mindenki elvégezte a dolgát, továbbálltunk, és belefért még egy gyors délelőtti szunya is. :D A következő megálló már Belgium fővárosa, Brüsszel volt, ahol mindenki vásárolhatott kedvére. A legtöbben kipróbálták az ottani specialitást a waffle-t (gofri-t), amiből akár még 40-et megettünk volna szívesen, ha a pénztárcánk engedte volna . :D A délutáni órákban elindultunk a tranzitszállásunk felé, ami a Csalagút-tól nem messze lévő kis francia városka volt. Itt este közösen elmentünk az ottani McDonald?s-ba, amihez egy ott élő kedves pár mutatta az utat. Gondolom mindenki kíváncsi, milyen is ott a meki, szóval kötelességemnek érzem elmondani, hogy ugyanolyan. Mire hazaértünk már besötétedett, így mindenki lezuhanyozott, majd rövid internetezés után aludni tért. Reggel 6:00-kor kelés, bepakolás a buszba, majd indulás a Csalagúthoz. Hamar odaértünk, ott a határon volt még fél óránk, így be tudtunk vásárolni. Ezután gyors iratellenőrzés, és a következő pillanatban már csak az alagút belsejét láttuk.
A túloldalon az eső és a bal oldali közlekedés várt minket, de ez nem akadályozott a célunk elérésében. Az első megálló Canterbury volt, ahol megnéztük a híres katedrálist, ezután pedig szabadon barangolhattunk a belvárosban. Találkozó, majd indulás Rochester-be. Itt elsétáltunk az ottani kastélyhoz, majd egy újabb, de rövidebb szabadprogram után indultunk a mobile home-ok felé, ahol a szállásunk volt. Körülbelül 1 órás út után meg is érkeztünk a Temze torkolatának partjához. A kilátás nagyon szép volt, el is feledtette velünk, hogy milyen fáradtak is vagyunk. A saját lakókocsiját mindenki elég nehezen találta meg, pedig térkép is volt nálunk, ami túl sokat nem segített. Egy rövid órás keresés után megtaláltuk azt, amelyik a miénk volt. A gyors lepakolás és vacsorakészítés után mindenki bedőlt az ágyba.
Reggel kelés, szokás szerint, és uzsonnakészítés nagyon fáradtan. A buszon még volt lehetőség aludni, amíg meg nem érkeztünk a Westminster Apátsághoz. Itt megnéztük a királyi sírokat, sírkamrákat, majd elsétáltunk a London Eye-hoz. Itt várnunk kellett egy keveset, de minden várakozást megért az a látvány, ami fent fogadott minket. Egyszerűen lélegzetelállító volt az, ami elénk tárult. Az itt kapott jeggyel be tudtunk menni egy 4D-s 5 perces mini filmre, ami szintén fantasztikus volt. :D Utána következett az Imperial War Museum, ami az itthoni Hadtörténeti Múzeumnak felel meg csak 5x akkorában és jobban. :D (Boros Tamás tanár úr figyelmébe ajánlom, ha esetleg Londonban járna ).
Szerda reggel már mindenki fáradtabban kelt fel, mint az előző napokban, de azért mindenki időben a buszon volt, mint mindig. Az aznapi programunk volt talán a legsűrűbb a héten. Őrségváltás, Covent Garden, és az egyik személyes kedvencem a National History Museum. Az őrségváltás épp aznap maradt el, amikor ott jártunk, így az kimaradt a programból, de helyette a közelben lévő St. James's Park-ban több időt tölthettünk el, amit senki sem bánt, hisz London leggyönyörűbb parkja ez. Amikor már minden mókust lefotóztunk, akkor tovább indultunk a Covent Graden-hez, ami egy bevásárlócsarnok, és körülötte bevásárló utcák. Itt 2 órát vásárolgattunk és nem is késett el senki a találkahelyről (Apple Store). Innen busszal mentünk a National History Museum-ba. Az itt látottakra szerintem senki nem volt felkészülve. Tömérdek mennyiségű kitömött állat, földrengésszimulátor és egy csomó dolog, amit ki lehetett próbálni. Az egész múzeum interaktív volt, amit itthon kevés helyen látni. Miután megnéztünk mindent, a mobile home-ok már vártak minket jól befűtve.
Csütörtökön a British Museum kiállításait csodálhattuk meg a déli órákban, majd délután az Oxford Street-en vásárolgathattunk. Este elköszöntünk a mobile home parktól, és mindenki kitakarította a sajátját, ami nem egy 5 perces művelet volt. :D
Péntek reggel már a bőröndökkel együtt sétáltunk le a buszhoz gyönyörű kilátás mellett. A busz kigördült a parkolóból és már a főutakat róttuk egyenesen Greenwich felé. Itt fotózkodhattunk a képzeletbeli 0. hosszúsági foknál és körbejárhattuk a környékét. A sétálgatások után indulás a Csalagút és Franciaország felé. Párizsba este 11-re értünk oda, ahol már mindenki csak a pihe-puha ágyát akarta. Éjfélkor mindenki sikeresen berendezkedett, és megtudta azt is, hogy reggel mikor mehet reggelizni.
A reggeli igazi franciás kis önkiszolgáló pultból történt, de a kis mérete ellenére minden volt, ami csak kell egy reggelihez, és mindemellett nagyon finom is volt. Az Eiffel torony 9 órai nyitására könnyedén oda is értünk. Akik felmentek azok elé felejthetetlen látvány tárult. Párizs gyönyörű és nemcsak fentről! Nap közben megcsodálhattuk a Diadalívet és a pazar belvárost is. Délután a teljes végkimerülés határán elindultunk haza, mindenki sajnálatára. A hazafele úton mindenki aludt, még aki idefele nem is tudott, az is, szóval az utazásból egy nagy össznépi alvás lett. A megállókban ezáltal olyan arcokat láttam, hogy azt inkább nem is részletezném, de nem voltak üdék és frissek az biztos! :D Budapestre a déli órákban értünk. Jó volt végre újralátni a családot.
Ez lett volna az én beszámolóm, remélem tetszett . Jövőre (remélhetőleg) újra nekiindulunk a nagy túrának. :D .

Márton Attila

11. c