Teljesítők névsora:

23 km:

Árpád Eszter

Diviki Szabolcs

Dobronyi Viola

Papp Márk

Szabó Attila

Sziklai Petra

Szöllősi Ilona

Váradi Bence

 

56km

Dolányi Márk

Eichberger Richárd

Udvardi Eszter

Ujvári Ádám

Kecskés Márton

 

A "belső dialógus/gondolatfolyam" stílusban íródott beszámó alább:

Árpád Eszter: táj, leszakad, ég, templom, cél

Papp Márk: öröm, jó hangulat, jó csapat, természet, kikapcsolódás

Szöllősi Ilona: fáj hosszú nevet kaja szép

Udvardi Eszter: menekülés, Ford Fairlane, km-hiány, nosztalgia, majdnem-csomagtartó

Kecskés Márton: barack, méz, virsli, futás, karsztosodás

Első felvonás:

A Start előtti időt az ágyból felkelve a HÉV-en töltöttük, már azok, akik nem a rajthelyen, Gödöllőn lakunk. Kora reggel szombaton, még a napfelkelte előtt jó pár perccel, érezni lehetett azt a „fiatalos lendületet”, amely áthatotta pár diák és egy tanár elméjét. A kábulat viszonylag gyorsan elmúlt, ahogy közeledtünk a rajthelyhez, hiszen az idő már akkor gyorsan telt, mert a jókedvünk és a lelkesedésünk hirtelenjében szárnyrakelt.

Második felvonás:

Belépve az Erkel Ferenc Általános Iskola kapuján, otthon éreztük magunkat, hisz azonnal részesévé váltunk a többi túrázó és futó által létrehozott családias légtérbe. A látvány, hogy szinte minden generációból voltak indulók, mosolyt csalt közülünk pár ember arcára, hiszen az idősebb korosztály jó része fittebb volt, mint a mi csapatunk kilencedikesekből álló része. A nevezés megtörténte után, még elengedhetetlen volt egy jó csapatfotó, amíg még mindenki mosolyog, az öltözékünkön nincs sár, és amíg a lelkesedésünk az egekben van. Ezután kezdetét vette az izgalmas és látványban magával ragadó túra.

Harmadik felvonás:

Először egy kellemes sétát kellett tennünk Gödöllőn, ahol ismerkedhettünk a város felépítésével, majd elérkeztünk a Máriabesnyői templomig. A templomkert bejáratától a piros sáv turistajelzést követő hosszabb emelkedő következett, ami nem tette próbára a csapat nagy részét, akik megállás nélkül 5 perc alatt fenn is voltak. Az első számú megpróbáltatás után, ami felvezetett minket a Gudra-hegyre, ott lebegett a fény, ami az első ellenőrzőpontot jelentette. Ott kaptunk egy kis üzemanyagot csokoládé formájában a szervezőktől.

Az erdős részeken a Nap fénye színjátékokkal örvendeztetett minket a fák törzsén, ágainál az árnyékok táncot lejtettek, a néhol lehulló levelek zöreje és a már lehullott levelek a dombokat gyönyörű világosbarnalepellé varázsolták. Néhol a madarak hangos élettel teli csicsergéssel üdvözöltek, néhol a szél borzolta meg az alvó fák ágait. A harmadik állomásnál forró tea és nápolyi várta a kicsit megfáradtabb túrázókat, ami igen jól esett mindannyiunknak. Már onnan lehetett látni a következő megpróbáltatást, amit a csúszós talajon kellett véghez vinni. Egy hatalmas szántóföld terült el előttünk, 2 nagy lejtővel és 2 annál nagyobb emelkedővel. Szinte megtiszteltetésnek éreztük…

Negyedik felvonás:

A cél már szinte egy lépésnyire volt, ami itt még 7 km-t jelentett. Utolsónak, utunkat akadályozta egy nagy piros-fehér sorompó, ahol már nem volt kedvünk magasugrásosat játszani, kivéve egy embernek...

A lábunkat teljes mértékben lejártuk, de megérte. Ismét belépve az Erkel Ferenc Általános Iskola kapuján finom illatok csapták meg az orrunkat, a nyál is összefutott a szánkban. A szervezők meleg teával és zsíros kenyérrel fogadtak minket. Néhányat elfogyasztottunk, majd az oklevéllel és a kitűzővel a kezünkben boldogan vánszorogtunk haza, ahol gondolom mindenki bedőlt az ágyba. Izomlázból sem volt hiány, 21,2 km után, amelyet 4 óra 50 perc alatt teljesítettünk.

Árpád Eszter
9.D

Rajt: Nagykovácsi, 2016. január 2. 18:00
Sötét órák következtek, de az égiek velünk szövetkeztek!

Hűvös időjárás:
Kérem, ez relatív. A sál többször is a nyakamba fagyott, más emléket a hideg nem túlzottan hagyott.

Kevés napfény:
Így éjszaka nem is olyan ritka, tán a szerző másképp van ezzel...Tábortűz és elemlámpa világlott a sötét tájra, boldogult az ember.

Kullancsból és porból sok nem volt:
Téli idő titka, az út fagyott sárral tele…megbirkóztunk vele!!!

Jelmondat: ,,Szerintem ez az út rövidebb…”
Hát igen... sűrűn elhangzott e pár szó, mernék is ellent mondani?!
Vezetőm nélkül messzebb nem jutok... hűségesen követem, amíg nincs jobb ötletem.
A kilátóban a mosoly ráfagyott arcunkra, de legalább őszinte volt! Büszkék vagyunk harcunkra.

Tiszteljük az ösvényt!
Ideig-óráig, de ha a szintidő úgy kívánja,
hegyről lefele zúdulunk, mint emberek lavinája.
Tájoljuk a térképet, szaporázzuk a lépteinket
Nagykovácsiba igyekezve, kergetjük múló perceinket.

Több száz kalória egy pillanat alatt a múlté: -1 zacskó szaloncukor
Nem kitartó édesség. Egy esésnél meglépett, figyelő szemeink nem lesték, más meg jóllakott... Szerencse, egy bolond fickó még a héven csokoládét adott, s éhen sem haltunk: a célban terített asztal fogadott.

A mezőny teljesítési aránya: 53,7% Corvinosok teljesítési aránya:
100% - egész jó az arány, utóbbi nem kérdés! Hisz két ilyen vagány ügynököt se hó, se jég nem rettent - s egy-egy fénypont látványa megment - leszámítva tűzgyújtó és tájolóleckéket... részemről elég az elmélet!

Udvardi Eszter – 007
Kecskés Márton – 006

 

 

 

A IX. Szomori Teljesítménytúra keretében a Corvin Mátyás Gimnázium és Szakközépiskola néhány diákja, Kecskés Márton tanár úr vezetésével indult a 23 km-es túrán.

Kora reggel keltünk, nagyon hideg és sötét volt. Elgondolkodtunk: kell ez a túra nekünk? Mindenki más még az ágyában alszik, mi meg egy 23 km-es útra készülünk? Többszöri átszállással végül megérkeztünk Szomorra. A köd már felszállt, de a nap még álmosan szórta sugarait. A nevezés után elindult kis csapatunk a hosszú, piros-fehér szalagokkal szegélyezett úton. Mi már az első nagy emelkedő tetején azt hittük, hogy vége a túrának, de Márton bácsi közölte velünk, hogy ez még csak másfél kilométer volt…

Séta közben sok vidám élményben volt részünk. Nem felejtjük el az eséseket, csúszásokat, vicceket, és azt, hogy egy ilyen túra során mennyit lehet nevetni, és más emberekkel összeismerkedni. Gyönyörű volt a kilátás, a sárguló lombok, a déli szikrázó napsütés, és nagy nyomot hagyott bennünk az útszéli nyuszi látványa is.  A dombtetőkre érve a hideg ellenére is izzadtunk és a meleg pulóver folyamatosan vándorolt: vagy rajtunk, vagy a hátizsákunkban volt.

Utunk során érintettük a következő pontokat: Kakukk-hegy, Anyácsai-tó, Zsámbéki Színházi Bázis, Zsámbék Romtemplom, Óriások lépcsője, Bab kút, Somodori út, és végül beérkeztünk a célba, a Szomori sportcsarnokba.

Már az út elején elfogytak az otthonról hozott szendvicsek, így jól esett a célban a sokféle ennivaló. Szerencsére minden állomáson valamilyen kis meglepetéssel vártak minket. Kaptunk: cukrot, csokit, pogácsát és forró teát is. Menet közben beszereztük az összes pecsétet, aminek fejében a túra végén megkaptuk a kitűzőt és az oklevelet.

A teljesítménytúra után némi izomlázzal, de rengeteg felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak.

Soltész Anna

9. D.

Idén lett 25 éves a Magyar Túrasport és Terepfutó Szövetség. Minek alkalmából szeptember 20-án megrendezésre került egy 15, valamint egy 25 kilométeres túra. A nevezési díj igazán jelképes összeg volt, mindössze 800 Ft. Hogy miért? Mivel ezért az összegért már a rajtnál kaptunk egy pólót és egy kulacsot, valamint a túra folyamán sok finomságot adtak, de erről majd később.

Túránk a Svábhegyen vette kezdetét. Az imént említett ajándékokon kívül megkaptuk a minden teljesítménytúra szerves részét képező itinert, melynek két rendeltetése van. Az egyik, hogy leolvasható róla a pontos útvonal ezzel segítve minket az eligazodásban, valamint magában foglalta a pecsétgyűjtő lapot (néhány túrán ez külön van), amire minden ellenőrzőponton rányomnak egy pecsétet.

Egy apró tévesztéstől eltekintve zökkenőmentes volt az út, általában az ehhez hasonlatos túrákon van egy bizonyos szintidő, mely könnyedén teljesíthető, de itt nem volt, így igazán kényelmes tempóban haladhattunk. Három ellenőrzőpont volt, ahol enni és innivalót vehettünk magunkhoz, először 9,5 km után az Erzsébet-kilátó, ahol kekszet, nápolyit, vizet és szörpöt kaptunk, sőt egyik társunk még kis híján egy randit is. A következő állomás, ahol hosszabban elidőztünk, Zugliget volt, itt paradicsomlevest és zsíros kenyeret ettünk. Mindkettő nagyon finom volt, de nem ehettünk annyit, amennyi belénk fért. No, nem azért mintha sajnálták volna tőlünk, hanem mert nehézkes volt utána a hegymenet. Ezek után még a célban is várt minket egy tál meleg gulyásleves, miután megkaptuk az emléklapot és a kitűzőt.

Bárkinek tudom ajánlani korosztálytól és edzettségi állapottól függetlenül az ehhez hasonló túrákat. Igazán kellemes hétvégi időtöltés. Azt ajánlom, az első alkalommal ne vállaljunk 30 kilométernél hosszabb túrát. Ha az ember rákap az ízére, természetesen lehet emelni a távot, de nem érdemes elvenni senki kedvét már egyből az első alkalommal.

Írta: Énekes Márton 12.c

Szerkesztette: Melczner Kinga 13.c 

Kecskés Márton tanár úr és csapatának újabb megpróbáltatásairól itt olvashatsz.

Téry Ödön emléktúra

Iskolánk tanulói közül néhányan részt vettek Kecskés Márton tanár úrral a Szomor '56 elnevezésű teljesítménytúrán. A részletes beszámolót itt olvashatjátok.