Február 7-én indult a kis Corvinos csoport Mühldorfba (Ausztriába) síelni. Tavalyhoz képest sokkal többen voltunk, így nagy örömünkre a sítáboros család is bővült. Még aznap megérkeztünk a szállásra, ami egy nagyon hangulatos és szép hotel volt Mühldorfban. Amellett, hogy nagyon finomakat főztek, a szobák nagyon otthonosak voltak, és lehetőségünk volt minden nap szaunázni is. A reggeli korán kelés sajnos nem maradt el, de kárpótolt érte az egész napos síelés. Annak, aki nem tanult még síelni, nem volt oka aggodalomra, ugyanis Haeffner Gábor tanár úr mindenkit végtelen türelemmel tanított. Az időjárás sajnos nem volt mindig kegyes hozzánk. Volt köd és napsütés egyaránt. A négy napos síelés alatt két különböző hegy sípályarendszerét volt szerencsénk megismerni, így senki sem unatkozott.
Amiatt sem kellett aggódnunk, hogy délben éhen maradunk, ugyanis minden sípálya tetején volt egy Hütte, ahol mindenki megtalálta az ízlésének megfelelő ételt, és ahonnan a kilátás is igazán szép volt.
Én nagyon jól éreztem magam, mert jó volt a társaság, sokat síeltünk, és mert sok új embert és szép helyet ismerhettem meg. Az már biztos, hogy jövőre is megyek J.
Amiatt sem kellett aggódnunk, hogy délben éhen maradunk, ugyanis minden sípálya tetején volt egy Hütte, ahol mindenki megtalálta az ízlésének megfelelő ételt, és ahonnan a kilátás is igazán szép volt.
Én nagyon jól éreztem magam, mert jó volt a társaság, sokat síeltünk, és mert sok új embert és szép helyet ismerhettem meg. Az már biztos, hogy jövőre is megyek J.
Élménybeszámoló
2016.április 28-án az osztályommal, a 10. A-val részt vettünk egy osztályprogramon, amelynek keretein belül célpontul vettük a Filozófusok kertjét a Gellérthegyen, illetve meglátogattuk az Uránia Csillagvizsgálót. Az alap program az egy 40-45 perces filmnézés volt az Uránia Csillagvizsgáló mozi termében, az égbolt megtekintése a távcsöves bemutató alatt, illetve mindezek után a Filozófusok kertjének megtekintése. A távcsöves bemutató sajnos elmaradt a rossz idő miatt, viszont kárpótolva lettünk annyival, hogy a távcsőről és annak készítőjéről megtudhattunk minden fontos, és esetleg érdekes tudnivalót. A távcsövet Konkoly Thege Miklós kérésére hozta létre Gustav Heyde, a távcső neve a drezdai távcsőkészítő mester nevéből ered, amely a „Heyde” névre hallgat. Amit pedig kifejezetten jó tudni, hogy ennek a távcsőnek egyetlen egy párja van, amelyet Rio de Janerioban lehet megtalálni. Egy kifejezetten komoly szerkezet, nem minden nap lát ilyet az ember. Beszéljünk inkább a filmről, mert az mindenképpen megér egy két szót. A film a „Csodálatos Univerzum (3D)” névre hallgatott, és mint a címből is kiderült a 3D-s szemüvegekkel való filmnézés még élvezetesebb volt. Teljesen beleélhette magát az ember és sokkal szórakoztatóbb úgy nézni egy filmet, hogy közben benned van az-az érzés, mintha a szemed előtt történne minden. Amit érdemes megemlíteni, hogy egy független magyar alkotásról van szó amit Gráner József készített közel egy éven át mire összeállt a 47 perces anyag. A film a naprendszerbeli bolygók világát és az űrkutatást mutatja be. Gyakorlatilag fotókból és animációkból összeállt film kifejezetten nagy sikert élvezett, amelyet 2010 óta vetítenek mozikban, illetve itt az Urániaban. Az elégedettekhez én is csatlakozok, mert egy eléggé részletes és érdekfeszítő filmet láthattunk, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Az Urániától a Gellérthegyig tartott a sétánk, mire elértünk az utolsó állomásunkhoz a Filozófusok kertjéhez. Itt nyolc szobor található, amelyek a világ vallásainak különböző alakjait és vezetőit ábrázolja. Név szerint megtalálhatjuk Ehnaton, Jézus, Buddha, Lao-ce, és Ábrahám szobrát a körív öt pontján, illetve a körön kívül Assisi Szent Ferenc, Bódhidharma és Gandhi szobrát. Maga a Filozófusok kertje, a Gellért hegy, illetve az innen letekintve látható budapesti táj gyönyörű és hangulatos volt, főleg ha az esti órákban látogat arra az ember. Tömegközlekedéssel is egészen egyszerűen megközelíthető, így semmi kifogása nem lehet az embernek arra, hogy kihagyja ezt a nagyszerű lehetőséget. Összességében én nagyon jól éreztem magam, kilátogatnék akár többször is és mindenkinek csak ajánlani tudom, nem éri meg kihagyni ezt a lehetőséget.
Torma Zsolt
10.A
Ausztria – Dachstein West - Gosau
2016.01.28.-02.02
Első részlet fizetési időpontja: 2015.12.14 (50 euró)
Második részlet fizetési időpontja: 2016.01.04
Időpont : 2016.01.28-02.02 6 nap / 5 éj
Szállás : Gamsjäger Vendégház, (sípálya ingyen síbusszal érhető el)
Elhelyezés: 2-3-4 ágyas szobákban (fürdőszobás), WI-FI, csocsó, darts, asztalitenisz
Ellátás: félpanzió (reggeli, vacsora)
Utazás: busszal (6 óra utazás)
Távolság: 543 km Budapesttől
Magasság: 780-2100m
Pályák: 142 km
fekete: 12 km
piros: 96 km
kék: 34 km
Árak:
szállás, félpanzió+síbérlet 2000- 175+64 euro=239
1997-1999 175+95 euro = 270
18 év felett 187+133 euro = 320
IFA: 7,5 euro
utazás busszal: kb. 18.000.-HUF
biztosítás: 4000.-HUF
kaució (amely visszajár a szállás elhagyásakor) 10 euro
végtakarítás: 10 euro
Összesen, gyerek esetén: kb. 256,5 euro+kb.22000.-HUF
Összesen, diák esetén: kb. 287,5 euro +kb.22000.-HUF
Összesen, felnőtt esetén: kb. 337 euro +kb. 22000.-HUF
Jelentkezés: Haeffner Gábor testnevelőnél
Kedves jelenlegi és volt corvinosok!
A közvélemény nyomásának engedelmeskedve megváltozott a program. 2016. májusában London néhány fontos nevezetességét keressük fel. Természetesen lehetőségünk lesz egy kis kitekintésre is.
Néhány érdekesség a tervezett programból:
Brugge (Belgium),
Greenwich,
Tower,
Szent Pál Székesegyház,
Madame Tussaud panoptikuma,
British Múzeum,
Stonehenge,
Windsor,
Canterbury,
London Eye és a Westminster Abbey .
Kérek mindenkit, aki jelentkezni szeretne, még a héten, azaz 2015. november 20-ig jelezze Kas tanárnőnek akár Facebook-on, akár a megadott e-mail címen, vagy személyesen az iskolában.
A közvélemény nyomásának engedelmeskedve megváltozott a program. 2016. májusában London néhány fontos nevezetességét keressük fel. Természetesen lehetőségünk lesz egy kis kitekintésre is.
Néhány érdekesség a tervezett programból:
Brugge (Belgium),
Greenwich,
Tower,
Szent Pál Székesegyház,
Madame Tussaud panoptikuma,
British Múzeum,
Stonehenge,
Windsor,
Canterbury,
London Eye és a Westminster Abbey .
Kérek mindenkit, aki jelentkezni szeretne, még a héten, azaz 2015. november 20-ig jelezze Kas tanárnőnek akár Facebook-on, akár a megadott e-mail címen, vagy személyesen az iskolában.
Idén is lezajlottak az osztálykirándulások az iskolában. Két érdekességet emelünk ki számotokra, az egyik Papp Fruzsina Gyöngyi 9.C osztályos tanuló ANGOL nyelvű beszámolója osztálya élményeiről, amit alább olvashattok:
On our school trip, we went to Visegrád.
We met at 7:15 AM, in front of the school and travelled to Örs vezér tere by suburban train. From there, we went to the bus station by metro. Then, we travelled to Visegrád by bus.
At Visegrád, we went to the Solomon’s Tower. There, we saw the beautiful landscape and the tower’s rooms, exhibitions. After that, we walked to the Lower Castle. We took some pictures of the nice view and our classmates, friends. Later, we went to the Citadel (Fellegvár).
We were exhausted. We had a quick break, someone ate a hamburger, and we ate some ice cream. After the nap, we went to a big park and played some teambuilding games.
At the end of the trip, we packed our stuff, took the bus and left. We arrived at about 4 PM. We had a great time; we laughed a lot and had fun.
A másik beszámoló részletei hamarosan érkeznek, addig is kérjük türelmeteket :)
Köszönjük a türelmeteket, megérkezett a másik beszámoló Gyenge Zsanettől a 11. b kirándulásáról! Jó szórakozást!
Ezek után elindultunk, hogy megnézzük a Trianoni emlékművet, illetve, hogy felmenjünk a kilátóba és csodálhassuk a mesébe illően gyönyörű tájat.
Majd folytattuk utunkat egy túrával, mely sokkal fárasztóbbra sikeredett, mint amire számítottunk . Végül Nagymarosra érkeztünk meg vonatunkat lekésve. Fáradtam,de új élményekkel gazdagodva mehettünk haza. Egy újabb nagyszerű osztálykirándulásunk volt, mely jobban összehozta az osztályunkat.
Köszönjük szépen osztályfőnökünknek, Gőghné Béres Katalinnak, hogy megszervezte nekünk ezt a csodálatos kirándulást, illetve Soltész Ágnes tanárnőnek hogy velünk tartott!
On our school trip, we went to Visegrád.
We met at 7:15 AM, in front of the school and travelled to Örs vezér tere by suburban train. From there, we went to the bus station by metro. Then, we travelled to Visegrád by bus.
At Visegrád, we went to the Solomon’s Tower. There, we saw the beautiful landscape and the tower’s rooms, exhibitions. After that, we walked to the Lower Castle. We took some pictures of the nice view and our classmates, friends. Later, we went to the Citadel (Fellegvár).
We were exhausted. We had a quick break, someone ate a hamburger, and we ate some ice cream. After the nap, we went to a big park and played some teambuilding games.
At the end of the trip, we packed our stuff, took the bus and left. We arrived at about 4 PM. We had a great time; we laughed a lot and had fun.
A másik beszámoló részletei hamarosan érkeznek, addig is kérjük türelmeteket :)
Köszönjük a türelmeteket, megérkezett a másik beszámoló Gyenge Zsanettől a 11. b kirándulásáról! Jó szórakozást!
11. b kirándulása Zebegénybe
Szeptember 18-án a Dunakanyar csodás gyöngyszemét, Zebegényt ismerhettük meg. A Nyugati pályaudvarról induló vonattal körülbelül 50 perces utazás után érkeztünk meg a páratlanul szép fekvésű faluba.
Először a Szőnyi István Emlékmúzeumba látogattunk el. Megcsodálhattuk a Dunakanyar festőjének gyönyörű festményeit. A művészről szóló dokumentumfilmben láthattuk hogyan készítette nagyszerű alkotásait.
Következő állomásunk a Hajózástörténeti Múzeum volt. Rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg a tutajokról, hajókról, a hajózás történetéről. Megcsodáltunk Farkas Vince hajóskapitány gyűjteményét és hajómodelljeit. Bepillantást nyertünk távoli tájak kultúráiba, megismertük a magyar tengerhajózás történetét.
Ezek után elindultunk, hogy megnézzük a Trianoni emlékművet, illetve, hogy felmenjünk a kilátóba és csodálhassuk a mesébe illően gyönyörű tájat.
Majd folytattuk utunkat egy túrával, mely sokkal fárasztóbbra sikeredett, mint amire számítottunk . Végül Nagymarosra érkeztünk meg vonatunkat lekésve. Fáradtam,de új élményekkel gazdagodva mehettünk haza. Egy újabb nagyszerű osztálykirándulásunk volt, mely jobban összehozta az osztályunkat.
Köszönjük szépen osztályfőnökünknek, Gőghné Béres Katalinnak, hogy megszervezte nekünk ezt a csodálatos kirándulást, illetve Soltész Ágnes tanárnőnek hogy velünk tartott!
Gyenge Zsanett
11.b
Iskolánk diákcsoportja látogatást tett a győri Audi-gyárban, majd felkeresték Bécset. A fényképes beszámoló elolvasásához kattints ide.
Reggel bepakoltuk a csomagokat a buszba, elfoglaltuk helyünket és kezdetét vette az út Gosauba, mely a pihenőkkel együtt csaknem 10 órán keresztül tartott. Az élménybeszámoló továbbolvasásához és a képek megtekintéséhez kattints IDE
Kecskés tanár úr krakkói kiruccanásáról bővebben olvashatsz ide kattintva.
Corvin sítábor - Gerlitzen
Buszunk hajnalban indult és megkezdődött 7 órás utunk. Délután 4 kor megérkeztünk Gerlitzenbe, elfoglaltuk szállásunk. Aznap már nem volt lehetőségünk siklani, helyette gyönyörködhettünk a csodás téli tájban és összebarátkoztunk iskolatársainkkal. Bár a szálláson nem sok időt töltöttünk, ennek ellenére jó hely volt. Másnap a reggelit követően síruhát húztunk és a felvonó segítségével feljutottunk a hegyre. Bár ritkán pillanthattuk meg a Nap sugarait a vastag felhők miatt, és néha sűrű köd is nehezítette a dolgunkat, de csodás időnk volt. A hegycsúcsról gyönyörű panoráma tárult elénk, de mi keveset gyönyörködtünk benne. Siettünk a pályákhoz. A számtalan pálya miatt hamar úrrá lett rajtunk a bőség zavara. Igaz nem tarthatott sokáig, hiszen néhány perc múlva már siklottunk is lefelé. Bár volt lehetőségünk síoktatót kérni, senki nem vette igénybe a szolgáltatásaikat hála a minket mindenben segítő tanároknak. A kezdők már a harmadik napra eleget tanultak tőlük hogy magabiztosan és gyorsan síelhessenek. Szívünk szerint egész nap a pályákon lettünk volna, de muszáj volt egy rövid ebédszünetet tartanunk a helyi Hütték (éttermek) egyikében. Ezek bármelyikében elfogyaszthattunk egy finom ebédet körül belül 10€-ért. Ha valaki itt jár, mindenképpen kóstolja meg a Germknödelt (gőzgombóc), ami a helyi kulináris különlegességek közül talán a legfinomabb. Ezután 16:00 óráig élvezhettük még a síelés örömeit, mivel utána leálltak a felvonók. Fájó szívvel és kissé fáradtan visszaindultunk a szállásra. Itt egy forró zuhany és egy gyors átöltözés után finom vacsora várt minket. A vacsora után a szállásunkhoz tartozó bárban töltöttük az időt. A pultos kissé szúrós szemmel nézett ránk mikor rájött, hogy nem fogunk semmit fogyasztani és csupán beszélgetni, társasozni, kártyázni és csocsózni jártunk oda. Este fáradtan tértünk ágyainkba és másnap vidáman kezdtük újra az egészet. Öt napot és hat éjszakát töltöttünk itt, de mi csupán egynek éreztük. Az utolsó napon összepakoltunk és még búcsúzóul lecsúsztunk kedvenc pályáinkon. Kissé szomorúan tekintettünk vissza a hófödte hegyekre a busz ablakából, de örültünk, hogy ott lehettünk. Már most várjuk a következő tábort.
Énekes Márton 10. c
[nggallery id=53]
LONDONI TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS 2013. SZEPTEMBER 28. ÉS OKTÓBER 6. KÖZÖTT
TAVALY MENTÜNK, LÁTTUNK … IDÉN VISSZAMENTÜNK…
Hazafelé indulva Canterbury-vel búcsúztunk a szigetországtól.
Remélem, mindenki felejthetetlen élményekkel gazdagodva tért haza.
Köszönöm a kísérő tanárok (Bodnár-Józsa Ildi néni és Hanákné Varró Anett tanárnő) segítségét.
A képgalériában hamarosan láthatók lesznek az utazás során készült fényképek.
Szöveg és képek: Kasné Havas Erika, a tanulmányi kirándulás szervezője
TAVALY MENTÜNK, LÁTTUNK … IDÉN VISSZAMENTÜNK…
A tavalyi nagy sikerre való tekintettel már tavasszal megkezdődött az idei tanév őszi kirándulásának szervezése. Többen annyira jól érezték magukat, hogy osztálytársaikat, testvéreiket is bíztatták, jelentkezzenek a kirándulásra. Iskolánkból 27 diák vett részt az utazáson, a csoport testvérekkel volt osztálytársakkal is kiegészült, összesen 41-en voltunk.
Az utazást idén is a Challenge Utazási Iroda segítségével szerveztem, a programot a csoport igényeinek megfelelően alakítottuk. Az 5 napos angliai tartózkodás lehetővé tette számunkra, hogy ne csak London nevezetességeit, hanem a közeli látnivalókat is megtekintsük. Voltunk Leeds-ben, ahol ugyan próbára tett minket a labirintus, de egy ilyen találékony csapat számára nem létezik legyőzhetetlen akadály. Nagyszerű élmény volt a csodálatos őszi napsütésben az óriási parkot bejárni és ismerkedni a természet csodáival, simogatni a körülöttünk sétáló kis állatokat és etetni a hattyúkat, kacsákat.
Londonban is új látnivalókkal ismerkedtünk, eljutottunk Madame Tusseaud panoptikumába, megnéztük hol lakott és dolgozott Sherlock Holmes Mr. Watsonnal, idén is voltunk a Természettudományi Múzeumban és nem hagyhattuk ki a London Eye-t sem, ahol most az időjárás is kedvezett – ragyogó napsütésben élvezhettük madártávlatból az angol fővárost.
Hazafelé indulva Canterbury-vel búcsúztunk a szigetországtól.
Tanulmányi utunk nem merült ki a ködös Albionnal, hiszen odafelé Brüsszelben volt lehetőségünk a belga csokit és a felejthetetlen waffelt megkóstolni, visszafelé pedig egy egész napot sétáltunk Párizsban, bepótolva azt, amit a tavalyi esős idő miatt ki kellett hagynunk.
Remélem, mindenki felejthetetlen élményekkel gazdagodva tért haza.
Köszönöm a kísérő tanárok (Bodnár-Józsa Ildi néni és Hanákné Varró Anett tanárnő) segítségét.
A képgalériában hamarosan láthatók lesznek az utazás során készült fényképek.
Szöveg és képek: Kasné Havas Erika, a tanulmányi kirándulás szervezője
Idén Tata volt a 11. c úti célja, ami... Tovább a cikk megnyitásához, letöltéséhez
A meteorológiai előrejelzések ellenére napsütéssel fogadott minket Baranya megye székhelye. Sorra jártuk a város nevezetességeit, sok érdekességet tudtunk meg osztálytársaink ismertetőiből.
Az első napon meghallgattuk a Szent Bertalan harang játékát a Széchenyi téren, megcsodáltuk az eklektikus stílusú, impozáns látványt nyújtó pécsi Megyeházát. Megtekintettük a világörökség részét képező ókeresztény sírkamrákat, melyek misztikus hangulata egészen elbűvölt bennünket. A Bazilika tornyainak magasságától megszédülve másztunk fel a Barbakán lőréseihez, ahonnan pazar kilátás tárult elénk. A Püspöki Palota erkélyéről Liszt Ferenc rendkívül impresszív szobra tekintetével követte lépteinket.
A Vasarely Múzeum lépcsőjén tartott rövid pihenő után megtekintettük az op-art legjelentősebb képviselőjének alkotásait. A zebrák fekete-fehér vibrálása, a tiszta színekbe öltöztetett geometrikus formák különleges hatással voltak ránk.
Végre eljött az este és a várva várt szabad program. Legtöbben az Árkádban vacsoráztunk, a vacsora melletti különszám egy divatbemutató volt. Mindenki ott folytatta az estét, ahol kedve tartotta, voltak, akik bárban vagy diszkóban szórakoztak, mások az éjszakai, gyönyörűen kivilágított városban sétáltak.
Sajnos éjfélre vissza kellett érni a szállásra, de ott még hajnalig tartott a jókedvünk.
Másnap reggel nehezen kászálódtunk ki az ágyból, de reggeli után újra nekivágtunk a városnak. Az úti célunk a Zsolnay-negyed volt. Alaposan elfáradtunk, mire a szemerkélő esőben odáig gyalogoltunk. Viszont megérte a fáradtságot, mert csodálatos kerámiákban gyönyörködhettünk. A leglátványosabb a Zsolnay-gyár aranykorát idéző Gyugyi-gyűjtemény volt. A nap hátralévő részét ki-ki kedve szerint töltötte, majd késő délután vonatra szálltunk és hazaindultunk. A Pécs nevezetességeiről tartott vetélkedő után élvezettel majszoltuk a nyeremény-csokoládékat.
Szép volt, jó volt, gyorsan eltelt. De jó lenne tavasszal is kirándulni az érettségi vizsgák előtt!
[nggallery id=33]
Az első napon meghallgattuk a Szent Bertalan harang játékát a Széchenyi téren, megcsodáltuk az eklektikus stílusú, impozáns látványt nyújtó pécsi Megyeházát. Megtekintettük a világörökség részét képező ókeresztény sírkamrákat, melyek misztikus hangulata egészen elbűvölt bennünket. A Bazilika tornyainak magasságától megszédülve másztunk fel a Barbakán lőréseihez, ahonnan pazar kilátás tárult elénk. A Püspöki Palota erkélyéről Liszt Ferenc rendkívül impresszív szobra tekintetével követte lépteinket.
A Vasarely Múzeum lépcsőjén tartott rövid pihenő után megtekintettük az op-art legjelentősebb képviselőjének alkotásait. A zebrák fekete-fehér vibrálása, a tiszta színekbe öltöztetett geometrikus formák különleges hatással voltak ránk.
Végre eljött az este és a várva várt szabad program. Legtöbben az Árkádban vacsoráztunk, a vacsora melletti különszám egy divatbemutató volt. Mindenki ott folytatta az estét, ahol kedve tartotta, voltak, akik bárban vagy diszkóban szórakoztak, mások az éjszakai, gyönyörűen kivilágított városban sétáltak.
Sajnos éjfélre vissza kellett érni a szállásra, de ott még hajnalig tartott a jókedvünk.
Másnap reggel nehezen kászálódtunk ki az ágyból, de reggeli után újra nekivágtunk a városnak. Az úti célunk a Zsolnay-negyed volt. Alaposan elfáradtunk, mire a szemerkélő esőben odáig gyalogoltunk. Viszont megérte a fáradtságot, mert csodálatos kerámiákban gyönyörködhettünk. A leglátványosabb a Zsolnay-gyár aranykorát idéző Gyugyi-gyűjtemény volt. A nap hátralévő részét ki-ki kedve szerint töltötte, majd késő délután vonatra szálltunk és hazaindultunk. A Pécs nevezetességeiről tartott vetélkedő után élvezettel majszoltuk a nyeremény-csokoládékat.
Szép volt, jó volt, gyorsan eltelt. De jó lenne tavasszal is kirándulni az érettségi vizsgák előtt!
[nggallery id=33]
Idén a 11.D és a 12.D együtt vágott neki az osztálykirándulás rögös útjainak. Kíváncsian vártuk, vajon hogyan fogjuk magunkat érezni.
Reggel izgatottan találkozott a két osztály az Örs Vezér téren. Voltak, akik kabáttal készültek a beígért esőre, ám Murphy a közelben andaloghatott, mert nem esett semmilyen csapadék. Természetesen nem bántuk a dolgot egyáltalán. Villamosra szálltunk, hogy megközelítsük első úti célunkat, a Közlekedési Múzeumot. Lenyűgöző látványt nyújtottak a régi mozdonyok, gépjárművek, motorok, hintók és a lemodellezett hajók. Megtekinthettük a Titanic tervrajzait, Szent Jupátot, Fa Nándor hajóját, és az első, Szentgotthárdon legyártott Opel G Astra-t. Egy szempillantás alatt csöppentünk vissza kisgyermekkorunkba, amikor érdeklődve nézegettük a terepasztalt kisvonattal.. A múzeumból továbbhaladva a Vajdahunyad vár felé vettük az irányt. Ekkor már olyan kellemes idő volt, hogy a ?felruházottak? nemcsak kabátjaiktól, de pulóverjeiktől is megszabadultak. A 12.D osztály tagjai ismertető előadásokat tartottak a helyszínekről, még a gyökeres pestieknek is tudtak újat mondani. Kísérő tanáraink egy kis humorral gazdagították utunkat. A várat körüljárva megtekintettük Anonymus szobrát, majd átmentünk a Hősök terére. Itt még a nap zárásaként egy utolsó előadást meghallgattunk, majd kicsit fáradtan de új ismeretekkel gazdagodva hazafele vettük az irányt.A kirándulás jó hangulatban telt el. Örültünk a késő nyári túrának.
[nggallery id=34]
Reggel izgatottan találkozott a két osztály az Örs Vezér téren. Voltak, akik kabáttal készültek a beígért esőre, ám Murphy a közelben andaloghatott, mert nem esett semmilyen csapadék. Természetesen nem bántuk a dolgot egyáltalán. Villamosra szálltunk, hogy megközelítsük első úti célunkat, a Közlekedési Múzeumot. Lenyűgöző látványt nyújtottak a régi mozdonyok, gépjárművek, motorok, hintók és a lemodellezett hajók. Megtekinthettük a Titanic tervrajzait, Szent Jupátot, Fa Nándor hajóját, és az első, Szentgotthárdon legyártott Opel G Astra-t. Egy szempillantás alatt csöppentünk vissza kisgyermekkorunkba, amikor érdeklődve nézegettük a terepasztalt kisvonattal.. A múzeumból továbbhaladva a Vajdahunyad vár felé vettük az irányt. Ekkor már olyan kellemes idő volt, hogy a ?felruházottak? nemcsak kabátjaiktól, de pulóverjeiktől is megszabadultak. A 12.D osztály tagjai ismertető előadásokat tartottak a helyszínekről, még a gyökeres pestieknek is tudtak újat mondani. Kísérő tanáraink egy kis humorral gazdagították utunkat. A várat körüljárva megtekintettük Anonymus szobrát, majd átmentünk a Hősök terére. Itt még a nap zárásaként egy utolsó előadást meghallgattunk, majd kicsit fáradtan de új ismeretekkel gazdagodva hazafele vettük az irányt.A kirándulás jó hangulatban telt el. Örültünk a késő nyári túrának.
Őry Kinga, Pápai Nóra 11.D
[nggallery id=34]
Izgalommal vártam a szeptember 21-ei első gimnáziumi osztálykirándulást. Ekkor még csak pár lányt ismertem meg a közösségből és kíváncsi voltam ,milyenek lehetnek a többiek. Tetszett, hogy a helyszínt mi választhattuk meg. Örültem,hogy az általam jól ismert Budai-hegységre szavaztak a többiek is.
Már korán reggel lázasan készülődtem, hogy időben az Örs vezér térre érkezzek, ahol sok osztálytársammal találkoztam. Innen együtt indultunk a Szél Kálmán térre a megbeszélt gyülekező helyszínére. Mikor mindannyian együtt voltunk, villamosra szálltunk és a Hűvösvölgyig meg sem álltunk. Egy kisebb gyalogtúrával elérkeztünk a Nagy-rétre. Pár percig gyönyörködtünk a háborítatlan természetben és nagyokat szippantottunk a friss levegőből.
Hamarosan megtudtuk osztályfőnökünktől, hogyan kell csapatokat alkotni és milyen feladatok várnak ránk. Jó érzés volt, hogy a számomra ?ismeretlen? gyerekekkel is könnyen együtt tudtam dolgozni. Hozzám az ügyességi feladatok álltak a közel, mert szeretek sportolni. Az előadást már sokkal nehezebb volt összeállítani, de végül sikerült megegyeznünk. Ezt követte a versírás, amit Andi nélkül nem tudtunk volna megoldani. A játékos feladatok során sokat nevettünk, kezdtük megismerni egymást.
Utunkat a Gyermekvasúttal folytattuk a kupola formájú János-hegyig, mely529 méteres magasságával Budapest legmagasabb pontja. Itt felkerestük a hegyvidék és Budapest egyik legszembetűnőbb épületét, a több mint 100 éves Erzsébet kilátót. A torony 23-méter magas, kerek alapformájú, teraszos elrendezésű, melynek tetejére 101 fokból álló csigalépcső vezet fel. Innen gyönyörű körpanoráma nyílt, nemcsak a főváros látványosságaira, hanem még messzebb is.
Zugligetbe Libegővel utaztunk tovább. Lefele káprázatos kilátás nyílt a Hármashatár-hegy vonulatára a Pilis-hegység csúcsaira, a budai és pesti városrészek makettszerű házaira. Míg felső szakasza a János-hegy meredek lejtőinek erdőjében, alsó szakasza a zugligeti villanegyed utcái és kertjei fölött haladt.
Hazafele megbeszéltük a nap eseményei és kíváncsian vártuk a csapatmunka eredményét. Mi a 2. helyen végeztünk, ezért pilóta tallér lett a jutalmunk.
Visszagondolva a kirándulásra, nagyon jól éreztem magam. Örülök, hogy jobban megismertem a csapatom tagjait. Annát, aki mindig segítőkész. Rajmit, aki jobban érti a viccet mint bárki más. H.Bencét, akinek a csapatmunka gyerekjáték. Andit, akinek a versírás sem okoz gondot. É.Marcit, aki szakszerű és mindig pontosan fogalmaz,és Marcsit , akinek még gyakorolnia kell a talicskázást.
Köszönjük ezt az élményekkel teli szép napot, izgatottan várjuk a következő kirándulást.
[nggallery id=30]
Már korán reggel lázasan készülődtem, hogy időben az Örs vezér térre érkezzek, ahol sok osztálytársammal találkoztam. Innen együtt indultunk a Szél Kálmán térre a megbeszélt gyülekező helyszínére. Mikor mindannyian együtt voltunk, villamosra szálltunk és a Hűvösvölgyig meg sem álltunk. Egy kisebb gyalogtúrával elérkeztünk a Nagy-rétre. Pár percig gyönyörködtünk a háborítatlan természetben és nagyokat szippantottunk a friss levegőből.
Hamarosan megtudtuk osztályfőnökünktől, hogyan kell csapatokat alkotni és milyen feladatok várnak ránk. Jó érzés volt, hogy a számomra ?ismeretlen? gyerekekkel is könnyen együtt tudtam dolgozni. Hozzám az ügyességi feladatok álltak a közel, mert szeretek sportolni. Az előadást már sokkal nehezebb volt összeállítani, de végül sikerült megegyeznünk. Ezt követte a versírás, amit Andi nélkül nem tudtunk volna megoldani. A játékos feladatok során sokat nevettünk, kezdtük megismerni egymást.
Utunkat a Gyermekvasúttal folytattuk a kupola formájú János-hegyig, mely529 méteres magasságával Budapest legmagasabb pontja. Itt felkerestük a hegyvidék és Budapest egyik legszembetűnőbb épületét, a több mint 100 éves Erzsébet kilátót. A torony 23-méter magas, kerek alapformájú, teraszos elrendezésű, melynek tetejére 101 fokból álló csigalépcső vezet fel. Innen gyönyörű körpanoráma nyílt, nemcsak a főváros látványosságaira, hanem még messzebb is.
Zugligetbe Libegővel utaztunk tovább. Lefele káprázatos kilátás nyílt a Hármashatár-hegy vonulatára a Pilis-hegység csúcsaira, a budai és pesti városrészek makettszerű házaira. Míg felső szakasza a János-hegy meredek lejtőinek erdőjében, alsó szakasza a zugligeti villanegyed utcái és kertjei fölött haladt.
Hazafele megbeszéltük a nap eseményei és kíváncsian vártuk a csapatmunka eredményét. Mi a 2. helyen végeztünk, ezért pilóta tallér lett a jutalmunk.
Visszagondolva a kirándulásra, nagyon jól éreztem magam. Örülök, hogy jobban megismertem a csapatom tagjait. Annát, aki mindig segítőkész. Rajmit, aki jobban érti a viccet mint bárki más. H.Bencét, akinek a csapatmunka gyerekjáték. Andit, akinek a versírás sem okoz gondot. É.Marcit, aki szakszerű és mindig pontosan fogalmaz,és Marcsit , akinek még gyakorolnia kell a talicskázást.
Köszönjük ezt az élményekkel teli szép napot, izgatottan várjuk a következő kirándulást.
Készítette: Szabó Dóra
[nggallery id=30]
Legelőször szeretnék köszönetet mondani Kasné Havas Erika főszervező tanárnőnek, hogy megszervezte az utat, rajta kívül még Bodnár-Józsa Ildikó és Nagy Péter kísérő tanároknak is.
2012. szeptember 29. Ez az a nap, amikor mindenki felpörögve várta, hogy elinduljon otthonról végre. Alapvető dolgok, amik kellettek ahhoz, hogy a busz elinduljon este 6 órakor: 1 busz, 2 sofőr, 40 tanuló, 14 Nutella, takarók, hálózsákok stb. Ezek nélkül lehetetlen lett volna elindulni. :D A busz elindulása után a hangulat a tetőfokára hágott, ami a hajnal 1 órai megálló után alvásba fulladt. Legközelebb már csak 5 órakor ébredtünk fel, amikor lassulni kezdett a busz, mivel elérkezett a következő megálló ideje. Felébredve még homályosan, de mindenki konstatálta, hogy már Németország területén vagyunk. Miután mindenki elvégezte a dolgát, továbbálltunk, és belefért még egy gyors délelőtti szunya is. :D A következő megálló már Belgium fővárosa, Brüsszel volt, ahol mindenki vásárolhatott kedvére. A legtöbben kipróbálták az ottani specialitást a waffle-t (gofri-t), amiből akár még 40-et megettünk volna szívesen, ha a pénztárcánk engedte volna . :D A délutáni órákban elindultunk a tranzitszállásunk felé, ami a Csalagút-tól nem messze lévő kis francia városka volt. Itt este közösen elmentünk az ottani McDonald?s-ba, amihez egy ott élő kedves pár mutatta az utat. Gondolom mindenki kíváncsi, milyen is ott a meki, szóval kötelességemnek érzem elmondani, hogy ugyanolyan. Mire hazaértünk már besötétedett, így mindenki lezuhanyozott, majd rövid internetezés után aludni tért. Reggel 6:00-kor kelés, bepakolás a buszba, majd indulás a Csalagúthoz. Hamar odaértünk, ott a határon volt még fél óránk, így be tudtunk vásárolni. Ezután gyors iratellenőrzés, és a következő pillanatban már csak az alagút belsejét láttuk.
A túloldalon az eső és a bal oldali közlekedés várt minket, de ez nem akadályozott a célunk elérésében. Az első megálló Canterbury volt, ahol megnéztük a híres katedrálist, ezután pedig szabadon barangolhattunk a belvárosban. Találkozó, majd indulás Rochester-be. Itt elsétáltunk az ottani kastélyhoz, majd egy újabb, de rövidebb szabadprogram után indultunk a mobile home-ok felé, ahol a szállásunk volt. Körülbelül 1 órás út után meg is érkeztünk a Temze torkolatának partjához. A kilátás nagyon szép volt, el is feledtette velünk, hogy milyen fáradtak is vagyunk. A saját lakókocsiját mindenki elég nehezen találta meg, pedig térkép is volt nálunk, ami túl sokat nem segített. Egy rövid órás keresés után megtaláltuk azt, amelyik a miénk volt. A gyors lepakolás és vacsorakészítés után mindenki bedőlt az ágyba.
Reggel kelés, szokás szerint, és uzsonnakészítés nagyon fáradtan. A buszon még volt lehetőség aludni, amíg meg nem érkeztünk a Westminster Apátsághoz. Itt megnéztük a királyi sírokat, sírkamrákat, majd elsétáltunk a London Eye-hoz. Itt várnunk kellett egy keveset, de minden várakozást megért az a látvány, ami fent fogadott minket. Egyszerűen lélegzetelállító volt az, ami elénk tárult. Az itt kapott jeggyel be tudtunk menni egy 4D-s 5 perces mini filmre, ami szintén fantasztikus volt. :D Utána következett az Imperial War Museum, ami az itthoni Hadtörténeti Múzeumnak felel meg csak 5x akkorában és jobban. :D (Boros Tamás tanár úr figyelmébe ajánlom, ha esetleg Londonban járna ).
Szerda reggel már mindenki fáradtabban kelt fel, mint az előző napokban, de azért mindenki időben a buszon volt, mint mindig. Az aznapi programunk volt talán a legsűrűbb a héten. Őrségváltás, Covent Garden, és az egyik személyes kedvencem a National History Museum. Az őrségváltás épp aznap maradt el, amikor ott jártunk, így az kimaradt a programból, de helyette a közelben lévő St. James's Park-ban több időt tölthettünk el, amit senki sem bánt, hisz London leggyönyörűbb parkja ez. Amikor már minden mókust lefotóztunk, akkor tovább indultunk a Covent Graden-hez, ami egy bevásárlócsarnok, és körülötte bevásárló utcák. Itt 2 órát vásárolgattunk és nem is késett el senki a találkahelyről (Apple Store). Innen busszal mentünk a National History Museum-ba. Az itt látottakra szerintem senki nem volt felkészülve. Tömérdek mennyiségű kitömött állat, földrengésszimulátor és egy csomó dolog, amit ki lehetett próbálni. Az egész múzeum interaktív volt, amit itthon kevés helyen látni. Miután megnéztünk mindent, a mobile home-ok már vártak minket jól befűtve.
Csütörtökön a British Museum kiállításait csodálhattuk meg a déli órákban, majd délután az Oxford Street-en vásárolgathattunk. Este elköszöntünk a mobile home parktól, és mindenki kitakarította a sajátját, ami nem egy 5 perces művelet volt. :D
Péntek reggel már a bőröndökkel együtt sétáltunk le a buszhoz gyönyörű kilátás mellett. A busz kigördült a parkolóból és már a főutakat róttuk egyenesen Greenwich felé. Itt fotózkodhattunk a képzeletbeli 0. hosszúsági foknál és körbejárhattuk a környékét. A sétálgatások után indulás a Csalagút és Franciaország felé. Párizsba este 11-re értünk oda, ahol már mindenki csak a pihe-puha ágyát akarta. Éjfélkor mindenki sikeresen berendezkedett, és megtudta azt is, hogy reggel mikor mehet reggelizni.
A reggeli igazi franciás kis önkiszolgáló pultból történt, de a kis mérete ellenére minden volt, ami csak kell egy reggelihez, és mindemellett nagyon finom is volt. Az Eiffel torony 9 órai nyitására könnyedén oda is értünk. Akik felmentek azok elé felejthetetlen látvány tárult. Párizs gyönyörű és nemcsak fentről! Nap közben megcsodálhattuk a Diadalívet és a pazar belvárost is. Délután a teljes végkimerülés határán elindultunk haza, mindenki sajnálatára. A hazafele úton mindenki aludt, még aki idefele nem is tudott, az is, szóval az utazásból egy nagy össznépi alvás lett. A megállókban ezáltal olyan arcokat láttam, hogy azt inkább nem is részletezném, de nem voltak üdék és frissek az biztos! :D Budapestre a déli órákban értünk. Jó volt végre újralátni a családot.
Ez lett volna az én beszámolóm, remélem tetszett . Jövőre (remélhetőleg) újra nekiindulunk a nagy túrának. :D .
2012. szeptember 29. Ez az a nap, amikor mindenki felpörögve várta, hogy elinduljon otthonról végre. Alapvető dolgok, amik kellettek ahhoz, hogy a busz elinduljon este 6 órakor: 1 busz, 2 sofőr, 40 tanuló, 14 Nutella, takarók, hálózsákok stb. Ezek nélkül lehetetlen lett volna elindulni. :D A busz elindulása után a hangulat a tetőfokára hágott, ami a hajnal 1 órai megálló után alvásba fulladt. Legközelebb már csak 5 órakor ébredtünk fel, amikor lassulni kezdett a busz, mivel elérkezett a következő megálló ideje. Felébredve még homályosan, de mindenki konstatálta, hogy már Németország területén vagyunk. Miután mindenki elvégezte a dolgát, továbbálltunk, és belefért még egy gyors délelőtti szunya is. :D A következő megálló már Belgium fővárosa, Brüsszel volt, ahol mindenki vásárolhatott kedvére. A legtöbben kipróbálták az ottani specialitást a waffle-t (gofri-t), amiből akár még 40-et megettünk volna szívesen, ha a pénztárcánk engedte volna . :D A délutáni órákban elindultunk a tranzitszállásunk felé, ami a Csalagút-tól nem messze lévő kis francia városka volt. Itt este közösen elmentünk az ottani McDonald?s-ba, amihez egy ott élő kedves pár mutatta az utat. Gondolom mindenki kíváncsi, milyen is ott a meki, szóval kötelességemnek érzem elmondani, hogy ugyanolyan. Mire hazaértünk már besötétedett, így mindenki lezuhanyozott, majd rövid internetezés után aludni tért. Reggel 6:00-kor kelés, bepakolás a buszba, majd indulás a Csalagúthoz. Hamar odaértünk, ott a határon volt még fél óránk, így be tudtunk vásárolni. Ezután gyors iratellenőrzés, és a következő pillanatban már csak az alagút belsejét láttuk.
A túloldalon az eső és a bal oldali közlekedés várt minket, de ez nem akadályozott a célunk elérésében. Az első megálló Canterbury volt, ahol megnéztük a híres katedrálist, ezután pedig szabadon barangolhattunk a belvárosban. Találkozó, majd indulás Rochester-be. Itt elsétáltunk az ottani kastélyhoz, majd egy újabb, de rövidebb szabadprogram után indultunk a mobile home-ok felé, ahol a szállásunk volt. Körülbelül 1 órás út után meg is érkeztünk a Temze torkolatának partjához. A kilátás nagyon szép volt, el is feledtette velünk, hogy milyen fáradtak is vagyunk. A saját lakókocsiját mindenki elég nehezen találta meg, pedig térkép is volt nálunk, ami túl sokat nem segített. Egy rövid órás keresés után megtaláltuk azt, amelyik a miénk volt. A gyors lepakolás és vacsorakészítés után mindenki bedőlt az ágyba.
Reggel kelés, szokás szerint, és uzsonnakészítés nagyon fáradtan. A buszon még volt lehetőség aludni, amíg meg nem érkeztünk a Westminster Apátsághoz. Itt megnéztük a királyi sírokat, sírkamrákat, majd elsétáltunk a London Eye-hoz. Itt várnunk kellett egy keveset, de minden várakozást megért az a látvány, ami fent fogadott minket. Egyszerűen lélegzetelállító volt az, ami elénk tárult. Az itt kapott jeggyel be tudtunk menni egy 4D-s 5 perces mini filmre, ami szintén fantasztikus volt. :D Utána következett az Imperial War Museum, ami az itthoni Hadtörténeti Múzeumnak felel meg csak 5x akkorában és jobban. :D (Boros Tamás tanár úr figyelmébe ajánlom, ha esetleg Londonban járna ).
Szerda reggel már mindenki fáradtabban kelt fel, mint az előző napokban, de azért mindenki időben a buszon volt, mint mindig. Az aznapi programunk volt talán a legsűrűbb a héten. Őrségváltás, Covent Garden, és az egyik személyes kedvencem a National History Museum. Az őrségváltás épp aznap maradt el, amikor ott jártunk, így az kimaradt a programból, de helyette a közelben lévő St. James's Park-ban több időt tölthettünk el, amit senki sem bánt, hisz London leggyönyörűbb parkja ez. Amikor már minden mókust lefotóztunk, akkor tovább indultunk a Covent Graden-hez, ami egy bevásárlócsarnok, és körülötte bevásárló utcák. Itt 2 órát vásárolgattunk és nem is késett el senki a találkahelyről (Apple Store). Innen busszal mentünk a National History Museum-ba. Az itt látottakra szerintem senki nem volt felkészülve. Tömérdek mennyiségű kitömött állat, földrengésszimulátor és egy csomó dolog, amit ki lehetett próbálni. Az egész múzeum interaktív volt, amit itthon kevés helyen látni. Miután megnéztünk mindent, a mobile home-ok már vártak minket jól befűtve.
Csütörtökön a British Museum kiállításait csodálhattuk meg a déli órákban, majd délután az Oxford Street-en vásárolgathattunk. Este elköszöntünk a mobile home parktól, és mindenki kitakarította a sajátját, ami nem egy 5 perces művelet volt. :D
Péntek reggel már a bőröndökkel együtt sétáltunk le a buszhoz gyönyörű kilátás mellett. A busz kigördült a parkolóból és már a főutakat róttuk egyenesen Greenwich felé. Itt fotózkodhattunk a képzeletbeli 0. hosszúsági foknál és körbejárhattuk a környékét. A sétálgatások után indulás a Csalagút és Franciaország felé. Párizsba este 11-re értünk oda, ahol már mindenki csak a pihe-puha ágyát akarta. Éjfélkor mindenki sikeresen berendezkedett, és megtudta azt is, hogy reggel mikor mehet reggelizni.
A reggeli igazi franciás kis önkiszolgáló pultból történt, de a kis mérete ellenére minden volt, ami csak kell egy reggelihez, és mindemellett nagyon finom is volt. Az Eiffel torony 9 órai nyitására könnyedén oda is értünk. Akik felmentek azok elé felejthetetlen látvány tárult. Párizs gyönyörű és nemcsak fentről! Nap közben megcsodálhattuk a Diadalívet és a pazar belvárost is. Délután a teljes végkimerülés határán elindultunk haza, mindenki sajnálatára. A hazafele úton mindenki aludt, még aki idefele nem is tudott, az is, szóval az utazásból egy nagy össznépi alvás lett. A megállókban ezáltal olyan arcokat láttam, hogy azt inkább nem is részletezném, de nem voltak üdék és frissek az biztos! :D Budapestre a déli órákban értünk. Jó volt végre újralátni a családot.
Ez lett volna az én beszámolóm, remélem tetszett . Jövőre (remélhetőleg) újra nekiindulunk a nagy túrának. :D .
Márton Attila
11. c
10. a kirándulás
A 2012/2013-as 10.a osztály idén Visegrádot választotta úti célul. A kirándulást Müller Janka tanárnő, és Markovics László tanár úr vezette.
A Nyugati pályaudvarról indultuk a 11.c kíséretével. Ők azonban Vácnál leszálltak. Így a 10.a zakatolt tovább. Az út nagyon jól eltelt, hamarabb értünk oda, mint gondoltuk.
Érkezés után máris célba vettük a kompot. Míg vártunk a hajóra, hogy addig se unatkozzunk kacsázásba fogott az egész osztály, több-kevesebb sikerrel. A végén már egyre nagyobb szikladarabok repkedtek a Duna vízébe. Aztán megjött a komp és mindenki abbahagyta a dobálózást. Miután kikötött a hajó, máris célba vettük a Fellegvárat. Azt kell mondanom, hogy távolról alacsonyabbnak tűnik az a hegy, de megéri felmászni, hiszen szenzációs a kilátás onnan fentről. Mikor felértünk csak az osztály egy része vonult be a múzeumi részlegbe. A maradék kint maradt és nézelődött.
Miután kijöttek a várból, az osztály nagy része elkezdte kipróbálni az ott kiállított fegyvereket: Íjat, számszeríjat, és a dobófegyvereket. Ezeket elég nagy sikert arattak. Már csak a nap fénypontja következett: a Bobozás! Mindenki izgatottan hagyta el a Fellegvárat, alig vártuk már, hogy odaérjünk. Pár perc séta és már ott is voltunk. Két óránk volt arra, hogy kicsúszkáljuk magunkat. Ez, is mint a vonatút nagyon hamar elrepült. Alig akartuk otthagyni, de muszáj volt, mert el kellett érni a vonatot. Nem találtunk utat lefelé, ezért vissza kellett menni a várhoz, hogy onnan le tudjunk jutni a városba. A kompra ismét várni kellet, így megint el kellet ütni az időt egy kis kacsázással. Voltak bátrabb gyerekek, akik lemerték venni a cipőjüket, zoknijukat és belemártóztak a vízbe. Majd felszálltunk a szállítóeszközre. A Tanárnő már jelezte, hogy 5 percünk van, leszállni a kompról és elérni a vonatot. Így hát a kikötés után futottunk a vonathoz.
Sikeresen elértük a vonatot és időben visszaértünk a Nyugati pályaudvarra. Onnan mindenki egyedül ment haza.
Röviden összefoglalva, szerintem nagyon jól sikerült ez a kis kiruccanás. A többiek szerint is megérte elmenni. A kirándulásnak köszönhetően még jobban meg tudtuk egymást ismerni, így egy év után!
A 2012/2013-as 10.a osztály idén Visegrádot választotta úti célul. A kirándulást Müller Janka tanárnő, és Markovics László tanár úr vezette.
A Nyugati pályaudvarról indultuk a 11.c kíséretével. Ők azonban Vácnál leszálltak. Így a 10.a zakatolt tovább. Az út nagyon jól eltelt, hamarabb értünk oda, mint gondoltuk.
Érkezés után máris célba vettük a kompot. Míg vártunk a hajóra, hogy addig se unatkozzunk kacsázásba fogott az egész osztály, több-kevesebb sikerrel. A végén már egyre nagyobb szikladarabok repkedtek a Duna vízébe. Aztán megjött a komp és mindenki abbahagyta a dobálózást. Miután kikötött a hajó, máris célba vettük a Fellegvárat. Azt kell mondanom, hogy távolról alacsonyabbnak tűnik az a hegy, de megéri felmászni, hiszen szenzációs a kilátás onnan fentről. Mikor felértünk csak az osztály egy része vonult be a múzeumi részlegbe. A maradék kint maradt és nézelődött.
Miután kijöttek a várból, az osztály nagy része elkezdte kipróbálni az ott kiállított fegyvereket: Íjat, számszeríjat, és a dobófegyvereket. Ezeket elég nagy sikert arattak. Már csak a nap fénypontja következett: a Bobozás! Mindenki izgatottan hagyta el a Fellegvárat, alig vártuk már, hogy odaérjünk. Pár perc séta és már ott is voltunk. Két óránk volt arra, hogy kicsúszkáljuk magunkat. Ez, is mint a vonatút nagyon hamar elrepült. Alig akartuk otthagyni, de muszáj volt, mert el kellett érni a vonatot. Nem találtunk utat lefelé, ezért vissza kellett menni a várhoz, hogy onnan le tudjunk jutni a városba. A kompra ismét várni kellet, így megint el kellet ütni az időt egy kis kacsázással. Voltak bátrabb gyerekek, akik lemerték venni a cipőjüket, zoknijukat és belemártóztak a vízbe. Majd felszálltunk a szállítóeszközre. A Tanárnő már jelezte, hogy 5 percünk van, leszállni a kompról és elérni a vonatot. Így hát a kikötés után futottunk a vonathoz.
Sikeresen elértük a vonatot és időben visszaértünk a Nyugati pályaudvarra. Onnan mindenki egyedül ment haza.
Röviden összefoglalva, szerintem nagyon jól sikerült ez a kis kiruccanás. A többiek szerint is megérte elmenni. A kirándulásnak köszönhetően még jobban meg tudtuk egymást ismerni, így egy év után!
Rákóczi Ferenc
Idén Eger-Szilvásvárad volt az osztálykirándulásunk úticélja. Kétnapos osztálykirándulásunkat Eger városában kezdtük, ahol közösen meglátogattuk a várat utána pedig szabadon, kis csapatokba verődve szétnéztünk a városban. Délután buszra szálltunk, ami elvitt minket a szálláshelyünkre, Szilvásváradra az Anna Vendégházba. A szállás nagyon jó volt, és az ott kapott vacsora és svédasztalos reggeli is finom volt. Másnap délelőtt elindultunk a Szalajka-völgybe, ahová kisvasút vitt fel minket. Az osztály egy része a rövid, de fárasztó ?hegymenetet? is vállalva megnézte az istállóskői ősemberbarlangot, másik részük pedig a völgyben pihent addig. Miután az ?ősemberes csapat? lejött a barlangtól, elindultunk lefelé a völgyből. Ezután még volt pár szabad óránk, ami alatt lehetett ebédelni, sétálgatni, bobozni, vásárolgatni. Délután visszamentünk a szállásra, összepakoltunk és elindultunk a buszhoz, ami hazahozott bennünket. Néhány óra buszozás után este 7 óra környékén megérkeztünk Budapestre.
Nagyon jól sikerült osztálykirándulás lett az idei, mindenki reménykedik benne, hogy jövőre is lesz lehetőségünk eljutni egy kétnapos kirándulásra a sok tanulás és az érettségire való felkészülés mellett.
[nggallery id=28]
Nagyon jól sikerült osztálykirándulás lett az idei, mindenki reménykedik benne, hogy jövőre is lesz lehetőségünk eljutni egy kétnapos kirándulásra a sok tanulás és az érettségire való felkészülés mellett.
Takár Alexandra
12. c
[nggallery id=28]
A 12. b osztály 2012. szeptember 21.-én Ráckevére látogatott. Ezen a szép, napsütéses pénteki napon, már hajnali fél kilenckor az Örs vezér téri metrómegállóban vártuk az időben felkelni képtelen későket. Mikor mindenki megérkezett, megvettük a péksütinket az útra, majd metróra szálltunk. A keleti pályaudvartól villamossal a Közvágóhídig, majd onnan a ráckevei HÉV-vel utaztunk. Minden fáradtságunk ellenére maga az út is szórakoztató volt. Célunkhoz érve a Penny-t vettük célba elsőként. Itt mindenki alaposan bevásárolt. Innen a szállásunk felé vettük utunkat. A hely meghitt és hangulatos volt ugyan, de tisztának épp nem volt nevezhető. Így a lányok takarításba kezdtek. Ezek után ellátogattunk a városka főterére, ahol egy verset hallgathattunk meg Ráckeve történetéről.
Később a Nagyboldogasszony - templomhoz is ellátogattunk. Az erről készült beszámolót Balázs Fruzsinától hallgathattuk meg. Megtudhattuk tőle, hogy ez az ország egyetlen ortodox temploma, melynek teljes belső terét freskók díszítik. Ez után sok egyéb érdekeset is láthattunk.
Este egy nagyon hangulatos kis pizzériában vacsoráztunk meg. Lágy zene szólt, meghitt félhomályban derengtek az éhes, vidám arcok. Az étel isteni volt, s a tanár úr még egy kis ajándékot is kapott tőlünk. Ezek után szabad program következett. Mindenki szabadon barangolhatott, voltak, akik egy esti kávéra ültek be, voltak akik sütivel fokozták jókedvüket, s voltak, akikről nincsenek pontos információink. A lényeg, hogy mindenki istenien érezte magát.
Másnap szép napsütéses reggelre ébredt a 12. b osztály, a lányok már korán felkeltek, hogy szépen elkészülődjenek, míg a fiúk az utolsó pillanatig lustálkodtak az ágyukban. Mindenki kialvatlanul ébredt, hiszen sorkerült rengeteg éjszakába, sőt hajnalba nyúló beszélgetésre. Kedves Major Tibor tanár úrnak sem sikerült kipihennie magát, hiszen sokszor zavartuk fel álmából hangos nevetgéléseinkkel. Ezért utólag is elnézést kérünk, de nagyon jól éreztük magunkat és ennek hangot is adtunk.
A reggeli nehéz ébredés után szépen rendbe raktuk a szobákat és összepakoltuk a csomagjainkat. Elindultunk reggeli után nézni és természetesen kávét fogyasztani. Miután mindenki megreggelizett lementünk a Duna partra, ahol tegnap még csak egy-két ember sétálgatott, ott most piac kapott helyet, telezsúfolva vásárlókkal, nézelődőkkel és természetesen a 12. b osztállyal.
Ezután átmentünk Csepel szigetre, ahol tettünk egy nagy sétát a jó levegőn. Majd elindultunk visszafele, jó nagy utat tettünk meg, kicsit el is fáradtunk. Megérkeztünk a szállásra, ahol a csomagjainkat hagytuk, szépen felszedelődzködtünk és elindultunk a buszhoz. Maradt még egy kis időnk a busz indulása előtt, így egy parkos részen leültünk és megpihentünk.
Amikor eljött az idő, feltápászkodtunk és elbaktattunk a buszmegállóig. A busszal csak két megállót mentünk pedig tudtunk volna még üldögélni. Amikor megérkezünk a HÉV-hez mindenki helyet fogalt magának és kényelmesen elhelyezkedett. Az út során beszélgettünk, de többnyire inkább pihentünk.
A villamos után már csak metróznunk kellett és már meg is érkeztünk az Örs vezér térre, ahol elköszöntünk egymástól és mindenki ment a maga útjára. Biztosan állíthatom, hogy legtöbbünk első dolga egy kiadós alvás volt, másnap már mindenki kíváncsian fürkészte a jobbnál jobban sikerült képeket. Nagyon jól éreztünk magunkat, köszönjük a tanár úrnak és a tanárnőnek, hogy elvitték az osztályt.
Később a Nagyboldogasszony - templomhoz is ellátogattunk. Az erről készült beszámolót Balázs Fruzsinától hallgathattuk meg. Megtudhattuk tőle, hogy ez az ország egyetlen ortodox temploma, melynek teljes belső terét freskók díszítik. Ez után sok egyéb érdekeset is láthattunk.Este egy nagyon hangulatos kis pizzériában vacsoráztunk meg. Lágy zene szólt, meghitt félhomályban derengtek az éhes, vidám arcok. Az étel isteni volt, s a tanár úr még egy kis ajándékot is kapott tőlünk. Ezek után szabad program következett. Mindenki szabadon barangolhatott, voltak, akik egy esti kávéra ültek be, voltak akik sütivel fokozták jókedvüket, s voltak, akikről nincsenek pontos információink. A lényeg, hogy mindenki istenien érezte magát.
Másnap szép napsütéses reggelre ébredt a 12. b osztály, a lányok már korán felkeltek, hogy szépen elkészülődjenek, míg a fiúk az utolsó pillanatig lustálkodtak az ágyukban. Mindenki kialvatlanul ébredt, hiszen sorkerült rengeteg éjszakába, sőt hajnalba nyúló beszélgetésre. Kedves Major Tibor tanár úrnak sem sikerült kipihennie magát, hiszen sokszor zavartuk fel álmából hangos nevetgéléseinkkel. Ezért utólag is elnézést kérünk, de nagyon jól éreztük magunkat és ennek hangot is adtunk.
A reggeli nehéz ébredés után szépen rendbe raktuk a szobákat és összepakoltuk a csomagjainkat. Elindultunk reggeli után nézni és természetesen kávét fogyasztani. Miután mindenki megreggelizett lementünk a Duna partra, ahol tegnap még csak egy-két ember sétálgatott, ott most piac kapott helyet, telezsúfolva vásárlókkal, nézelődőkkel és természetesen a 12. b osztállyal.
Ezután átmentünk Csepel szigetre, ahol tettünk egy nagy sétát a jó levegőn. Majd elindultunk visszafele, jó nagy utat tettünk meg, kicsit el is fáradtunk. Megérkeztünk a szállásra, ahol a csomagjainkat hagytuk, szépen felszedelődzködtünk és elindultunk a buszhoz. Maradt még egy kis időnk a busz indulása előtt, így egy parkos részen leültünk és megpihentünk.
Amikor eljött az idő, feltápászkodtunk és elbaktattunk a buszmegállóig. A busszal csak két megállót mentünk pedig tudtunk volna még üldögélni. Amikor megérkezünk a HÉV-hez mindenki helyet fogalt magának és kényelmesen elhelyezkedett. Az út során beszélgettünk, de többnyire inkább pihentünk.
A villamos után már csak metróznunk kellett és már meg is érkeztünk az Örs vezér térre, ahol elköszöntünk egymástól és mindenki ment a maga útjára. Biztosan állíthatom, hogy legtöbbünk első dolga egy kiadós alvás volt, másnap már mindenki kíváncsian fürkészte a jobbnál jobban sikerült képeket. Nagyon jól éreztünk magunkat, köszönjük a tanár úrnak és a tanárnőnek, hogy elvitték az osztályt.
Készítették: Sápi Henrietta és Bathó Zsófia 12. b osztályos tanulók
Kis osztálykánk, élén a mi kedves Major Tibor tanár urunkkal
BRÜSSZEL-CANTERBURY-ROCHESTER-LONDON-GREENWICH-PÁRIZS (AHOGYAN ÉN LÁTTAM)
Hosszú-hosszú tépelődés után szántam rá magam az út előkészítésére és megszervezésére. Tapasztalatban nem volt hiány, hiszen évekkel ezelőtt összesen 5 alkalommal szerveztem már hasonló utazást. Tudtam, mivel jár: álmatlan éjszakák, szaladgálások, számtalan levél megírása, májkrém és zacskós leves dömping, stb. Aztán egy áprilisi reggel úgy ébredtem, hogy belevágok. Először nagy lelkesedéssel jelentkeztek a diákok, aztán egy kicsit elcsendesedett a dolog. Majd a nyári szünet folyamán egymás után kaptam a leveleket, szeretnének csatlakozni a csoporthoz. Az utazás előtti hétre 40 főre nőtt a létszám. Az én lelkesedésem is attól függően változott, hol állt éppen a szervezés.
Szeptember utolsó hete az utolsó feladatokkal telt: dobozolás, levelezés, egyeztetés.
ÉS AZTÁN 29-ÉN?. VÉGRE ELINDULTUNK!!! Nem próbáltam összeszámolni a népes sereget, akik az utazókat kikísérték. Voltak persze szülők, testvérek, szerelmek, tanárok? Első ránézésre elég ijesztőnek tűnt a dolog, de a sofőrök segítségével minden megoldódott, időben elindultunk.
Az úti élményeket hagynám a diákokra. Az angol mondás szerint ?egy kép többet ér ezer szónál?. Nézzék/nézzétek meg őket, mert érdemes!
A programban ígértek teljesültek: voltunk Brüsszelben, Canterburyben, Rochesterben, több napot töltöttünk Londonban, ahol a legfontosabb nevezetességeket láttuk. Számomra nagy élmény volt figyelni a ?nagyok? rácsodálkozását, a csillogó szemeket. Etettünk mókust, madártávlatból láttuk Londont, olyan múzeumokba jutottunk el, ahonnan az egyébként múzeumba nem gyakran járó diákságot alig lehetett kivonszolni (Ld. Natural History Museum, British Museum, Imperial Museum, Tower). Az idővel nagyrészt szerencsénk volt, csak a párizsi programunkat mosta el az eső.
Hogyan tovább? Ez egy érdekes kérdés. Soha még olyan helyzetben nem voltam, hogy a diáksereg rögtön hazaérkezés után visszavágyik. Nagyon jó csapat volt, remélem mindenki csak pozitív élményekkel jött haza. Nagyon sok munka van ebben az útban, de talán most először mondom azt, hogy hagynám magam rábeszélni egy következő út megszervezésére. Kastélyok? Várak? Edward király, angol király? Benne vagyok, ha Ti is benne vagytok.
Köszönöm Bodnár-Józsa Ildikó tanárnőnek és Nagy Péter tanár úrnak a segítséget és a türelmet, amire azért 40 gyermek terelgetése során igencsak nagy szükség volt.
Hogyan is lehetne egy ilyen szubjektív beszámolót lezárni? ?JÖVŐRE VELETEK UGYANITT?? Vagy inkább ?!?
[nggallery id=24]
Hosszú-hosszú tépelődés után szántam rá magam az út előkészítésére és megszervezésére. Tapasztalatban nem volt hiány, hiszen évekkel ezelőtt összesen 5 alkalommal szerveztem már hasonló utazást. Tudtam, mivel jár: álmatlan éjszakák, szaladgálások, számtalan levél megírása, májkrém és zacskós leves dömping, stb. Aztán egy áprilisi reggel úgy ébredtem, hogy belevágok. Először nagy lelkesedéssel jelentkeztek a diákok, aztán egy kicsit elcsendesedett a dolog. Majd a nyári szünet folyamán egymás után kaptam a leveleket, szeretnének csatlakozni a csoporthoz. Az utazás előtti hétre 40 főre nőtt a létszám. Az én lelkesedésem is attól függően változott, hol állt éppen a szervezés.
Szeptember utolsó hete az utolsó feladatokkal telt: dobozolás, levelezés, egyeztetés.
ÉS AZTÁN 29-ÉN?. VÉGRE ELINDULTUNK!!! Nem próbáltam összeszámolni a népes sereget, akik az utazókat kikísérték. Voltak persze szülők, testvérek, szerelmek, tanárok? Első ránézésre elég ijesztőnek tűnt a dolog, de a sofőrök segítségével minden megoldódott, időben elindultunk.
Az úti élményeket hagynám a diákokra. Az angol mondás szerint ?egy kép többet ér ezer szónál?. Nézzék/nézzétek meg őket, mert érdemes!
A programban ígértek teljesültek: voltunk Brüsszelben, Canterburyben, Rochesterben, több napot töltöttünk Londonban, ahol a legfontosabb nevezetességeket láttuk. Számomra nagy élmény volt figyelni a ?nagyok? rácsodálkozását, a csillogó szemeket. Etettünk mókust, madártávlatból láttuk Londont, olyan múzeumokba jutottunk el, ahonnan az egyébként múzeumba nem gyakran járó diákságot alig lehetett kivonszolni (Ld. Natural History Museum, British Museum, Imperial Museum, Tower). Az idővel nagyrészt szerencsénk volt, csak a párizsi programunkat mosta el az eső.
Hogyan tovább? Ez egy érdekes kérdés. Soha még olyan helyzetben nem voltam, hogy a diáksereg rögtön hazaérkezés után visszavágyik. Nagyon jó csapat volt, remélem mindenki csak pozitív élményekkel jött haza. Nagyon sok munka van ebben az útban, de talán most először mondom azt, hogy hagynám magam rábeszélni egy következő út megszervezésére. Kastélyok? Várak? Edward király, angol király? Benne vagyok, ha Ti is benne vagytok.
Köszönöm Bodnár-Józsa Ildikó tanárnőnek és Nagy Péter tanár úrnak a segítséget és a türelmet, amire azért 40 gyermek terelgetése során igencsak nagy szükség volt.
Hogyan is lehetne egy ilyen szubjektív beszámolót lezárni? ?JÖVŐRE VELETEK UGYANITT?? Vagy inkább ?!?
Kasné Havas Erika
[nggallery id=24]
![About [span]me[/span]](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgd7iCUUMKWFQ3U7iYH8KD_t2PIQmC0ZrHWGz9tzPKWGB6-S_SbQgihWoOd3u5ktENsGTcWReGUmYR_9C4dgls9YVSz0FNF7Hf0YLAOUBRzPuEocDsndT2Geg5u_6rRqs8FwR9IGvYuyK4/w598-h290-no/)
