Fantasztikus, izgalmas és inspiráló ezek a szavak jutnak eszembe a Morgan Stanley-nél töltött napról. Először egy előadáson vettünk részt, vagyis meetingen. Megismerkedtünk a céggel és megtudtuk, mivel foglalkozik, milyen szolgáltatásokat nyújt, és hogyan működik. Egyszerre rengeteg információ tornyosult elém, amit az elején még nehézkes volt megemészteni. Viszont a sok standardként említett példálózások segítettek. Azután bepillantást nyerhettünk egy-egy dolgozó munkakörébe. Kettesével osztottak egy-egy dolgozóhoz. Sajnos kicsit kevés volt rá az időnk hogy belekukkanthassunk a feladataikba. Megleshettük ki-ki melyik részlegen mit csinál. Én Ágival voltam, aki nagyon kedves volt és sokat mesélt magáról, hogy mi az ő feladata a cégnél, és az életútjáról. Sok tanácsot kaptunk tőle. És így én is tisztább képet kaptam az informatikai pályáról, jövőbeli lehetőségeimről. Közben megejtettünk egy gyors ebédet. Az ebéd nagyon finom volt. Visszatérve, az utolsó program egy közös beszélgetés volt. A különböző szakterületen dolgozókkal, akik meséltek magukról feladatkörükről, végzettségükről és elláttak minket hasznos tanácsokkal. A leglényegesebb és legjobb pedig hogy folyamatosan kérdezhettünk tőlük és ők örömmel válaszoltak.

 Hatalmas élmény volt egy akkora multinacionális cég életébe bepillantani. Köszönöm, hogy részt vehettem a programon.

Zsoldos Fanni 10.c

Az első KUSZ-os kirándulás (kulturális szocializáció szakkör a 9. c-ben)

 Az osztályból senki sem gondolta volna, hogy rongyokból is lehet képet festeni, egészen addig, míg osztályfőnökünk egy KUSZ-os kirándulás keretében el nem vitt minket Keresztes Zsuzsa rongyképész elképesztő kiállítására.

Mikor megérkeztünk, a művésznő (aki később megemlítette, hogy nem szereti, ha így hívják) nagy szeretettel fogadott minket, és bevezetett a kiállítóterembe. Először bemutatkozott és mondott pár szót magáról, majd kérte, hogy nézzük meg a képeit, majd utána beszélgetünk róla. Nagyjából mindannyian elragadtatva néztük végig az alkotásokat. Ezután leültünk, és kérdéseket tettünk föl Zsuzsa néninek. Elmesélte, honnan vette az ötletet arra, hogy rongydarabokból készítsen képet, milyen ragasztót használ hozzá, miket vesz figyelembe az anyagok és színek kiválasztásakor, és mennyi ideig készít egy-egy képet. Még egy mesét is mondott nekünk, ami három királyfiról szól. ,,Itt is, mint minden mesében, a legkisebb fiúé a dicsőség”- azt mondta, hogy ne arra gondoljunk: ‘Ez egy gyermekmese’, hanem arra: ‘Mi az üzenete a mesének’. Hiszen minden mesének és történetnek van üzenete, még manapság is. Pedig azért lássuk be, hogy manapság olyan filmek is vannak, amikre rögtön rávágjuk: ‘Ennek semmi értelme!’, pedig még a legbutábbnak tűnő, gyerekes, értelmetlennek látszó mesének is lehet, sőt van üzenete, és ha belegondolunk ebbe, rájövünk, hogy talán érdemes foglalkoznunk vele.

Engem személy szerint elvarázsolt ez a kiállítás. Inspiráló volt és szívhez szóló, és bár én sem nevezem magam művésznek, a kiállításon hallottak nagy részét mélyen átéreztem, és úgy jött át az információ, mintha pontosan tudnám, miről van szó, és én is éltem volna már át hasonlót. Én azt kérdeztem meg Zsuzsa nénitől, hogy nem nehéz-e számára elengedni egy-egy képet, és nem nőttek-e  úgy a szívéhez, hogy úgy érzi, nem tudja őket elengedni. A válasza számomra egy nagyon jó tanács volt, és bátorításként is hatott rám, mivel én múlt júniusban festettem egy képet volt osztályfőnökömnek, de mikor kész lettem vele, nem igazán bírtam odaadni az ajándékomat. Sokat jelentett nekem az a kép, de végül boldogan nyújtottam át a képet tanáromnak, és jólesett az, hogy örömet szereztem vele neki. Zsuzsa néni valahogy így válaszolt nekem:”De igen, nehéz volt. Főleg eleinte, de aztán idővel ez könnyebb lett. Már nem fájt annyira, hogy elengedjem őket, de még most is van egy-két olyan kép, ami nagyon a szívemhez nő. De egy idő után túl sok helyet foglalnának el, és nem lenne hely az újabbaknak. Viszont mikor meglátom a boldogságot a visszajáró vásárlóim arcán, és élményeiket hallgatom, az nekem megadja azt az örömöt, ami kárpótolja a kép elengedését. Nem tarthatunk mindig mindent magunknál. Meg kell tanulnunk elengedni bizonyos dolgokat, hogy helyet kapjanak az újabbak…” Nekem minden szava a szívemhez szólt. Anyukám már mondogatta nekem ezeket párszor, főleg mikor arra kért, hogy szelektáljam ki a játékokat a szobámban, de csak most értettem meg igazán a dolog jelentőségét. Érdekes, hogy néha egy idegen ember szavai nagyobb hatással vannak ránk, mint saját szüleinké!

Nagyon jó volt ez a kirándulás! Remélem, hogy a többi KUSZ-os kirándulás is ilyen fantasztikus lesz, mint amilyen ez is volt!

Laurenczy Lilla 9.c

[nggallery id=76]

2016. június elején, a 9.c osztály  angol nyelvű budapesti városnézésen vett részt osztályfőnökük, Papp Ágnes tanárnő szervezésében és kíséretével, valamint Juhász Mariann tanárnővel. A csapatok angol nyelven mutatták be egymásnak a főváros pesti oldalának nevezetességeit és különböző ügyességi-tájékozottsági feladatokat oldottak meg a túra során. Itt olvashatjátok az angol nyelvű beszámolót a kirándulásról és néhány verset, melyeket a csapatok írtak.

Our school trip in Budapest

Me and my class went on a trip where we had to describe some of Budapest’s sights in presentations. For example, the Parliament of Hungary or St. Stephen Basilica, Gresham Palace and so on.

We met at Örs vezér square at about 8:00 AM, but some of our classmates were late because of the traffic, so we got on the tube at 8:30. After some travelling, we arrived at the Parliament. That was our first stop. After that we walked to the shoes on the Danube bank, which was my task to introduce.

We had many exercises during the day. We had to name a poet on the Danube bank, we had to write a poem and we had to talk in English with foreign people. That was really exciting! Unfortunately, we didn’t have the chance to buy ice-cream because it was too expensive. 330 HUF and 290 HUF are just not worth it.

Two of our classmates had lost their backpacks, so we had to wait for them too. One of them lost his near the Basilica and the second one lost his at Heroes’ Square. Fortunately, they both found them. The backpacks were not touched or moved, so everything was fine.

Our last stop was Vajdahunyad Castle and my two best friends introduced that. Finally, we left the city centre and got on the tram. We (actually me) arrived at 14:15, when school was supposed to end!

In conclusion, it was very tiring. It was hot, but sometimes it was cold. However, we had great fun together!

Papp Fruzsina Gyöngyi, 9.c

 

Here you can find some of our poems:

Unicorns: Our team

We’re a special team,

We’re from Corvin.

The members are Geri, Bogi, Viki and Fanni

We’re here because the weather is sunny.

We want a palace for our own,

And don’t forget Ádám, the blue pullover boss.

 

Rainbows:

Sunny time, happy trip

We saw a lot of ships

We came from Corvin

We can lose or win

We are walking under the blue sky

We left the palace and said goodbye.

 

Warriors:

6-3 men sitting before the big palace

a girl passed them with a necklace.

The weather is warm and sunny.

Sometimes they’re very funny.

They came from Corvin school,

unfortunately they don’t like the rules.

Nem gond, ha még nem. Programozni bárki tudhat! Ez azért is lehetséges, mert idővel a programnyelvek egyre egyszerűbbé, átláthatóbbá fognak válni. Nagyon hasznos ez a tudás, ugyanis fejleszti a problémamegoldó képességet, ugyanakkor a használata, gyakorlása hozzájárul a logikus gondolkodásmód kialakításához.

A tanév elején figyeltem fel arra, hogy lehetőség van kifejezetten a diákok számára kialakított módszerekkel programozást tanulni Budapesten. Érdekelni kezdett, ugyanis a mai világban szinte elengedhetetlen programozni tanulni. A Teljesen új, kreatív módszerekkel oktattak minket, 6-12 fős csoportokban. Játékokat „programoztunk”, persze alap szinten. Ott a Scratch-el dolgoztunk, ami megtalálható az interneten, nem mellesleg az MIT fejlesztette. Nem tanultam programnyelvet, csak a programozás alapjait sajátíthattam el. Apró, egyszerű játékokat készítettünk, például macska-egér, űrhajós vagy labirintusos játékot.

Mikor decemberben meghallottam, hogy web- és mobilprogramzás szakkör fog indulni az Informatikával a Tehetségesekért Alapítvány szervezésében, úgy döntöttem, hogy részt szeretnék venni ezen. Ezek a foglalkozások minden héten egyszer két és fél órán át tartanak. Nagyon kedvelem, mert sok újdonságot tanulok, amikről azelőtt nem hallottam. Például megtudtam, hogy WordPress-el professzionális kinézetű honlapot lehet fejleszteni. Arról is tudomást szereztem, hogy mi a különbség a statikus és dinamikus weblapok között. Különböző programnyelveket alkalmazunk, például HTML, HTML5, XML, Java. Androidra appokat fejlesztünk, melyeket azonnal kipróbálunk okostelefonunkon. Például érintéssel vezérelt rezgés, vagy kamera, giroszkóp használata.

Szeretnél magadnak készíteni saját weboldalt, vagy blogot az interneten? Gyakran használod a Messengert és szeretsz játékokat letölteni telefonodra? Elgondolkodtál azon, hogyan működnek vagy hogyan épülnek fel ezek az applikációk? Kíváncsi vagy, hogyan kell saját alkalmazásokat fejleszteni például Androidra? Akkor tanulj programozni! Sikeres lehetsz vele a legtöbb munkahelyen, ha a jövő tudása a kezedben van. ☺

Juhász Gergely

11.c osztályból.