BRÜSSZEL-CANTERBURY-ROCHESTER-LONDON-GREENWICH-PÁRIZS (AHOGYAN ÉN LÁTTAM)

 

Hosszú-hosszú tépelődés után szántam rá magam az út előkészítésére és megszervezésére. Tapasztalatban nem volt hiány, hiszen évekkel ezelőtt összesen 5 alkalommal szerveztem már hasonló utazást. Tudtam, mivel jár: álmatlan éjszakák, szaladgálások, számtalan levél megírása, májkrém és zacskós leves dömping, stb. Aztán egy áprilisi reggel úgy ébredtem, hogy belevágok. Először nagy lelkesedéssel jelentkeztek a diákok, aztán egy kicsit elcsendesedett a dolog. Majd a nyári szünet folyamán egymás után kaptam a leveleket, szeretnének csatlakozni a csoporthoz. Az utazás előtti hétre 40 főre nőtt a létszám. Az én lelkesedésem is attól függően változott, hol állt éppen a szervezés.

Szeptember utolsó hete az utolsó feladatokkal telt: dobozolás, levelezés, egyeztetés.

 

ÉS AZTÁN 29-ÉN?. VÉGRE ELINDULTUNK!!! Nem próbáltam összeszámolni a népes sereget, akik az utazókat kikísérték. Voltak persze szülők, testvérek, szerelmek, tanárok? Első ránézésre elég ijesztőnek tűnt a dolog, de a sofőrök segítségével minden megoldódott, időben elindultunk.

 

Az úti élményeket hagynám a diákokra. Az angol mondás szerint ?egy kép többet ér ezer szónál?. Nézzék/nézzétek meg őket, mert érdemes!

 

A programban ígértek teljesültek: voltunk Brüsszelben, Canterburyben, Rochesterben, több napot töltöttünk Londonban, ahol a legfontosabb nevezetességeket láttuk. Számomra nagy élmény volt figyelni a ?nagyok? rácsodálkozását, a csillogó szemeket. Etettünk mókust, madártávlatból láttuk Londont, olyan múzeumokba jutottunk el, ahonnan az egyébként múzeumba nem gyakran járó diákságot alig lehetett kivonszolni (Ld. Natural History Museum, British Museum, Imperial Museum, Tower). Az idővel nagyrészt szerencsénk volt, csak a párizsi programunkat mosta el az eső.

 

Hogyan tovább? Ez egy érdekes kérdés. Soha még olyan helyzetben nem voltam, hogy a diáksereg rögtön hazaérkezés után visszavágyik. Nagyon jó csapat volt, remélem mindenki csak pozitív élményekkel jött haza. Nagyon sok munka van ebben az útban, de talán most először mondom azt, hogy hagynám magam rábeszélni egy következő út megszervezésére. Kastélyok? Várak? Edward király, angol király? Benne vagyok, ha Ti is benne vagytok.

 

Köszönöm Bodnár-Józsa Ildikó tanárnőnek és Nagy Péter tanár úrnak a segítséget és a türelmet, amire azért 40 gyermek terelgetése során igencsak nagy szükség volt.

 

Hogyan is lehetne egy ilyen szubjektív beszámolót lezárni? ?JÖVŐRE VELETEK UGYANITT?? Vagy inkább ?!?

Kasné Havas Erika

[nggallery id=24]