A Nyíregyházi Számítástechnika Verseny és Diáktalálkozó
Szabó Emil tollából

Pár nappal ezelőtt Nyíregyházára utaztam hat diáktársammal (Boda Zsolt, Kelemen Kinga, Maresch Norbert 9.a és Nagy Péter, Csordás Balázs, Mészáros Joshua 10.a) és egy felkészítő tanárral (Dr. Geráné Aradi Éva), hogy részt vegyek az Alföldi Számítástechnikai Verseny döntőjén. Ennek a találkozónak a történetét mesélem el mindenkinek, ki veszi a fáradtságot és végigolvassa soraimat.

Az utazásunk egy csütörtöki napon kezdődött, pontosabban szólva 2011. április 21-én, amikor reggel kilenc óra táján találkoztunk a Keleti pályaudvaron, hogy vonatra szálljunk és három órás zötykölődés után megérkezzünk Nyíregyházára, a találkozó, valamint a verseny színhelyére.

Érkezésünk után buszra szálltunk, és elmentünk a nyíregyházi főiskolához, ahol két ágyas szobákban szállásoltak el minket. Délután körbejártuk a főiskolát, megnéztük az egyes karok épületeit, a könyvtárat, az atlétika pályát, az uszodát, és a holnapi verseny színhelyét. Este, vacsora után meghallgattunk egy előadást a környezetszennyezés káros hatásairól, és tippeket kaptunk, hogy hogyan lehetne csökkenteni a szemét és káros anyag termelését. Az előadás után mindenki visszavonult a szobájába.

Másnap, pénteken volt a verseny. Reggeli után maradt fél óra pihenés és lelki rákészülés, majd 9-kor találkozott az előcsarnokban mind az 54 meghívott, hogy átsétáljon az Informatika és Matematika épületébe. Két részre bontva zajlott az egész esemény, délelőtt szövegszerkesztési és prezentációs feladatokat kellett megoldanunk, erre 60 perc állt mindenkinek a rendelkezésére.

A feladatok megoldása után körbevezettek a főiskola eddig lezárt épületeiben, hatalmas előadó termekbe, különböző laborokba nyertünk bepillantást. Láttunk egy repülőgép szimulátort, tésztahidakat, és egy busz motorját is éppen tesztelés közben. A bemutatók után következett az ebéd, majd hasonlóan a délelőtthöz fél órás pihenő után kellett visszamenni a második feladatsor megírásához. Most táblázatkezelési és adatbázis kezelési feladatok vártak ránk. A rendelkezésre álló idő most is 60 perc volt. A második feladatsor megoldása után a főiskola Tuzson Jánosról elnevezett botanikus kertjében tettünk egy sétát. Megcsodáltuk az üvegházban az őserdei és sivatagi növényeket, valamint körbejártuk a kis erdőt, ami a kert szabadtéri részét alkotta.

Találtunk egy játszóteret is különböző mászókákkal és egyéb fa építményekkel, amiket azonnal megrohamoztunk és korunktól függetlenül egy óvodás szellemével másztunk egyik építményről a másikra.

Miután kellően kitomboltuk magunkat a magaslatokban, befejeztük körsétánkat és elindultunk a belváros felé, hogy feltöltsük megfogyatkozott élelmiszer tartalékainkat. A város főterén, amikor odaértünk éppen a Föld Napja rendezvénybe csöppentünk bele, melynek keretében díjazták azokat, akik az elmúlt egy hónapban legalább nyolcszor mentek biciklivel iskolába vagy munkába. A szállásra való visszaérkezésünk után még volt egy óránk az ünnepélyes eredményhirdetésig, amit mindenki kedve szerint, de általában semmittevéssel töltött. Nyolc előtt tíz perccel inget és nyakkendőt öltöttünk magunkra, és elindultunk az előcsarnokba, hogy találkozzunk a többi versenyzővel és átvonuljunk a díjátadó helyszínére. Meglepetésünkre a többiek nem gondolták, hogy túlzottan ki kellene öltözni a találkozó zárásához, ezért amikor a lift ajtaja kinyílt egy hatalmas melegítőt és farmernadrágot viselő csapat nézett velünk farkasszemet, amitől mindannyian eléggé meglepődtünk. Így kissé feszengve vártunk vagy tíz percet, mire jött egy kísérő és átvezetett minket az informatikai laborba, ahol a díjátadót tartották.

A megszokottal ellentétben itt hat helyezettet díjaznak, és mindig a díjazott választ az ajándékcsomagok közül. Miután végighallgattuk és megtapsoltuk az első hat, majd az első tíz helyezettet visszamentünk a szobáinkba és az este hátralevő részét mindenki belátása szerint töltötte.

   Szombaton viszonylag gyorsan reggeliztünk, összepakoltunk, és visszarendeztük a szobát az eredeti alakjába, majd egy kis elemózsiás csomaggal nekiindultunk Nyíregyháza-sóstónak. Busz vitt ki minket hazánk legnagyobb állatkertjéhez. Dr. Geráné Aradi Éva tanárnő vezetésével egy nagyszerű napot töltöttünk itt.

Megnéztük a Zöld Piramist, amiben a legkülönbözőbb tengeri és őserdei állatok voltak elszállásolva. Végignéztünk egy látványos fóka bemutatót, és testközelből láttuk, simogathattuk a föld legkülönbözőbb állatait. Láttunk egy fehér tevét, rongyokkal játszadozó orángutánokat, beszélő papagájokat.

Láttuk, hogyan etetik és tisztítják gondozóik az elefántokat, majd kinyitották a kifutó ajtaját, és a látogatók mellett vezették el őket. Miután belefáradtunk a sétálgatásba, mert, hogy a látványba soha nem lehet beleúnni, buszra szálltunk, ami kivitt minket a pályaudvarra. A vonaton fellelkesülve az elmúlt napok eseményein és azon, hogy most csak üldögélnünk kell, vadabbnál vadabb témákat vetettünk fel és vitattunk meg, amivel felhívtuk magunkra az érdeklődő utasok figyelmét. Nem csoda, hiszen például a négy térdimenziós testekről kevesen hallottak.

Mire a vonat befutott a Nyugatiba már kifogytunk a témákból és el is fáradtunk, úgyhogy mindenki elindult a maga útján, hogy mihamarabb hazaérjen.

Köszönjük a kellemes élményt a szervezőknek és felkészítő tanárainknak.