Corvin sítábor - Gerlitzen

Buszunk hajnalban indult és megkezdődött 7 órás utunk. Délután 4 kor megérkeztünk Gerlitzenbe, elfoglaltuk szállásunk. Aznap már nem volt lehetőségünk siklani, helyette gyönyörködhettünk a csodás téli tájban és összebarátkoztunk iskolatársainkkal. Bár a szálláson nem sok időt töltöttünk, ennek ellenére jó hely volt.  Másnap a reggelit követően síruhát húztunk és a felvonó segítségével feljutottunk a hegyre.  Bár ritkán pillanthattuk meg a Nap sugarait a vastag felhők miatt, és néha sűrű köd is nehezítette a dolgunkat, de csodás időnk volt. A hegycsúcsról gyönyörű panoráma tárult elénk, de mi keveset gyönyörködtünk benne. Siettünk a pályákhoz. A számtalan pálya miatt hamar úrrá lett rajtunk a bőség zavara. Igaz nem tarthatott sokáig, hiszen néhány perc múlva már siklottunk is lefelé. Bár volt lehetőségünk síoktatót kérni, senki nem vette igénybe a szolgáltatásaikat hála a minket mindenben segítő tanároknak.  A kezdők már a harmadik napra eleget tanultak tőlük hogy magabiztosan és gyorsan síelhessenek. Szívünk szerint egész nap a pályákon lettünk volna, de muszáj volt egy rövid ebédszünetet tartanunk a helyi Hütték (éttermek) egyikében. Ezek bármelyikében elfogyaszthattunk egy finom ebédet körül belül 10€-ért. Ha valaki itt jár, mindenképpen kóstolja meg a Germknödelt (gőzgombóc), ami a helyi kulináris különlegességek közül talán a legfinomabb. Ezután 16:00 óráig élvezhettük még a síelés örömeit, mivel utána leálltak a felvonók. Fájó szívvel és kissé fáradtan visszaindultunk a szállásra. Itt egy forró zuhany és egy gyors átöltözés után finom vacsora várt minket. A vacsora után a szállásunkhoz tartozó bárban töltöttük az időt. A pultos kissé szúrós szemmel nézett ránk mikor rájött, hogy nem fogunk semmit fogyasztani és csupán beszélgetni, társasozni, kártyázni és csocsózni jártunk oda. Este fáradtan tértünk ágyainkba és másnap vidáman kezdtük újra az egészet. Öt napot és hat éjszakát töltöttünk itt, de mi csupán egynek éreztük. Az utolsó napon összepakoltunk és még búcsúzóul lecsúsztunk kedvenc pályáinkon. Kissé szomorúan tekintettünk vissza a hófödte hegyekre a busz ablakából, de örültünk, hogy ott lehettünk. Már most várjuk a következő tábort.

Énekes Márton 10. c

[nggallery id=53]