Végzőseink szalagavató ünnepélye 2015. november 22-én a Pestszentimrei Sportkastélyban került megrendezésre. Tanáraink és 11. évfolyamos diáktársaink most is hatalmas igyekezettel és odaadással vetették bele magukat a szervezésbe. Mindenki azt szerette volna, ha ez a különleges este tökéletesre sikerül. Ezúton köszönjük tanárainknak a mérhetetlen sok munkát és figyelmességet.
Az idei rendezvény különlegessége volt, hogy ezúttal nem csak négyet, hanem öt végzős osztályt ünnepeltünk. Ebben a tanévben ugyanis iskolánk utolsó informatikai szakközépiskolás osztálya is befejezi tanulmányait, illetve most végeznek az első tagozatos gimnáziumi osztályaink is.
A szalagavató bált az osztályok bevonulása, majd a 11. évfolyam irodalmi műsora nyitotta meg. A végzősök osztályfőnökeit reneszánsz kori ruhákba öltözött udvarhölgyek és lovagok kísérték a helyükre, később a tálcát is ők tartották a szalagtűzéshez. Iskolánk így állított emléket a reneszánsz hagyományoknak.
Ezt követően minden osztály elmondta köszöntőbeszédét az osztályfőnököknek. Mély és őszinte gondolatok, megható, szívhez szóló dalok hangzottak el, na meg néhány felelevenített emlék, híressé vált mondások és humoros pillanatok, melyek ismét mosolyt csaltak az arcunkra.
A búcsúbeszédek után meghallgattuk Boros Tamás igazgatóhelyettes úr, valamint volt igazgatónk, Dr. Sándor László hozzánk intézett utolsó szavait. Mindketten sikerekben gazdag életet és eredményes továbbtanulást kívántak nekünk. Volt igazgatónk még saját középiskolai felvételijének történetét is elmesélte, melyen szintén jót derültünk, s felengedett bennünk a feszültség.
A rendezvény fő mozzanataként minden tanuló név szerint szólítva állt fel a szalagtűzéshez. Ezután következtek az osztálytáncok, ahol a közösségek egy szabadabb világába nyerhettünk betekintést. Láthattunk többek között igazi bajor sörtáncot, részegen dülöngélő tengerészeket és elegáns dívákat is lejteni a színpadon. Sokak örömére az osztályfőnökök itt is részt vettek a közös mulatságban, akár mint dj vagy önfeledt strandoló.
Ünnepségünket a mindenki által várva várt keringő zárta, melyet 51 pár táncolt. Gyönyörű felnőtt hölgyek és komoly, udvarias fiatalemberek mutatták be a társas tánc szépségét és örömeit. Felidézték a régi bálok hangulatát, s méltó befejezést adtak egy nem mindennapi estnek. Külön köszönjük tánctanárainknak, Barta Krisztinának és Tatár Gergőnek az osztálytáncok és a keringő betanítását.
Azt hiszem, ez a rendezvény minden vendégnek és minden ünnepeltnek emlékezetes marad. Kinek ezért, kinek azért. A megtiszteltetésért, a benyomásokért, az emlékezésért, a szórakozásért, a könnyekért. És mindenek előtt a felnőtté válásért.
Udvardi Eszter 12.D
Egy másik nagyszerű beszámolót olvashattok, mely a 11. évfolyam szemszögéből mutatja be a szalagavató iránti vegyes érzelmeket.
Sajnos tizenegyedikesként elég nehéz leírnom és bemutatnom, milyen is a szalagavató valójában, hisz ezúttal nem tudom az "érzelmek" szempontjából megközelíteni ezt az egészet. De hát megpróbálom a legjobbakat kihozni ebből a kis fogalmazásból.
Elsőként, ugye mi rendeztük és szerveztük a szalagavató műsorát. A legtöbb iskolában ez szintúgy a tizenegyedikes évfolyam dolga. Habár a mi osztályunk pont nem részesült az információk nagy részében és a beosztásainkat is a nagy nap előtt négy nappal tudtuk meg, hisz a maga a szervezés az osztályfőnökök dolga volt, ettől függetlenül határozottan jobb műsort láttunk, mint amire számítottunk. Sőt, pár osztálytársunk is részt vehetett a műsorban. Kivétel nélkül mind nagyon ügyesek voltak. A többiek, vagyis mi különböző feladatokat kaptunk, mint például a jegyellenőrzés, a tömeg terelgetése és útbaigazítása, és a tanároknak való folyamatos segítség, pakolás és díszítés. A szalagavató hetének hétfőjén mi, páran lányok készítettük a szalagokat. Nem fogok hazudni, fáradtak voltunk már a nyolcadik órában, és el is rontottunk párat, amit aztán szét is kellet szedni és újra tűzni. Eközben én azt az anyagot mértem vágtam és tűztem, amire a szalagokat tűztük. Ezzel a kis produkcióval nyitották meg a tizenegyedikesek a műsort: reneszánsz tánc és számtalan gyönyörű vers. Ezután jöttek a végzősök. Mind az öt osztály helyet foglalt és egyenként (jobban mondva osztályonként) elmondták búcsú/köszönőbeszédeiket osztályfőnökeiknek. Itt most nem a sírós részre kell gondolni, sőt, nagyon poénosak és őszinték voltak a szövegek. Na jó, volt egy egészen megható rész, amikor Farkas Irina osztálya elénekelt egy német dalt. (Tudniillik Irina tanárnő német nemzetiségű.) Ezek után következett a névsorolvasás, majd a szalagtűzés. Majd a legeslegjobb rész: a tánc. A tánc, aminek zenéjét szeptember óta hallgathattuk - tanulás, felelés, röpdolgozat, szódolgozat és témazáró dolgozat írása közben - hisz tisztán felhallatszott a tornateremből.
A keringő. Bocsánat, de ezt muszáj lány szemszögből leírnom. Talán nem én vagyok az egyetlen, aki már 11. osztályban azon gondolkodik, milyen lesz a keringőruhája, a haja, a sminkje a körme és a cipője. És ha már a cipőnél tartunk. Azonnal kettőt kell venni. Egy feketét, mert- nem érdekel hogy már van, kell egy másik, mert ez az én szalagavatóm - és egy fehér a tánchoz. A cipővásárlásnál a leggyönyörűbb magas sarkút nézzük ki magunknak. És miközben állunk a cipő előtt és csodáljuk azt, lepereg előttünk életünk kis filmje. A nevemet mondják. Felállok, és elindulok azzal a csodával a lábamon. És nem én vagyok az akinek kibicsaklik a bokája és pofára esik a terem közepén? De. Inkább keresek egy másikat. (vagy megveszem ezt, és reménykedek, hogy nem történnek szörnyű dolgok.) De a viccet félretéve a keringő nekünk lányoknak egy olyan esemény, amikor igazán hercegnőnek érezzük magunkat, nem igaz?
Az osztálytánc pedig nem más mint egy óriási élmény a próbától kezdve a fellépésig.
Tehát ennyi lenne a fogalmazás, egy 11. osztályos szemszögéből.
Kattints a linkre A 12.A osztály videójánakmegtekintéséhez!
Az idei rendezvény különlegessége volt, hogy ezúttal nem csak négyet, hanem öt végzős osztályt ünnepeltünk. Ebben a tanévben ugyanis iskolánk utolsó informatikai szakközépiskolás osztálya is befejezi tanulmányait, illetve most végeznek az első tagozatos gimnáziumi osztályaink is.
A szalagavató bált az osztályok bevonulása, majd a 11. évfolyam irodalmi műsora nyitotta meg. A végzősök osztályfőnökeit reneszánsz kori ruhákba öltözött udvarhölgyek és lovagok kísérték a helyükre, később a tálcát is ők tartották a szalagtűzéshez. Iskolánk így állított emléket a reneszánsz hagyományoknak.
Ezt követően minden osztály elmondta köszöntőbeszédét az osztályfőnököknek. Mély és őszinte gondolatok, megható, szívhez szóló dalok hangzottak el, na meg néhány felelevenített emlék, híressé vált mondások és humoros pillanatok, melyek ismét mosolyt csaltak az arcunkra.
A búcsúbeszédek után meghallgattuk Boros Tamás igazgatóhelyettes úr, valamint volt igazgatónk, Dr. Sándor László hozzánk intézett utolsó szavait. Mindketten sikerekben gazdag életet és eredményes továbbtanulást kívántak nekünk. Volt igazgatónk még saját középiskolai felvételijének történetét is elmesélte, melyen szintén jót derültünk, s felengedett bennünk a feszültség.
A rendezvény fő mozzanataként minden tanuló név szerint szólítva állt fel a szalagtűzéshez. Ezután következtek az osztálytáncok, ahol a közösségek egy szabadabb világába nyerhettünk betekintést. Láthattunk többek között igazi bajor sörtáncot, részegen dülöngélő tengerészeket és elegáns dívákat is lejteni a színpadon. Sokak örömére az osztályfőnökök itt is részt vettek a közös mulatságban, akár mint dj vagy önfeledt strandoló.
Ünnepségünket a mindenki által várva várt keringő zárta, melyet 51 pár táncolt. Gyönyörű felnőtt hölgyek és komoly, udvarias fiatalemberek mutatták be a társas tánc szépségét és örömeit. Felidézték a régi bálok hangulatát, s méltó befejezést adtak egy nem mindennapi estnek. Külön köszönjük tánctanárainknak, Barta Krisztinának és Tatár Gergőnek az osztálytáncok és a keringő betanítását.
Azt hiszem, ez a rendezvény minden vendégnek és minden ünnepeltnek emlékezetes marad. Kinek ezért, kinek azért. A megtiszteltetésért, a benyomásokért, az emlékezésért, a szórakozásért, a könnyekért. És mindenek előtt a felnőtté válásért.
Udvardi Eszter 12.D
Egy másik nagyszerű beszámolót olvashattok, mely a 11. évfolyam szemszögéből mutatja be a szalagavató iránti vegyes érzelmeket.
Szalagavató
Sajnos tizenegyedikesként elég nehéz leírnom és bemutatnom, milyen is a szalagavató valójában, hisz ezúttal nem tudom az "érzelmek" szempontjából megközelíteni ezt az egészet. De hát megpróbálom a legjobbakat kihozni ebből a kis fogalmazásból.
Elsőként, ugye mi rendeztük és szerveztük a szalagavató műsorát. A legtöbb iskolában ez szintúgy a tizenegyedikes évfolyam dolga. Habár a mi osztályunk pont nem részesült az információk nagy részében és a beosztásainkat is a nagy nap előtt négy nappal tudtuk meg, hisz a maga a szervezés az osztályfőnökök dolga volt, ettől függetlenül határozottan jobb műsort láttunk, mint amire számítottunk. Sőt, pár osztálytársunk is részt vehetett a műsorban. Kivétel nélkül mind nagyon ügyesek voltak. A többiek, vagyis mi különböző feladatokat kaptunk, mint például a jegyellenőrzés, a tömeg terelgetése és útbaigazítása, és a tanároknak való folyamatos segítség, pakolás és díszítés. A szalagavató hetének hétfőjén mi, páran lányok készítettük a szalagokat. Nem fogok hazudni, fáradtak voltunk már a nyolcadik órában, és el is rontottunk párat, amit aztán szét is kellet szedni és újra tűzni. Eközben én azt az anyagot mértem vágtam és tűztem, amire a szalagokat tűztük. Ezzel a kis produkcióval nyitották meg a tizenegyedikesek a műsort: reneszánsz tánc és számtalan gyönyörű vers. Ezután jöttek a végzősök. Mind az öt osztály helyet foglalt és egyenként (jobban mondva osztályonként) elmondták búcsú/köszönőbeszédeiket osztályfőnökeiknek. Itt most nem a sírós részre kell gondolni, sőt, nagyon poénosak és őszinték voltak a szövegek. Na jó, volt egy egészen megható rész, amikor Farkas Irina osztálya elénekelt egy német dalt. (Tudniillik Irina tanárnő német nemzetiségű.) Ezek után következett a névsorolvasás, majd a szalagtűzés. Majd a legeslegjobb rész: a tánc. A tánc, aminek zenéjét szeptember óta hallgathattuk - tanulás, felelés, röpdolgozat, szódolgozat és témazáró dolgozat írása közben - hisz tisztán felhallatszott a tornateremből.
A keringő. Bocsánat, de ezt muszáj lány szemszögből leírnom. Talán nem én vagyok az egyetlen, aki már 11. osztályban azon gondolkodik, milyen lesz a keringőruhája, a haja, a sminkje a körme és a cipője. És ha már a cipőnél tartunk. Azonnal kettőt kell venni. Egy feketét, mert- nem érdekel hogy már van, kell egy másik, mert ez az én szalagavatóm - és egy fehér a tánchoz. A cipővásárlásnál a leggyönyörűbb magas sarkút nézzük ki magunknak. És miközben állunk a cipő előtt és csodáljuk azt, lepereg előttünk életünk kis filmje. A nevemet mondják. Felállok, és elindulok azzal a csodával a lábamon. És nem én vagyok az akinek kibicsaklik a bokája és pofára esik a terem közepén? De. Inkább keresek egy másikat. (vagy megveszem ezt, és reménykedek, hogy nem történnek szörnyű dolgok.) De a viccet félretéve a keringő nekünk lányoknak egy olyan esemény, amikor igazán hercegnőnek érezzük magunkat, nem igaz?
Az osztálytánc pedig nem más mint egy óriási élmény a próbától kezdve a fellépésig.
Tehát ennyi lenne a fogalmazás, egy 11. osztályos szemszögéből.
Tirczka Borbála 11.b
Kattints a linkre A 12.A osztály videójánakmegtekintéséhez!
![About [span]me[/span]](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgd7iCUUMKWFQ3U7iYH8KD_t2PIQmC0ZrHWGz9tzPKWGB6-S_SbQgihWoOd3u5ktENsGTcWReGUmYR_9C4dgls9YVSz0FNF7Hf0YLAOUBRzPuEocDsndT2Geg5u_6rRqs8FwR9IGvYuyK4/w598-h290-no/)
