A IX. Szomori Teljesítménytúra keretében a Corvin Mátyás Gimnázium és Szakközépiskola néhány diákja, Kecskés Márton tanár úr vezetésével indult a 23 km-es túrán.

Kora reggel keltünk, nagyon hideg és sötét volt. Elgondolkodtunk: kell ez a túra nekünk? Mindenki más még az ágyában alszik, mi meg egy 23 km-es útra készülünk? Többszöri átszállással végül megérkeztünk Szomorra. A köd már felszállt, de a nap még álmosan szórta sugarait. A nevezés után elindult kis csapatunk a hosszú, piros-fehér szalagokkal szegélyezett úton. Mi már az első nagy emelkedő tetején azt hittük, hogy vége a túrának, de Márton bácsi közölte velünk, hogy ez még csak másfél kilométer volt…

Séta közben sok vidám élményben volt részünk. Nem felejtjük el az eséseket, csúszásokat, vicceket, és azt, hogy egy ilyen túra során mennyit lehet nevetni, és más emberekkel összeismerkedni. Gyönyörű volt a kilátás, a sárguló lombok, a déli szikrázó napsütés, és nagy nyomot hagyott bennünk az útszéli nyuszi látványa is.  A dombtetőkre érve a hideg ellenére is izzadtunk és a meleg pulóver folyamatosan vándorolt: vagy rajtunk, vagy a hátizsákunkban volt.

Utunk során érintettük a következő pontokat: Kakukk-hegy, Anyácsai-tó, Zsámbéki Színházi Bázis, Zsámbék Romtemplom, Óriások lépcsője, Bab kút, Somodori út, és végül beérkeztünk a célba, a Szomori sportcsarnokba.

Már az út elején elfogytak az otthonról hozott szendvicsek, így jól esett a célban a sokféle ennivaló. Szerencsére minden állomáson valamilyen kis meglepetéssel vártak minket. Kaptunk: cukrot, csokit, pogácsát és forró teát is. Menet közben beszereztük az összes pecsétet, aminek fejében a túra végén megkaptuk a kitűzőt és az oklevelet.

A teljesítménytúra után némi izomlázzal, de rengeteg felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak.

Soltész Anna

9. D.