Első felvonás:

A Start előtti időt az ágyból felkelve a HÉV-en töltöttük, már azok, akik nem a rajthelyen, Gödöllőn lakunk. Kora reggel szombaton, még a napfelkelte előtt jó pár perccel, érezni lehetett azt a „fiatalos lendületet”, amely áthatotta pár diák és egy tanár elméjét. A kábulat viszonylag gyorsan elmúlt, ahogy közeledtünk a rajthelyhez, hiszen az idő már akkor gyorsan telt, mert a jókedvünk és a lelkesedésünk hirtelenjében szárnyrakelt.

Második felvonás:

Belépve az Erkel Ferenc Általános Iskola kapuján, otthon éreztük magunkat, hisz azonnal részesévé váltunk a többi túrázó és futó által létrehozott családias légtérbe. A látvány, hogy szinte minden generációból voltak indulók, mosolyt csalt közülünk pár ember arcára, hiszen az idősebb korosztály jó része fittebb volt, mint a mi csapatunk kilencedikesekből álló része. A nevezés megtörténte után, még elengedhetetlen volt egy jó csapatfotó, amíg még mindenki mosolyog, az öltözékünkön nincs sár, és amíg a lelkesedésünk az egekben van. Ezután kezdetét vette az izgalmas és látványban magával ragadó túra.

Harmadik felvonás:

Először egy kellemes sétát kellett tennünk Gödöllőn, ahol ismerkedhettünk a város felépítésével, majd elérkeztünk a Máriabesnyői templomig. A templomkert bejáratától a piros sáv turistajelzést követő hosszabb emelkedő következett, ami nem tette próbára a csapat nagy részét, akik megállás nélkül 5 perc alatt fenn is voltak. Az első számú megpróbáltatás után, ami felvezetett minket a Gudra-hegyre, ott lebegett a fény, ami az első ellenőrzőpontot jelentette. Ott kaptunk egy kis üzemanyagot csokoládé formájában a szervezőktől.

Az erdős részeken a Nap fénye színjátékokkal örvendeztetett minket a fák törzsén, ágainál az árnyékok táncot lejtettek, a néhol lehulló levelek zöreje és a már lehullott levelek a dombokat gyönyörű világosbarnalepellé varázsolták. Néhol a madarak hangos élettel teli csicsergéssel üdvözöltek, néhol a szél borzolta meg az alvó fák ágait. A harmadik állomásnál forró tea és nápolyi várta a kicsit megfáradtabb túrázókat, ami igen jól esett mindannyiunknak. Már onnan lehetett látni a következő megpróbáltatást, amit a csúszós talajon kellett véghez vinni. Egy hatalmas szántóföld terült el előttünk, 2 nagy lejtővel és 2 annál nagyobb emelkedővel. Szinte megtiszteltetésnek éreztük…

Negyedik felvonás:

A cél már szinte egy lépésnyire volt, ami itt még 7 km-t jelentett. Utolsónak, utunkat akadályozta egy nagy piros-fehér sorompó, ahol már nem volt kedvünk magasugrásosat játszani, kivéve egy embernek...

A lábunkat teljes mértékben lejártuk, de megérte. Ismét belépve az Erkel Ferenc Általános Iskola kapuján finom illatok csapták meg az orrunkat, a nyál is összefutott a szánkban. A szervezők meleg teával és zsíros kenyérrel fogadtak minket. Néhányat elfogyasztottunk, majd az oklevéllel és a kitűzővel a kezünkben boldogan vánszorogtunk haza, ahol gondolom mindenki bedőlt az ágyba. Izomlázból sem volt hiány, 21,2 km után, amelyet 4 óra 50 perc alatt teljesítettünk.

Árpád Eszter
9.D