Április 17-én indult útnak a 15 Corvinos diák, mint minden évben. Az úti cél? Hát mi más, mint Ludwigsburg! Farkas Irina tanárnő vállalta a csapatot, mint mindig, és idén Éles Gergely tanár úr segített minket kordában tartani.

Vasárnap hajnalban indultunk a testvériskolánkhoz Németországba. Egy egész napot töltöttünk a „Barbie” buszban, de megérte. Este hétkor már mindenki a szobájában pakolt.

Másnap kezdődött a sok kaland. Az iskolában egy rövid köszöntő után meglátogattuk a különböző autószerelő és egyéb műhelyeket. Tudniillik, a Carl-Schaefer-Schule egy gimnázium és műszaki szakközépiskola egyben. A műhelyek a legkorszerűbb technikával vannak felszerelve, a szaktanárok elmagyarázták mi micsoda. Mintha kínaiul beszéltek volna, de legalább megpróbálták. Nagyon kedvesek voltak.

Ezek után a programokat szervező német tanárok, Frau Steimle és Herr Müller, tartottak nekünk egy nagyon látványos kémia-fizika bemutatót, egy olyan kémia teremben, mint amilyeneket az amerikai filmekben lehet látni. A következő programpont azon német diákok megismerése volt, akik majd tiszteletüket teszik ősszel nálunk, Budapesten. Csapatokat alkottunk és kezdődhetett a csapatmunka. Összeállítottunk egy-egy kérdéssort Urlaub (nyaralás) és más témában, majd ebéd után kitöltettük az utca embereivel. Ez tökéletes alkalom volt a német nyelv gyakorlására, még én is nekirugaszkodtam. Egy kis shoppingolás után visszatértünk a szállásra és eltettük magunkat másnapra.

Reggeli után mentünk a suliba és a német barátainkkal kiértékeltük az előző napot, amit egy ppt-ben is megörökítettünk. Délután következett az, amire már kilencedikes korom óta vágytam. Az egyik műhelyben megragadtuk a szerszámokat és elkészítettük a hírhedt rézrózsákat.

Szerdán hivatalosak voltunk a járásközpontba, ahol felhúzták a magyar zászlót a tiszteletünkre. Ebéd után ellátogattunk Marbachba, Schiller szülőfalujába. Gyönyörű kis falu, igazi német vonásokkal.

Annak ellenére, hogy egész nap talpon voltunk, a tanárnő elrángatott minket vacsora után a Monrepos kastélyhoz. Mivel csak rendezvényekre nyitják ki, a „kertjében” sétálgattunk, élveztük a természetet.

Csütörtökön órákat látogattunk, egy németet és egy angolt. Az előbbin játszottunk, az utóbbin csak figyeltünk. Elég fárasztó volt két dupla órát végig ülni, de az angolt nagyon élveztem, főleg azért, mert értettem, hogy mit beszélnek. J

Délután bejártuk a hatalmas ludwigsburgi kastélyt, és hazafele megnéztünk egy zsilipet. Én még nem láttam zsilipet soha, szóval számomra ez is érdekes volt.

Pénteken a Porsche múzeum várt ránk, ahol kitűnően el lehet ütni az időt, nem számít fiú vagy-e vagy lány, kicsi vagy nagy. Itt mindenki visszavedlik kisgyerekbe. Mindezek ellenére a búcsúest volt a nap fénypontja, sok kajával és mókával. Előadtuk a projektet, az előre begyakorolt darabokat, beszélgettünk, nevettünk.

Másnap a Mercedes múzeum volt soron, meg egy stuttgarti városnézés, no meg a Kaufland. Ez az ottani Tesco. Betankoltunk a hazaútra.

És lőn vasárnap. A hét fénypontja, eddigi életem legszebb napja. Egész álló nap a Tripsdrill vidámparkban rohangáltunk fel-alá. Félelmeinket legyőzve felültünk mindenre, egymás után legalább tízszer. Előnyünkre vált, hogy elkezdett szakadni a hó, így a németek hazamentek, és miénk volt az egész park. Egyetlen dolog volt, amit nem tudtunk megszokni: a horrorfilmbe illő viaszbábuk. A hideg rázott tőlük. Mozogtak és beszéltek. Nagyon para volt.

25-én, hétfőn indultunk haza, amit kifejezetten bántam. Csodálatos volt ez az egy hét, sosem fogom elfelejteni. Életem legjobb döntése volt, megragadni ezt a lehetőséget. Tegyétek ezt Ti is, (leendő) Corvinosok.

Képeket láthatsz  a suli facebook oldalán: . Ne habozz kattints!

Koós Nikolett, 12. c.

Élménybeszámoló

2016.április 28-án az osztályommal, a 10. A-val részt vettünk egy osztályprogramon, amelynek keretein belül célpontul vettük a Filozófusok kertjét a Gellérthegyen, illetve meglátogattuk az Uránia Csillagvizsgálót. Az alap program az egy 40-45 perces filmnézés volt az Uránia Csillagvizsgáló mozi termében, az égbolt megtekintése a távcsöves bemutató alatt, illetve mindezek után a Filozófusok kertjének megtekintése. A távcsöves bemutató sajnos elmaradt a rossz idő miatt, viszont kárpótolva lettünk annyival, hogy a távcsőről és annak készítőjéről megtudhattunk minden fontos, és esetleg érdekes tudnivalót. A távcsövet Konkoly Thege Miklós kérésére hozta létre Gustav Heyde, a távcső neve a drezdai távcsőkészítő mester nevéből ered, amely a „Heyde” névre hallgat. Amit pedig kifejezetten jó tudni, hogy ennek a távcsőnek egyetlen egy párja van, amelyet Rio de Janerioban lehet megtalálni. Egy kifejezetten komoly szerkezet, nem minden nap lát ilyet az ember. Beszéljünk inkább a filmről, mert az mindenképpen megér egy két szót. A film a „Csodálatos Univerzum (3D)” névre hallgatott, és mint a címből is kiderült a 3D-s szemüvegekkel való filmnézés még élvezetesebb volt. Teljesen beleélhette magát az ember és sokkal szórakoztatóbb úgy nézni egy filmet, hogy közben benned van az-az érzés, mintha a szemed előtt történne minden. Amit érdemes megemlíteni, hogy egy független magyar alkotásról van szó amit Gráner József készített közel egy éven át mire összeállt a 47 perces anyag. A film a naprendszerbeli bolygók világát és az űrkutatást mutatja be. Gyakorlatilag fotókból és animációkból összeállt film kifejezetten nagy sikert élvezett, amelyet 2010 óta vetítenek mozikban, illetve itt az Urániaban. Az elégedettekhez én is csatlakozok, mert egy eléggé részletes és érdekfeszítő filmet láthattunk, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Az Urániától a Gellérthegyig tartott a sétánk, mire elértünk az utolsó állomásunkhoz a Filozófusok kertjéhez. Itt nyolc szobor található, amelyek a világ vallásainak különböző alakjait és vezetőit ábrázolja.  Név szerint megtalálhatjuk Ehnaton, Jézus, Buddha, Lao-ce, és Ábrahám szobrát a körív öt pontján, illetve a körön kívül Assisi Szent Ferenc, Bódhidharma és Gandhi szobrát. Maga a Filozófusok kertje, a Gellért hegy, illetve az innen letekintve látható budapesti táj gyönyörű és hangulatos volt, főleg ha az esti órákban látogat arra az ember. Tömegközlekedéssel is egészen egyszerűen megközelíthető, így semmi kifogása nem lehet az embernek arra, hogy kihagyja ezt a nagyszerű lehetőséget. Összességében én nagyon jól éreztem magam, kilátogatnék akár többször is és mindenkinek csak ajánlani tudom, nem éri meg kihagyni ezt a lehetőséget.

Torma Zsolt

10.A

a Corvin Mátyás Gimnázium és Szakközépiskola történetének egyik meghatározó tanáregyéniségétől, Keszthelyi Rudolfné Garamszegi Blankától, aki 2016. május 8-án, életének 82. évében elhunyt.

Blanka néni 32 évig volt az iskola testnevelő tanára, a leány tornaszakosztály vezetője. A corvinos elhivatott pedagógiai és kiemelkedő diáksportköri munkája mellett torna szakedzőként, országos minősítésű versenybíróként, egyesületi edzőként is tevékenykedett. Neve, személye nemcsak a kerületi, de a fővárosi sport- és tornaélettel is összeforrt.

 Temetése május 27-én, 10:30-kor lesz a Cinkotai temetőben.

Intézményünk volt és jelenlegi tanárai, dolgozói, tanulói nevében mély együttérzésünket, részvétünket fejezzük ki Keszthelyi Rudolfné családtagjainak!

Mi a gyárlátogatás keretén belül a Ganz mérőgyár Kft gödöllői gyárába látogattunk el. A bevonulást követően, egy tárgyalóteremben megtudhattunk mindent a gyár múltjáról, elődjeiről, más leányvállalatairól. A Kft megalakulásától egészen napjainkig részletesen mesélt nekünk egy több mint 10 éve ott dolgozó, tapasztalt munkatárs. A beszámolót képekkel teli színes vetítés tette érdekesebbé. Ez után kötelező munkavédelmi oktatást kaptunk, hiszen a programban benne volt maga a gyártó részleg megtekintése is.

Mindenki kapott a Kft logójával valamint a ’látogató’ szóval ellátott fehér vagy kék köpenyt valamint cipőföldelést a gépek biztonsága érdekében, hogy ne legyenek zárlatosak.

 

A munkavédelmi ismeretek elsajátítása után két csoportra osztottak minket majd csoportonként 2-2 ott dolgozóval elindultunk a gyártósorokhoz. Mindenhol körbevezettek, elmagyarázták a munkafolyamatokat. A nullától a műszerek minden alkatrészén keresztül egészen a kész mérőműszerekig végigkövethettük a gyártási folyamatot. Minden egyes állomásnál pontosan elmondtál, hogy mi történik. Miután körbejártuk a gyártósorokat az „idegenvezetők” minden felmerülő kérdésünkre készségesen válaszoltak. Visszatértünk a kiindulási ponthoz az irodák mellett lévő tárgyalóteremhez. Hat kolléga elmesélte hogyan került be, milyen iskolát végzett, mióta dolgozik itt és még sok más hasznos információt. Számos kérdésre válaszoltak a továbbtanulással kapcsolatban és megosztották velünk a tapasztalataikat, hibáikat, mik azok, amit nekünk másként kéne csinálni. Az első benyomásom az a dolgozókról, hogy mind nagyon elhivatott és szereti a munkáját, szeret ott dolgozni. Az utolsó feladatunk egy kérdőív kitöltése volt az élményink alapján.

Összességében az egész osztály nevében mondhatom, hogy élveztük és hasznos valamint tanulságos volt ez a nap. Sok dolgot megtudtunk a gyárról is. A végén egy ajándék tollal, egy jegyzetfüzettel és egy remek emlékkel távoztunk. :)

Pojbics Ágnes 10. A