Első felvonás:
A Start előtti időt az ágyból felkelve a HÉV-en töltöttük, már azok, akik nem a rajthelyen, Gödöllőn lakunk. Kora reggel szombaton, még a napfelkelte előtt jó pár perccel, érezni lehetett azt a „fiatalos lendületet”, amely áthatotta pár diák és egy tanár elméjét. A kábulat viszonylag gyorsan elmúlt, ahogy közeledtünk a rajthelyhez, hiszen az idő már akkor gyorsan telt, mert a jókedvünk és a lelkesedésünk hirtelenjében szárnyrakelt.
Második felvonás:
Belépve az Erkel Ferenc Általános Iskola kapuján, otthon éreztük magunkat, hisz azonnal részesévé váltunk a többi túrázó és futó által létrehozott családias légtérbe. A látvány, hogy szinte minden generációból voltak indulók, mosolyt csalt közülünk pár ember arcára, hiszen az idősebb korosztály jó része fittebb volt, mint a mi csapatunk kilencedikesekből álló része. A nevezés megtörténte után, még elengedhetetlen volt egy jó csapatfotó, amíg még mindenki mosolyog, az öltözékünkön nincs sár, és amíg a lelkesedésünk az egekben van. Ezután kezdetét vette az izgalmas és látványban magával ragadó túra.
Harmadik felvonás:
Először egy kellemes sétát kellett tennünk Gödöllőn, ahol ismerkedhettünk a város felépítésével, majd elérkeztünk a Máriabesnyői templomig. A templomkert bejáratától a piros sáv turistajelzést követő hosszabb emelkedő következett, ami nem tette próbára a csapat nagy részét, akik megállás nélkül 5 perc alatt fenn is voltak. Az első számú megpróbáltatás után, ami felvezetett minket a Gudra-hegyre, ott lebegett a fény, ami az első ellenőrzőpontot jelentette. Ott kaptunk egy kis üzemanyagot csokoládé formájában a szervezőktől.
Az erdős részeken a Nap fénye színjátékokkal örvendeztetett minket a fák törzsén, ágainál az árnyékok táncot lejtettek, a néhol lehulló levelek zöreje és a már lehullott levelek a dombokat gyönyörű világosbarnalepellé varázsolták. Néhol a madarak hangos élettel teli csicsergéssel üdvözöltek, néhol a szél borzolta meg az alvó fák ágait. A harmadik állomásnál forró tea és nápolyi várta a kicsit megfáradtabb túrázókat, ami igen jól esett mindannyiunknak. Már onnan lehetett látni a következő megpróbáltatást, amit a csúszós talajon kellett véghez vinni. Egy hatalmas szántóföld terült el előttünk, 2 nagy lejtővel és 2 annál nagyobb emelkedővel. Szinte megtiszteltetésnek éreztük…
Negyedik felvonás:
A cél már szinte egy lépésnyire volt, ami itt még 7 km-t jelentett. Utolsónak, utunkat akadályozta egy nagy piros-fehér sorompó, ahol már nem volt kedvünk magasugrásosat játszani, kivéve egy embernek...
A lábunkat teljes mértékben lejártuk, de megérte. Ismét belépve az Erkel Ferenc Általános Iskola kapuján finom illatok csapták meg az orrunkat, a nyál is összefutott a szánkban. A szervezők meleg teával és zsíros kenyérrel fogadtak minket. Néhányat elfogyasztottunk, majd az oklevéllel és a kitűzővel a kezünkben boldogan vánszorogtunk haza, ahol gondolom mindenki bedőlt az ágyba. Izomlázból sem volt hiány, 21,2 km után, amelyet 4 óra 50 perc alatt teljesítettünk.
A Start előtti időt az ágyból felkelve a HÉV-en töltöttük, már azok, akik nem a rajthelyen, Gödöllőn lakunk. Kora reggel szombaton, még a napfelkelte előtt jó pár perccel, érezni lehetett azt a „fiatalos lendületet”, amely áthatotta pár diák és egy tanár elméjét. A kábulat viszonylag gyorsan elmúlt, ahogy közeledtünk a rajthelyhez, hiszen az idő már akkor gyorsan telt, mert a jókedvünk és a lelkesedésünk hirtelenjében szárnyrakelt.
Második felvonás:
Belépve az Erkel Ferenc Általános Iskola kapuján, otthon éreztük magunkat, hisz azonnal részesévé váltunk a többi túrázó és futó által létrehozott családias légtérbe. A látvány, hogy szinte minden generációból voltak indulók, mosolyt csalt közülünk pár ember arcára, hiszen az idősebb korosztály jó része fittebb volt, mint a mi csapatunk kilencedikesekből álló része. A nevezés megtörténte után, még elengedhetetlen volt egy jó csapatfotó, amíg még mindenki mosolyog, az öltözékünkön nincs sár, és amíg a lelkesedésünk az egekben van. Ezután kezdetét vette az izgalmas és látványban magával ragadó túra.
Harmadik felvonás:
Először egy kellemes sétát kellett tennünk Gödöllőn, ahol ismerkedhettünk a város felépítésével, majd elérkeztünk a Máriabesnyői templomig. A templomkert bejáratától a piros sáv turistajelzést követő hosszabb emelkedő következett, ami nem tette próbára a csapat nagy részét, akik megállás nélkül 5 perc alatt fenn is voltak. Az első számú megpróbáltatás után, ami felvezetett minket a Gudra-hegyre, ott lebegett a fény, ami az első ellenőrzőpontot jelentette. Ott kaptunk egy kis üzemanyagot csokoládé formájában a szervezőktől.
Az erdős részeken a Nap fénye színjátékokkal örvendeztetett minket a fák törzsén, ágainál az árnyékok táncot lejtettek, a néhol lehulló levelek zöreje és a már lehullott levelek a dombokat gyönyörű világosbarnalepellé varázsolták. Néhol a madarak hangos élettel teli csicsergéssel üdvözöltek, néhol a szél borzolta meg az alvó fák ágait. A harmadik állomásnál forró tea és nápolyi várta a kicsit megfáradtabb túrázókat, ami igen jól esett mindannyiunknak. Már onnan lehetett látni a következő megpróbáltatást, amit a csúszós talajon kellett véghez vinni. Egy hatalmas szántóföld terült el előttünk, 2 nagy lejtővel és 2 annál nagyobb emelkedővel. Szinte megtiszteltetésnek éreztük…
Negyedik felvonás:
A cél már szinte egy lépésnyire volt, ami itt még 7 km-t jelentett. Utolsónak, utunkat akadályozta egy nagy piros-fehér sorompó, ahol már nem volt kedvünk magasugrásosat játszani, kivéve egy embernek...
A lábunkat teljes mértékben lejártuk, de megérte. Ismét belépve az Erkel Ferenc Általános Iskola kapuján finom illatok csapták meg az orrunkat, a nyál is összefutott a szánkban. A szervezők meleg teával és zsíros kenyérrel fogadtak minket. Néhányat elfogyasztottunk, majd az oklevéllel és a kitűzővel a kezünkben boldogan vánszorogtunk haza, ahol gondolom mindenki bedőlt az ágyba. Izomlázból sem volt hiány, 21,2 km után, amelyet 4 óra 50 perc alatt teljesítettünk.
Árpád Eszter
9.D
![About [span]me[/span]](https://lh3.googleusercontent.com/npOl05vqW6Xajmzupr9wGfoKYjlauywyptcPh01LDaSilExWjlvh8OMndc6oo5vqhGi_1PrQjKcB7Xc7sGlY4B_jOiHawerT4BFw7QIJ6CZ-VDGje810We-G_KsCfRyWrB2WP_kEC5OdGlmUMX61hDYXaiIazp21rwwUoPkaz-MNxtp5VH9yWJ3UeoNsYDWJEjwqMnGLtN_b0sUcoqo3ggOwyIoz8KJokiD831CG5XvbMF2hGuM48Gb3jheuvZPlKCjzDVLjfjRTNVwgOCRgP2OAu41K7whXR7ycpxT5NjmnucvKAyJ1Yw-68knbHhxhjzD_ZOFZafv7ZSuMoVbEvFlOkn7e6yrF1WPxsqToR_3_W9rHVStL0n8huhlPUxt6FVkP6Y5OuzIBNLeKaQpBdxCNIEuOLEmDBDSy9_lwU9UGNt32nq_Hyqtog-RKH6Z0nfnFz89285KyrUUhidw8iapygUCoO4H_v09myIflX4y64hHDV0M9umwCo-4-ElwPn44PrlEY0kSSGHx1-Qe-ouKoGMXsXsW_6dsCEq1mpyhwnsv0klA7RyzRglEjkFqhmTI68z0wT7nq8UMzkiNaeqFqtOfEUq6PzVox9aX6alul1_YVJ8kZxIsEJaRZd2KnQQFTixxAXdUM_GrYaoa7nj5dIi-aGss1DvUG56zujGQ1ng=w598-h290-no)
