Hogyan válhatunk egy színházi darab részévé? Elmesélem.
Ha valakit érdekelnek a rendhagyó, ugyanakkor érdekes előadások, habozás nélkül ajánlani tudom A hosszabbik út című drámát a Kerekasztal Színházban.
Osztályommal (12.b) részesei lehettünk az előbb említett interaktív darabnak. Mind a téma megközelítése, mind az előadásmód magával ragadó volt, habár néha túlzásnak véltem az alpári szavak használatát. A néző is aktív részese volt a mű központi problémájának. Felmerülhet a kérdés az olvasóban, hogy ez alatt mit is értek. Az előadást néha maguk a színészek szakították félbe és közös beszélgetésre invitáltak. Az osztály 7-9 fős csoportokra volt osztva, minden csoporttal egy-egy színész foglalkozott. Számomra ez igazán érdekes volt, minden esetben kötetlen beszélgetés alakult ki a csoportokon belül. A színészek a gondolatainkról, véleményünkről kérdeztek és ezeket be is építették a darab alakulásába, ezzel is bevonva minket. Olyan dolgokra kérdeztek rá, amik mindenkiben körvonalazódtak, de még nem fogalmazódtak meg, mint úgy általában, egy színházi darabban.
Nah, de az elnyújtott expozíció után a lényegre térek: a dráma központi témájára. A karakterekkel egy szilveszter éjjel ismerkedünk meg egy londoni toronyház tetején,.....öngyilkosságra készülnek, persze egyik sem sejti, hogy más emberekbe botlik a tetőn. A szereplők személyisége és háttere eltérőbb nem is lehetne, egy dolog viszont közös bennük: az életük válságos, kilátástalan helyzetbe jutott és nem látnak más kiutat a problémáikból, mint életük kioltását, de hát pont ez teszi színessé a történetet. A karakterek észre sem veszik, de szépen fokozatosan közelebb kerülnek egymáshoz, és ez a közelség segíti őket a továbbiakban. A darab végére barátokká válnak, habár problémáik még mindig vannak...de hát mindenkinek vannak, nem igaz?
A mű rávilágít a sors kiszámíthatatlan jóindulatára és arra, hogy minden probléma kezelhető, de nyilván nem mindig ez a könnyebbik, rövidebbik út.
Ez az újszerű előadásmód élvezhetővé tette a művet. A nézők (az osztályom) egy rendkívüli élménnyel gazdagodtak, és mint már említettem, mindenkinek csak ajánlani tudom a részvételt.
Hálásak vagyunk azért, hogy megnézhettük ezt a különleges előadást, Kleman Ágnes tanárnőnek köszönjük a szervezést.
Kovács Anikó 12.b
Ha valakit érdekelnek a rendhagyó, ugyanakkor érdekes előadások, habozás nélkül ajánlani tudom A hosszabbik út című drámát a Kerekasztal Színházban.
Osztályommal (12.b) részesei lehettünk az előbb említett interaktív darabnak. Mind a téma megközelítése, mind az előadásmód magával ragadó volt, habár néha túlzásnak véltem az alpári szavak használatát. A néző is aktív részese volt a mű központi problémájának. Felmerülhet a kérdés az olvasóban, hogy ez alatt mit is értek. Az előadást néha maguk a színészek szakították félbe és közös beszélgetésre invitáltak. Az osztály 7-9 fős csoportokra volt osztva, minden csoporttal egy-egy színész foglalkozott. Számomra ez igazán érdekes volt, minden esetben kötetlen beszélgetés alakult ki a csoportokon belül. A színészek a gondolatainkról, véleményünkről kérdeztek és ezeket be is építették a darab alakulásába, ezzel is bevonva minket. Olyan dolgokra kérdeztek rá, amik mindenkiben körvonalazódtak, de még nem fogalmazódtak meg, mint úgy általában, egy színházi darabban.
Nah, de az elnyújtott expozíció után a lényegre térek: a dráma központi témájára. A karakterekkel egy szilveszter éjjel ismerkedünk meg egy londoni toronyház tetején,.....öngyilkosságra készülnek, persze egyik sem sejti, hogy más emberekbe botlik a tetőn. A szereplők személyisége és háttere eltérőbb nem is lehetne, egy dolog viszont közös bennük: az életük válságos, kilátástalan helyzetbe jutott és nem látnak más kiutat a problémáikból, mint életük kioltását, de hát pont ez teszi színessé a történetet. A karakterek észre sem veszik, de szépen fokozatosan közelebb kerülnek egymáshoz, és ez a közelség segíti őket a továbbiakban. A darab végére barátokká válnak, habár problémáik még mindig vannak...de hát mindenkinek vannak, nem igaz?
A mű rávilágít a sors kiszámíthatatlan jóindulatára és arra, hogy minden probléma kezelhető, de nyilván nem mindig ez a könnyebbik, rövidebbik út.
Ez az újszerű előadásmód élvezhetővé tette a művet. A nézők (az osztályom) egy rendkívüli élménnyel gazdagodtak, és mint már említettem, mindenkinek csak ajánlani tudom a részvételt.
Hálásak vagyunk azért, hogy megnézhettük ezt a különleges előadást, Kleman Ágnes tanárnőnek köszönjük a szervezést.
Kovács Anikó 12.b
![About [span]me[/span]](https://lh3.googleusercontent.com/npOl05vqW6Xajmzupr9wGfoKYjlauywyptcPh01LDaSilExWjlvh8OMndc6oo5vqhGi_1PrQjKcB7Xc7sGlY4B_jOiHawerT4BFw7QIJ6CZ-VDGje810We-G_KsCfRyWrB2WP_kEC5OdGlmUMX61hDYXaiIazp21rwwUoPkaz-MNxtp5VH9yWJ3UeoNsYDWJEjwqMnGLtN_b0sUcoqo3ggOwyIoz8KJokiD831CG5XvbMF2hGuM48Gb3jheuvZPlKCjzDVLjfjRTNVwgOCRgP2OAu41K7whXR7ycpxT5NjmnucvKAyJ1Yw-68knbHhxhjzD_ZOFZafv7ZSuMoVbEvFlOkn7e6yrF1WPxsqToR_3_W9rHVStL0n8huhlPUxt6FVkP6Y5OuzIBNLeKaQpBdxCNIEuOLEmDBDSy9_lwU9UGNt32nq_Hyqtog-RKH6Z0nfnFz89285KyrUUhidw8iapygUCoO4H_v09myIflX4y64hHDV0M9umwCo-4-ElwPn44PrlEY0kSSGHx1-Qe-ouKoGMXsXsW_6dsCEq1mpyhwnsv0klA7RyzRglEjkFqhmTI68z0wT7nq8UMzkiNaeqFqtOfEUq6PzVox9aX6alul1_YVJ8kZxIsEJaRZd2KnQQFTixxAXdUM_GrYaoa7nj5dIi-aGss1DvUG56zujGQ1ng=w598-h290-no)
