Hogyan válhatunk egy színházi darab részévé? Elmesélem.
Ha valakit érdekelnek a rendhagyó, ugyanakkor érdekes előadások, habozás nélkül ajánlani tudom A hosszabbik út című drámát a Kerekasztal Színházban.
Osztályommal (12.b) részesei lehettünk az előbb említett interaktív darabnak. Mind a téma megközelítése, mind az előadásmód magával ragadó volt, habár néha túlzásnak véltem az alpári szavak használatát. A néző is aktív részese volt a mű központi problémájának. Felmerülhet a kérdés az olvasóban, hogy ez alatt mit is értek. Az előadást néha maguk a színészek szakították félbe és közös beszélgetésre invitáltak. Az osztály 7-9 fős csoportokra volt osztva, minden csoporttal egy-egy színész foglalkozott. Számomra ez igazán érdekes volt, minden esetben kötetlen beszélgetés alakult ki a csoportokon belül. A színészek a gondolatainkról, véleményünkről kérdeztek és ezeket be is építették a darab alakulásába, ezzel is bevonva minket. Olyan dolgokra kérdeztek rá, amik mindenkiben körvonalazódtak, de még nem fogalmazódtak meg, mint úgy általában, egy színházi darabban.
Nah, de az elnyújtott expozíció után a lényegre térek: a dráma központi témájára. A karakterekkel egy szilveszter éjjel ismerkedünk meg egy londoni toronyház tetején,.....öngyilkosságra készülnek, persze egyik sem sejti, hogy más emberekbe botlik a tetőn. A szereplők személyisége és háttere eltérőbb nem is lehetne, egy dolog viszont közös bennük: az életük válságos, kilátástalan helyzetbe jutott és nem látnak más kiutat a problémáikból, mint életük kioltását, de hát pont ez teszi színessé a történetet. A karakterek észre sem veszik, de szépen fokozatosan közelebb kerülnek egymáshoz, és ez a közelség segíti őket a továbbiakban. A darab végére barátokká válnak, habár problémáik még mindig vannak...de hát mindenkinek vannak, nem igaz?
A mű rávilágít a sors kiszámíthatatlan jóindulatára és arra, hogy minden probléma kezelhető, de nyilván nem mindig ez a könnyebbik, rövidebbik út.
Ez az újszerű előadásmód élvezhetővé tette a művet. A nézők (az osztályom) egy rendkívüli élménnyel gazdagodtak, és mint már említettem, mindenkinek csak ajánlani tudom a részvételt.
Hálásak vagyunk azért, hogy megnézhettük ezt a különleges előadást, Kleman Ágnes tanárnőnek köszönjük a szervezést.
Kovács Anikó 12.b
Ha valakit érdekelnek a rendhagyó, ugyanakkor érdekes előadások, habozás nélkül ajánlani tudom A hosszabbik út című drámát a Kerekasztal Színházban.
Osztályommal (12.b) részesei lehettünk az előbb említett interaktív darabnak. Mind a téma megközelítése, mind az előadásmód magával ragadó volt, habár néha túlzásnak véltem az alpári szavak használatát. A néző is aktív részese volt a mű központi problémájának. Felmerülhet a kérdés az olvasóban, hogy ez alatt mit is értek. Az előadást néha maguk a színészek szakították félbe és közös beszélgetésre invitáltak. Az osztály 7-9 fős csoportokra volt osztva, minden csoporttal egy-egy színész foglalkozott. Számomra ez igazán érdekes volt, minden esetben kötetlen beszélgetés alakult ki a csoportokon belül. A színészek a gondolatainkról, véleményünkről kérdeztek és ezeket be is építették a darab alakulásába, ezzel is bevonva minket. Olyan dolgokra kérdeztek rá, amik mindenkiben körvonalazódtak, de még nem fogalmazódtak meg, mint úgy általában, egy színházi darabban.
Nah, de az elnyújtott expozíció után a lényegre térek: a dráma központi témájára. A karakterekkel egy szilveszter éjjel ismerkedünk meg egy londoni toronyház tetején,.....öngyilkosságra készülnek, persze egyik sem sejti, hogy más emberekbe botlik a tetőn. A szereplők személyisége és háttere eltérőbb nem is lehetne, egy dolog viszont közös bennük: az életük válságos, kilátástalan helyzetbe jutott és nem látnak más kiutat a problémáikból, mint életük kioltását, de hát pont ez teszi színessé a történetet. A karakterek észre sem veszik, de szépen fokozatosan közelebb kerülnek egymáshoz, és ez a közelség segíti őket a továbbiakban. A darab végére barátokká válnak, habár problémáik még mindig vannak...de hát mindenkinek vannak, nem igaz?
A mű rávilágít a sors kiszámíthatatlan jóindulatára és arra, hogy minden probléma kezelhető, de nyilván nem mindig ez a könnyebbik, rövidebbik út.
Ez az újszerű előadásmód élvezhetővé tette a művet. A nézők (az osztályom) egy rendkívüli élménnyel gazdagodtak, és mint már említettem, mindenkinek csak ajánlani tudom a részvételt.
Hálásak vagyunk azért, hogy megnézhettük ezt a különleges előadást, Kleman Ágnes tanárnőnek köszönjük a szervezést.
Kovács Anikó 12.b
![About [span]me[/span]](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgd7iCUUMKWFQ3U7iYH8KD_t2PIQmC0ZrHWGz9tzPKWGB6-S_SbQgihWoOd3u5ktENsGTcWReGUmYR_9C4dgls9YVSz0FNF7Hf0YLAOUBRzPuEocDsndT2Geg5u_6rRqs8FwR9IGvYuyK4/w598-h290-no/)
